Close
Ő az a fotós, aki elvisz a túlvilágra – Nagy Gábor-portré

Ő az a fotós, aki elvisz a túlvilágra – Nagy Gábor-portré

“Amikor utazom, akkor fotózok. Úgyhogy utazom.” Nagy Gábor Instagram-profiljának mottójából kiderül, hogy mire számíthat az oldalára tévedő. A civilben reklámszakemberként dolgozó hobbifényképész nevét itthon kevesebben ismerik, mint külföldön, holott megkapó tájképeinek köszönhetően pillanatok alatt tizenhatezer követőt tudott összerántani az Instagramon. Hogy mindez hogyan sikerült, azt ő maga meséli el. 

Fotózás szempontjából nyilván nem hátrány, ha az ember reklámügynökségnél dolgozik, ahol naponta meg kell csapolnia a kreatív vénáját. Nagy Gábor szövegíróként több mint öt esztendeje tagja az egyik ismert hazai reklámügynökségnek, de a napi nyolcórás meló után is marad energiája a nem ritkán majdnem ugyanannyi munkaórát beszippantó fotózásra. Ennek pedig mi, Instagram-lájkolók örülhetünk a legjobban.

Val d’Orcia, Toszkána

Merthogy Gábor Instagram-feedjét végigpörgetve egy letisztult, minimalista világba csöppenünk, és nehezen megközelíthető, túlvilági hangulatot árasztó helyekre juthatunk el.

Gesause
Gesause

Végignézve a fiókját, két-három dolog egyből feltűnhet: a tájképjellegű fotókat általában egy erős motívum viszi el, a felvételek többsége ősszel és télen készült, valamint zord, hegyvidéki tájakat ábrázolnak.

“Télen valahogy jóval intimebb a viszony a természettel. Ugyan kevesebb inger ér, de ami van, az nagyon erős. Alig akadnak színek, ellenben sokkal inkább áthat rajtunk a hideg, és sokkal jobban érezzük a jelenlétünket a természetben. Ezért szívesebben megyek az északi országokba vagy a hegyekbe” – avat be fotográfiai filozófiájába a komolyabb szintű fényképezést mindössze két éve művelő Gábor.

Gesause

Talán a munkájából adódóan is vizuálisan fejlettnek érezte magát, átlagon felüli témaérzékenységgel. Rengeteget utazott és utazik ma is, a túrákon pedig rögtön elővette a telefont, ha valami megörökíteni valót látott. A fordulópontot egy izlandi utazás jelentette, ahová már kölcsöngéppel érkezett. A tűz és a jég szigetén aztán annyira beleszerelmesedett a fotózásba, hogy utána két hónapon belül beruházott egy saját gépre, és onnantól kezdve egyre erősebb lett a jelenléte a képmegosztó oldalon.

Izland
Izland

Nehéz lenne megállapítani, hogy manapság dj-ből vagy fotósból van-e több az országban, de akárhogy is, valahogyan muszáj kitűnnie a tömegből annak, aki nem szeretne például tucatprofilt működtetni az Instagramon.

Izland

Nagy Gábor csatornájáról egy szó juthat eszünkbe, ami miatt kiemelkedik a többi természetfotós közül, ez pedig az őszinteség. Nincsenek beállított, mesterkélt helyzetek, nincsenek divatos helyszíneken négyszázhatvanhetedjére is ugyanazzal a beállítással ellőtt pillanatok.

“Szeretem, ha minél kevesebb dolog szerepel egy képen, próbálom a legelemibb részletekig visszafejteni a fotót. Az utóbbi időben a rengeteg munkának köszönhetően ráállt a szemem az érdekesebb kompozíciókra” – mondja Gábor, aki szerint ez az őszinteség egy jókora előnyt jelent ahhoz, hogy képes legyen kitűnni az instás természetfotósok sokadalmából, mert napjainkban nem könnyű egyedi tartalmat kínáló csatornára bukkanni.  A legtöbben ugyanazon trendi helyekre mennek el, hogy aztán az ezerszer látott beállítással elkészítsék ugyanazt a képet, de ő inkább máshonnan fotózva, más fényeléssel, netán fél órával később a helyszínre érkezve készít el egy teljesen különbözőt.

Ha ebből a szögből nézzük, talán könnyebb dolga van: nem a már unalomig ismert kép reprodukálásával próbál meg fent maradni a vízen, hanem egyediségre törekszik. Persze mindehhez nem árt egy erős személyiség és egy saját stílus, no meg a reklámügynökséges tapasztalat miatt sem hendikeppel lépett rá az Instagram-sztrádára.

“Előnyömre válik, hogy a reklámszakmában dolgozom, mert a fotózáshoz amolyan projektalapon állok hozzá. Még mielőtt elkészítettem az első képemet, stílusok és inspirációk után kutattam, leírtam a stratégiát, hogy milyen jellegű fotót szeretnék viszontlátni, illetve próbáltam meghatározni a nekem tetsző vizuális világot. Autodidakta módon megtanultam utómunkázni, mert mindenképp »utómunka-heavy« képeket akartam, ugyanis az elkészült fotó csak az alapot jelenti, az igazi varázslat a számítógépen történik. Persze mindig próbáltam és próbálok figyelni arra, nehogy elvaduljon a kép, és nehogy »na ilyet nem lehet« hatást keltsen az emberekben. Igyekszem az időjárási körülményeket is figyelembe véve az ideális kompozíciót megtalálva a legjobb képet elkészíteni, hogy az utómunkában már csak színezni kelljen.

Izland
Izland

A képeket vizslatva még egy érdekesség feltűnhet: ritkán szerepelnek köztük Magyarországon elkapott pillanatok, eddig kizárólag a Balaton környékén készített fotókat tett közzé. A gasztro- vagy portréfotózás irányába nem tervez váltani, mert egyrészt hobbiként tekint a fényképezésre, másrészt sokkal közelebb áll hozzá a természetfotózás.

Val d’Orcia, Toszkána
Dolomitok, Észak-Olaszország

“Irdatlan mennyiségű energiát égetek el, de nagyon sok mindent vissza is kapok, amikből pedig a munkámban tudok profitálni. A munkanapot követően még öt-hat órát foglalkozom a fotózással, mert ha nem gondoznám napi szinten az Instagramomat, elfelejtenének. Izgalmas folyamat ez, amolyan kampányszerűség: este hat és hét óra között szoktam posztolni, de ez alatt nem a képfeltöltésre kell csupán gondolni, hanem muszáj figyelni a többi fotós fiókját, kapcsolatot tartani velük, kommentekre, üzenetekre reagálni, hashtageket vadászni, figyelni, hogy milyen arányban és honnan érkeznek a lájkolók vagy a követők, illetve felkutatni azokat a szállodákat, melyek az utazás során a bázist jelenthetik.

Dolomitok, Észak-Olaszország

Egy publikált Insta-kép mindennel együtt nagyjából öt-hat órás munka eredménye.”

Ami a ütemtervet illeti, Gábor először kitalálja, hová szeretne eljutni, aztán csekkolja az agyonfotózott részeket, hogy oda még véletlenül se tévedjen. Inkább eldugott helyeket hajszol, ahol alig-alig vagy ami még jobb, egyáltalán nincsenek turisták. A legutóbbi izlandi útja során feltárt helyek kapcsán például írt neki egy fiatalember, és csodálkozva kérdezte, hogy ide meg hogyan sikerült eltalálnia, mert ő születése óta ott él, és még soha sem hallott róla.

Izland

Esetenként felveszi a kapcsolatot a kinézett szállodával, hogy posztokért és betagelésért cserébe eltölthessen ott néhány éjszakát. Ez utóbbit nem úgy kell elképzelni, hogy a hotelszobában készül róla egy fotó, amint egy pohár vörösborral a kezében mosolyogva megköszöni a vendéglátást, mert azzal az eddigi munkájának vágna alá, hanem mondjuk a hotel környékéről lő pár izgalmasabb képet, megemlítve a posztokban a kiindulópontként szolgáló szállodát.

Dolomitok, Észak-Olaszország
Gesause és Izland

Az Instagram-bumm egyébként óriási lökést adott a turisztikának. Elég csak a már említett Izlandot felhozni példának, ahová nagyjából két éve ömlenek a turisták, mert a közösségi média elárasztotta az internetet az egyébként valóban lenyűgöző izlandi vízesésekkel és jéghegyekkel, egy olyan trendet generálva, melynek hozamaként az emberek el akarnak jutni a neten eléjük tolt helyekre, hogy meglőjék az ott látott a képeket.

Gábornak Izland jelentette az egyik legnagyobb élményét a kalandozásai során. A másik ilyen az olaszországi Toszkána volt, aminek egyes régiói az általa kedvelt minimál vonulatba tartoztak, a reggeli napfelkelték pedig akkora örömforrást jelentettek neki, mint régen egy Radiohead-koncert.

Szlovénia és Weschel

A jövő? Készül a honlapja, tervez Youtube-csatornát, de mindenek előtt szeretne eljutni Grönlandra, Alaszkába, a francia Alpokba, a Pireneusokra, Skóciába, Grúziába, a Feröer-szigetekre… Meglepő módon olyan helyekre, ahol a hideg, a hó és a hegyek regnálnak.

Ez is érdekelhet:

Close