Close
Nyolc mód, hogy az idei karácsony lassabb legyen, mint eddig bármelyik

Nyolc mód, hogy az idei karácsony lassabb legyen, mint eddig bármelyik

Valami elromlott a karácsonnyal, igaz? Szerintem igen, ezért is kapcsolódott fel egy kis fény a lelkemben, amikor először olvastam az interneten a “lassú karácsony” szóösszetételt.

Nem úgy nőttem fel, hogy a karácsonyt lassúnak szerettem volna látni, és nem hittem volna, hogy eljön az idő, amikor a legnagyobb keresztény ünnep mellé ez a jelző tűnik a legvonzóbb megoldásnak. Hiszen a karácsony legfontosabb, holtomiglan-holtodiglan jelzője eddig a boldog volt. “Boldog karácsonyt!”, olvashatjuk mindenhol, főleg reklámszpotok végén és az üzletek kirakataiban. Aztán meghitt is tud lenni a karácsony, állítólag. Mondjuk amíg az ember eljut a karácsonyig, a bevásárlás, a sorban állás, a tömeg, a rohangászás, a programok összehangolása, a munkahelyi ügyek elintézése, hogy az embernek ne kelljen legalább két napig ránéznie az emailjeire, azt leginkább egy UFC-meccshez tudom hasonlítani.

Az egyik sarokban ott vagyok én, a másikban Conor McGregor. Vagy még rosszabb: az a fickó, aki elverte Conor McGregort. És dühös arccal elindul felém a ring túlsó feléből.

Szóval valami elromlott a karácsonnyal, a ráaggatott jelzők kiüresedtek, és az egész kicsit olyan lett, mint amit Bojack Horseman (félig ember, félig ló) mondott: ez az ünnep nem más, mint a karácsonyi akvizíció nevű küldetés kipipálása. Mire eljutunk az ajándékozásig, vagy addig, hogy megpróbáljuk élvezni, átélni ezt az ünnepet, ki vagyunk véreztetve, és kimerült zombikként terülünk el a kanapén. És ez így nem jó.

Vannak nálam okosabb emberek (sokan vannak, de én most egy bizonyos csoportjukról beszélek), akik már korábban észrevették, hogy itt valami nagyon nincsen rendben. Ilyen emberek ültek a BBC-nél, amikor pár éve a kötelező karácsonyi film helyett főműsor időben, két teljes órán keresztül egy rénszarvas-szánt mutattak, amint lassan halad át a hóval borított lappföldi tájon.

Egyértelmű az üzenet, igaz? Most ne a tévét bámulja, kedves néző, hanem foglalkozzon a családjával, a szeretteivel.

Érdekes egyébként, hogy a slow mozgalom nem a 21. században indult, hanem 1986-ban. Lám, voltak emberek, akiknek már az internet és az okostelefon nélküli világ is elviselhetetlenül gyors és kapkodó volt! Claudio Petrini azért indította el a mozgalmat, mert Rómában megnyitott az első McDonald’s, az olasz pedig annyira gyűlölte a gyorséttermeket, hogy meg sem állt, amíg a kezdeményezése globális trenddé nem vált. A slow-mozgalom azóta kilépett a gasztronómiai keretek közül, van már slow fashion, sőt, slow living, azaz lassú élet is. Éppen ideje volt, hogy a karácsonyra is kiterjesszük ezt a koncepciót.

Egy angol újságíró, Tom Hodgkinson egy cikkében tíz olyan tanácsot fogalmazott meg, amelyek elsajátításával lelassíthatjuk a karácsonyunkat – ebből választottam ki a hat kedvencemet. 1.) A legfontosabb, hogy energiát kell belefektetnünk abba, hogy a karácsonyunk olyan hosszú legyen, amennyire csak lehetséges. Próbáljunk ne dolgozni a két ünnep között – akár úgy, hogy előtte keményebben hajtunk a szokásosnál. 2.) Énekeljünk! 3.) Elő a játékokkal! Nem a Red Dead Redemption-nel, hanem a régi társasjátékokkal.) 4.) Olvassunk! 5.) Nézzünk régi filmeket! 6.) Aludjunk sokat!

Ami kimaradt Hodgkinson cikkéből, azt én most pótlom: tegyük le a telefonokat!

Az offline az új luxus, úgyhogy rakjuk el őket valahová, és szentestén nagyvonalúan feledkezzünk meg róluk.

Én főzni is fogok valamit, bár ha belegondolok abba az ételmennyiségbe, ami a családi vacsoráinkat jellemzi, jobb lesz, ha nem főzök. Fogok olvasni, sokat alszom majd, és amikor senki sem hall, talán énekelek is egy kicsit.

És végezetül még egy fogadalom: én idén senkinek sem boldog vagy meghitt karácsonyt fogok kívánni, hanem lassút. Mert a lassú az új boldog.

Close