Close
Madrid a bizonyíték: egy világváros is lehet nyugodt és zöld

Madrid a bizonyíték: egy világváros is lehet nyugodt és zöld

Matadorral reklámozott védőszent-ünnep, művész-, kreatív- és munkásnegyed, zavarba ejtően sok park. Íme Madrid egy ott élő, a városba szerelmes magyar szemével.

Teszák Alexandra Alma több körben szeretett bele Madridba. Járt ott gyerekként, majd a húszas évei elején tanulmányi kiránduláson, aztán pedig egy barátnőjét látogatta meg. Inkább tudat alatt fogalmazódott meg benne, hogy élne is a városban, az utolsó, barátnős alkalommal mindkettőjük párkapcsolata a végét járta, mire félig viccből azt mondta: ha szakítunk, kiköltözöm.

Las Ventas, a bikaviadalok színhelye

Két éve tehát lezárt egy fejezetet az életéből, au pairkedni kezdett Madridban, mellette pedig egy profi csapatban kézilabdázik nem profiként. Akár lehetne profi is, mert itthon is játszott, edzői képesítése is van, de már nem a kézilabda jelenti számára a jövőt.

„Eleve imádtam Madridot, az építészete hasonlít Budapestéhez, de tisztább és nyugodtabb, annak ellenére, hogy a spanyolok sokkal hangosabbak

– számol be az első benyomásairól. – De hiába kaotikusabb az egész, az életritmus sokkal nyugisabb.”

García Lorca szobra a Szent Anna téren

Olyannyira megszerette a várost, hogy egy barátjával, Dávid Zoltánnal együtt elkezdett fejleszteni egy mobilapplikációt, amelyben Madrid nem mainstream, de annál érdekesebb helyeit mutatja majd be, idővel pedig idegenvezetést is tartana a jelentkezőknek.

Tetőterasz a városban

Az app még csak kezdeti stádiumban van, a Roadsternek viszont mesélt Szandra az ő Madridjáról, ahol még a Centrón belül is vannak olyan kisebb, barátságosabb részek, mint a Barrio de las Letras, avagy a Múzsák és komédiások negyede. Ott van a La Colonial nevű kubai étterem, a magyar lány egyik nagy kedvence, ahol a sokféle finomságból álló Ropa Viejával érdemes kezdeni az ismerkedést. Ugyanakkor „az egész negyed tele van klassz éttermekkel, nagyon jó hangulatú, és még nem túlságosan felkapott.”

A helyiek nagyon bírják a Takost is, ahol egy euró egy tacos, és akadt olyan mexikói, aki szerint ez a legautentikusabb mexikói étterem a városban.

Kirakat és Huertas utcái (Fotó: Teszák Alexandra Alma)

Madridban számtalan kisebb-nagyobb park van, a legismertebb a Városligetnél másfélszer nagyobb Retiro, de például a Campo del Moro már kevésbé turistás, Río Park pedig – ahol a 2010-es vb-győzelmét ünnepelte a spanyol fociválogatott – végképp távol van a főáramból. A Río jól mutatja, mennyire zöld város ez: csak egy félreeső terület, ahol korábban autópályák futottak be a városba, most viszont

a kocsik alagutakban mennek, fölé pedig elképesztően jó hangulatú parkot faragtak, amely hat kilométer hosszan követi a Manzanares folyót.

A Campo de Moro (Fotó: Teszák Alexandra Alma)

Kertek, nyitott bárok, játszóterek vannak itt, rengeteg helyi ide jár sportolni, csak le kell szállni a Principe Pío metrómegállóban, és elindulni a Legazpi megálló felé. Ebben a parkban állt az Atlético Madrid régi stadionja, a Vicente Calderón, de nemrég a csapat északabbra költözött.

Végképp nincs turistaútvonalon a Juan Carlos Park, kint a reptérnél. Vízi sportokra alkalmas tó, rámpa a deszkásoknak, golfpálya, horgászhelyek, biciklibérlés, szoborpark – a sok látványosságot egy félóránként járó ingyenes kisvasút segít feltérképezni.

Parque Juan Carlos I, bejárat
Juan Carlos, Retiro

Rendben, vannak szép parkok, klassz éttermek a katalógushelyeken túl, de milyenek a madridiak? Szandra szerint a lányok is elég határozottak, talán túlságosan is, mert a helyi férfiaknak a kisujjukat sem kell mozdítaniuk, úgyis rájuk repülnek a lányok minden teketóriázás nélkül. Persze a fiúkat sem kell félteni, ha a lány eléggé motiváló.

Helyi jellegzetesség az utcazene, rengeteg helyen pengetnek városszerte, simán felpattanhat a metróra is egy trubadúr,

Szandra indított is Insta-oldalt róluk Voices of Madrid néven.

Tombol a street art, a pinta malasana napokon újragraffitizik az erre már megérett kirakatokat, városszerte nyolcvan melina babát öltöztettek fel művészek.

Egy baba, és a matador, akivel a város védőszentjének ünnepét reklámozták (Fotó: Teszák Alexandra Alma)
Street art (Fotó: Teszák Alexandra Alma)

A városközponttól délnyugatra fekvő, energiától duzzadó San Isidoro és Opanel kerületekről a Roadster is írt már: kreatívok, menő intézmények, startupok költöztek ide, kortárs galériák, kávézók, éttermek bújtak ki a földből.

De cseppet sem érdektelen a másik irány, a központtól délkeletre lévő Vallecas munkásnegyed sem. Itt is barangolhatunk egyet hangulatos utcákon, és ha igazi focihangulatra vágyunk, akkor a Bernabéu-stadion elkényeztetett közönsége (a harmadik BL-döntő zsinórban, mi?) helyett a jelenleg másodosztályú Rayo Vallecano tüzes szurkolóit hallgathatjuk. Meg a Ska-P nevű kultikus skazenekart, ami Vallecasból származik, és két indulót is írt a csapatnak.

Kis klub a Rayo, de vannak szurkolói és trófeái is

Az úgynevezett „kis csapatoknak” szurkolni egyáltalán nem hülyeség, ahogy a csapatkapitány, Roberto Trashorras fogalmazott: „Játszottam a Real Madridban és a Barcelonában is, de itt sokkal többet kaptam sportolóként és magánemberként is. Ott nem kerülhettem volna ilyen közel a helyiekhez, nem ismerhettem volna meg a problémáikat, márpedig ez jobb emberré tett.”

A csapat néhány éve elkezdett segíteni egy idős nőnek, akit kilakoltattak volna, mert már nem tudta fizetni az albérletét, a játékosok pedig rendszeresen főznek vacsorákat a helyi szociális központban. Ne gondoljuk ezt focis kitérőnek: Szandra maga is tapasztalta a segítőkészséget, ami érezhetően jelen van a madridi hétköznapokban is.

Plaza Santa Ana (Fotó: Teszák Alexandra Alma)
Kilátás a hatodikról (Fotó: Teszák Alexandra Alma)

A sportesemények után rendszeres a tercer tiempo, a harmadik félidő intézménye, amikor a két csapat játékosai együtt isznak, mulatoznak.

Amikor a Real Madrid otthon 3-2-re kikapott a Barcelonától, a két csapat szurkolói trombitálva, énekelve, táncolva együtt mulattak a Bernabéu előtt. Jó hatással van a városra a sok latin-amerikai, akik nyitottabbak a spanyoloknál, könnyebb velük barátkozni, lehet gyakorolni a spanyolt, mondhatni egy latin-amerikai barát a beilleszkedéshez is lépcsőfok.

Teszáknak még két év után is bőven van felfedezni valója az underground Madridban. Egy nagyon is mainstream intézmény, a metró jó segítőtárs ebben: gyönyörűen behálózza az egész várost, bárhová eljutni vele pillanatok alatt, méghozzá baráti áron. És ha a várostól való búcsúzáskor nem vetünk meg egy populáris látványosságot, a magyar lány ajánl egy személyes kedvencet: az ősi egyiptomi műemlék, a Templo de Debod látványa a naplementekor megunhatatlan élmény.

Ez is érdekelhet:

Megjelent a legújabb Roadster magazin!
Ismét egy magazin azoknak, akik szerint nem arra születtünk, hogy a négy fal között üljünk, akik szerint az élet olyasmi, amit nagykanállal kell fogyasztani és amiből sosem lehet elég. 170 oldalnyi friss, színes és energiával teli kontent felfedezőknek, kalandoroknak, inspirációt keresőknek mindarról, ami miatt érdemes nekivágni a világnak. Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.
Close

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom