Magamnak is aligha tudom elmagyarázni mi ez, de tegnap ismét megéreztem. Augusztus végének különös illata van.
Vidékről a fővárosba tartva, minimálisan lehúzott ablaknál érkezett meg tegnap. Fogta magát és bekúszott a kocsiba ez a semmivel sem összekeverhető illat, ami inkább egy érzés. Olyan volt, mintha tőrt forgatnának a szívemben, de közben ugyanazzal a kézzel simogatnák is. Ezt az ismerős kettősséget olyan tizenkét éves korom óta érzem. Ahogy az illatot is.
Az az érdekes, hogy rendre augusztus húsz után érkezik meg. Túlságosan élesen határoljuk el egymástól az évszakokat és gyerekkorból megmarad a három hónapos vakáció emléke és élménye. Így a nyár egyenlő a szabadsággal átitatott júniussal, a kényelmes júliussal és az augusztussal, ami egy szempillantásnak tűnik, pedig ugyanúgy harmincegy napos. Mégis nagyobb rajta a felelősség, hiszen amint véget ér, már "csomagolhatjuk" is be a nyári emlékeinket és kisvártatva jön a karácsony, vége az évnek. Mondanám, hogy ne szaladjunk ennyire előre, de ez a helyzet, arról nem is beszélve, hogy ez a nyár és karácsony közötti intervallum is egyre rövidebbnek tűnik, holott a Gergely-naptár ugyanaz.
Szóval ott keringett az autóban ez a semmivel sem összekeverhető illat. Még köze sincs az avarhoz, de mégis van benne valami nyirkos-mohás aroma. Benne van a fák zöld lombjának tanítása, az útszéli virágok gyöngéd zöld illata, az aszfaltból sütő meleg, az útszéli dinnyeárusok optimizmusa. Szomorkás, mert benne van az elmúlás, mégis szeretetteli, mert hozza magával a közelgő ősz minden szépségét és változását. Hiába a tavasz az újjászületés ideje, a késő nyárból őszbe hajlás is hasonlóan elbűvölő lehet.
Amikor megéreztem az augusztus illatot, az összes nyári emlékem feltolult, száguldoztak a képek, zenék, emberek, beszélgetések, ízek, színek, fények. A hosszú 2020-as bezártság után egészen másképp értékelem a szabadságot, de azt hiszem, hogy az augusztus illatot is.
Most sokkal intenzívebben éreztem és kevésbé volt szívfájdító. Ezen a nyáron szembe kellett nézni sok mindennel és kevésbé épültek az élmények az illúziókra. Megtanultuk ezerszer megbecsülni mindazt ami közel van és nyitott szívvel várni azt, ami sokkal messzebb.
Örülök, hogy megtörtént és nem azt siratom, hogy vége lesz.
Ez is érdekelhet:
(Illusztrációk: Getty Images)
nyár vége | augusztus | szabadság vége | úton | nyár
Egy jó tervhez is kellhet több perspektíva
–
Sulciová Silvia interjú
Skót nyár a ködös budapesti belvárosban – Ilyen a 2023-as év whiskyje

Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!