Close
Minden égtájról felbukkanó meglepetésízekkel köszönt be a Dobka

Minden égtájról felbukkanó meglepetésízekkel köszönt be a Dobka

Könnyedén betájolható és megjegyezhető. A Hogyan nyissunk éttermet? című képzeletbeli (?) könyv első fejezetének első bekezdésében biztosan szerepelne ez a két tétel. A budapesti vendéglátásban debütáló Dobka alapítóinak valószínűleg megvan ez a kötet, mert a lokációt és az ételkínálatot tekintve megfogadták a tanácsot.

Kezdjük előbbivel: a hajdani Cupákos helyére beköltözött étterem a fővárosi bulinegyed két ismert utcájának találkozásánál húzott be egy piros ikszet a térképre. Az eredeti tervek szerint még valamikor március elején nyitott volna, ám a világjárvány szót kért, és módosította a forgatókönyvet.

Gyorsan végigpörgetve a környék gasztronómiai múltját, emlékezhetünk rá, hogy a talponálló hentesüzlet-jellegű előd az abszolút magyaros tendenciát követte, és kicsit nyersebb hangulatot hozott.

Az utód viszont elhagyja a kevésbé trendinek mondható, zsíros-húsos vonalat, és inkább másfelé fordul: az egészségesebb, lágyabb, bisztrósabb utat választja.

A Dobkában nemcsak a szemléletmódot illetően tenyereltek rá az újratervezés gombra, hanem a Dob és a Kazinczy utca sarkán álló (innen a név…) épület belsejét is teljesen áthúzták. Eltűntek a csempézett falak és a lelógó húsok, sokat játszottak a színekkel, és az alkotóelemekkel, hogy a ridegebb hangulatot felváltsa a melegebb, otthonosabb érzet. Utóbbiról már a belépésnél kiderül, hogy jól sikerült: a zöld és a barna harmónia kellemes, letisztult légkört áraszt, a – filmes – ínyencek pedig rögtön észrevehetnek egy kis kikacsintást is Wes Andersonra, de hogy pontosan mit, azt nem áruljuk el.

Természetesen az enteriőr mellett a konyha struktúrája is változott, bár a hivatalos nyitást megelőző sajtóeseményen Tasnádi Ákos séf elmondta, hogy egy-két Cupákos-kedvencet nem volt szívük lehagyni az étlapról. Megmaradt például a sörben és zsírban –  tíz-tizenkét órán át –  sült, egészen roppanós sertéscsülök burgonyapürével és savanyított zöldségekkel, vagy a rántott mangalicakaraj petrezselymes újburgonyával és tejfölös uborkasalátával, tehát a hazai falatokra éhezőknek nem kell tanácstalanul vakarniuk a homlokukat a menüsort böngészve.

Ákos azt is elárulta, hogy nem szeretnék beskatulyázni magukat egy irányba sem. Minden égtájból lecsippentenek egy kicsit, úgyhogy találunk az étlapon ázsiai, olaszos, magyaros, és a környékre tekintettel zsidójellegű fogásokat is. A szezonalitás pedig – mint gyakorlatilag már mindenhol – alapvetésnek tekinthető, nem beszélve a hetente változó séf ajánlatáról, ami esetében az örömfőzésről szól.

Ákosék új ötletek és inspirációk mentén alakítják ki a heti fogásokat, ez pedig alkalmanként meglepetésízek felbukkanásával járhat.

Az előételek közül választható Dobka tatár beefsteaknél mindjárt belefuthatunk ilyenbe: a kovászos kenyér mellé nem hétköznapi partnerként petrezselyem és savanyú uborka érkezik, az általunk rajongóként imádott hideg kacsamájhoz pedig egészen lágy és édeskés zöldalma társul.

A kerülethez igazodva változtattak picit a wakamával készült, ramen alapú zöldséges erőlevesen, amelynek nehezékét a séf kicsit gyömbéres, kézzel tört izraeli pászkából készült maceszgombóca jelenti.

Szaftos és kontrasztos fogásként kiemelhető az édes-csilis sajtkrémmel nyakon öntött királyrákos házi tészta, a fajsúlyos ételek közül pedig egyértelműen a cseresznyés-vörösboros raguban áztatható szuvidált kacsamell került a kedvencek közé, amihez köretként az itthon talán kevésbé bevett arancini (olasz rántott rizsgolyó) jár.

A desszertajánlatból nagyon bejött az egzotikusnak mondható kókusztejes mahlabi kakukkfüves crumble-lel és sárgabarackkal, ami ebben az évszakban kellemesen hűsítő választás.

Az ételek mellé egy kétszeres sommelier bajnok által összeállított borsorból szemlézhetünk. Ahogy a Dobkának külsős tanácsadóként segítő Horváth Máté elmondta, igyekeznek támogatni a magyar borászokat, ezért a választék a hazai kínálatra épül, illetve innovatív, friss szemléletet követnek, miközben nem felejtik el a régi klasszikusokat sem.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Pajger Adrienn)

sült csülök | kacsmell | új | bulinegyed | bisztró

FOLYTASD EZZEL

Világvégi éttermek, ahová egyszer be kell térni

Pizzaszakácsként bujkált tizenhat évig az olasz maffia leghírhedtebb tagja

Rendeld meg a Roadster magazin 10. számát!

Izgalmas, színes és gazdag. Ha három szóval kellene jellemeznünk legújabb, jubileumi kiadásunkat, akkor ezeket a szavakat választanánk. Miért mondjuk ezt? Mert megjártuk Kappadókiát, Valenciát és Kelet-Tirolt. Találkoztunk a háromszoros olimpiai bajnok Szilágyi Áronnal, a világ egyik legérdekesebb újságírójával, Malcolm Gladwell-lel, a provokatív, magyar származású fotóssal, Pol Kuruczzal, plusz összehoztunk az eddigi legvidámabb borítónkat, amivel Budapestet ünnepeljük. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.

Megnézem, mert érdekel!
Instagram