Close
A bohém város, amibe első látogatásra bele lehet szeretni – Lisszabonban jártunk

A bohém város, amibe első látogatásra bele lehet szeretni – Lisszabonban jártunk

Egy évtizede még félig üres járatok szálltak le a repterén, most pedig az egyik legfelkapottabb európai úti cél. Lisszabon mindig is magában hordozta a siker receptjét, de csak az elmúlt néhány évben találta meg a város a tökéletes összhangot a múlt és a jelen között, és foglalta el megérdemelt helyét Európa fővárosai közt. Ha útikönyvet venni nem volt időnk, akkor mutatjuk, melyek a város azon pontjai, ahol feltétlenül meg kell fordulni, hogy megízlelhessük Lisszabon gazdag múltját, és lüktető, bohém fiatalságát, hogy aztán a város szerelmeseivé váljunk.

Mielőtt nekivágnánk a kedvenc helyeink felkutatásának, érdemes eldönteni, valóban gyalog szeretnénk-e felfedezni a várost. Két lábon minden városnézés kimerítő tud lenni, de Lisszabonra ez hatványozottan igaz, mivel a látnivalók szétszórtan helyezkednek el a városban, és általában mindig egy kisebb magaslaton, pontosabban hat dombon, úgyhogy nem csak vízszintesen, hanem függőlegesen is számolni fogjuk a kilométereket a lábunkban.

Az előbbi problémára a tökéletes megoldást egyrészt a villamos jelenti – a múltat idéző, egykocsis szerelvények keresztül-kasul behálózzák a város szűk és meredek utcáit.

Mindig kígyózik a turistasor, hogy az emberek feljussanak a világ tíz legszebb villamosvonala közé beválasztott 28-as villamos apró szerelvényére. Ha időszűkében vagyunk, inkább a 12-es vonalat válasszuk, ami ugyan rövidebb menetidejű, de elég ahhoz, hogy megtapasztaljuk a lisszaboni villamosozás varázsát, úgy, hogy kevesebb turista liheg a nyakunkba.

A másik megoldás egy robogó. A helyiek is előszeretettel használják, már kialakult kultúrája van a városban. Pillanatok alatt el lehet jutni vele a város egyik pontjáról a másikra, és ugye a parkolás is gyerekjáték.A bérlést főleg akkor ajánljuk, ha egy hétvégénél hosszabb időre látogatunk a városba, és kacérkodunk a környező városok és tengerpartok meghódításának gondolatával is.

Első alkalommal kihagyhatatlan a Szent György fellegvár, amely a Tajo hegy tetejéről őrzi a várost, és páratlan panorámát nyújt a Tejo folyóra, valamint a turisták által közkedvelt Alfama negyedre, amely Lisszabon legrégebbi városrésze, az 1755-ös földrengés túlélője. Miután a fellegvár olíva-, fenyő- és parafafái árnyékában megcsodáltuk valamennyi szögből a színes házak kavalkádját, érdemes betérni egy könnyed ebédre a ‘Chapitô à Mesa’ étterembe.

Ne hamarkodjuk el a desszertkérdést, mert az étteremtől néhány sarokra megkóstolhatjuk a Pastelaria Santo António cukrászdában Lisszabon ikonikus, Pastéis de Nata névre hallgató édességét, amely jóllehet csak egy utánzata az eredeti Pastéis de Belém süteménynek, de az embernek rendszerint sosem okoz gondot, hogy egyszerre megegyen belőle három-négy darabot valamelyik sarki cukrászdába betérve.

A szerzetesek által kidolgozott eredeti receptet máig gondosan őrzik, és Lisszabonban egyetlen helyen, a Belém torony felé menet, a Szent Jeromos kolostor mellett lehet megkóstolni a süteményről elnevezett cukrászdában.

A délután hátralevő részében tovább barangolhatunk Lisszabon századokat megélt házai között, bevárva az estét, amikor is a negyed híres fado-házai kitárják kapuikat. Érdemes kerülni a turistacsalogató helyeket, az igazi fado-élményt az eldugott, apró éttermekben, bárokban tapasztalhatjuk meg, ahol kézzel írott cédulák hirdetik, hogy mely napokon van élőzene.

Csak a miheztartás végett – ne egy forró hangulatú táncos előadásra számítsunk – a fado jelentése: végzet, zenei műfaját tekintve fájdalmas, melankolikus líra, így a spanyol és portugál gitárral kísért fado-énekes előadása alatt akaratlanul is inkább a múlt szerelmi csalódásai fognak megelevenedni.

Ha inkább kerülnénk az előbbi fájdalmas emlékek felidézését, vagy nem vagyunk az élőzene rajongói,  inkább érdemes egy italra betérni az egyik magyar fiatalember, Urbi bárjába, amely szintén az Alfama-negyed egyik szűk utcájában, a Rua dos Remedios 182. szám alatt fogadja a szomjas helyieket és a turistákat.

A következő napi programként a 15-ös villamos vagy a bérelt robogó kerekein ajánlott elindulni a Tejo mentén, ameddig a bal oldalon meg nem pillantjuk az 1515 és 1521 között Mánuel király által emelt Belém tornyot. Egy magányos kis gyöngyszem a folyó torkolatánál, amely a hosszú hajóutakról fogadta a hazatérő és megfáradt hajósokat, és vigyázta a várost.

A város központjába visszafelé haladva kötelező állomás az LX Factory. Az elhanyagolt, korábban textilgyártásra használt gyárépületekbe a lisszaboniak újra életet leheltek, és az LX Factory pillanatok alatt a helyiek és a turisták kedvenc helye lett.

A kapun belépve, a földszinti üzlethelyiségekben egymás mellett sorakoznak a bárok, éttermek, kávézók, galériák és könyvesboltok.

Azért ajánljuk ezt a helyet, mert nincs benne semmi mesterkélt; minden barátságos, hívogató, és a megfelelő mennyiségben bohém. Kötelező állomás a Ler Devagar könyvesbolt és a Café na Fábrica.

Ahogy visszatérünk a központba, vegyük az irányt balra fel, és máris a Biarro Alto negyed utcáin sétálunk. Ha szeretnénk egy kicsit belekóstolni a lisszaboni éjszakába, vagy egyszerűen csak elveszni a város legjobb éttermei, bisztrói és reggeliző helyei között, akkor ez a negyed lesz a kedvencünk. Térjünk be egy gyors ebédre a La Tapisco bisztróba, majd a környék felfedezése után egy könnyed vacsorára a La Cevicheria bárba, és utána irány a lisszaboni éjszaka. Másnap reggel pedig a lassú és tartalmas reggelizés élményét a Hello Kristof vagy a Dear Breakfast prezentálásában próbálhatjuk ki.

Amiért mindennél jobban irigyeljük a lisszaboniakat, az az óceán közelsége, aminek egyenes következménye, hogy kevesebb mint egy óra alatt kiszakadhatnak a város lüktetéséből, és egy szörfdeszkával a hónuk alatt már az Atlanti-óceán hullámainak törését kémlelhetik.

Ha tehát egy kis homokot szeretnénk érezni a talpunk alatt, irány észak és a Praia do Guincho! Amennyiben nem volt elég a történelemből Lisszabonban, akkor útközben még repetázhatunk belőle Sintrában, vagy akár Cascais-ban. Az előbbiről tudni érdemes, hogy a portugál királyok nyári székhelyeként szolgált, ezért bővelkedik a látnivalókban, amelyek közül színes tornyaival kiemelkedik a Pena palota.

Mielőtt visszatérnénk Lisszabonba, utolsó állomásként még vegyük nyugatnak az irányt, és csodáljuk meg, ahogy a nap eltűnik az Atlanti-óceán horizontján.

Ezt megtehetjük az európai szárazföld legnyugatibb pontjáról, a tenger szintje fölé száznegyven méterre emelkedő Cabo da Roca egyik sziklájáról, vagy ha kevesebb turistával akarjuk megosztani az élményt, akkor a Praia do Magito homokos partjáról több tízméteres sziklafallal a hátunk mögött.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Balogh Kata, Horváth Miklós)

Close