Close
A legmodernebb whiskyt három majom felügyeli

A legmodernebb whiskyt három majom felügyeli

Hogyan lehet egy évszázadok óta népszerű italt olyan irányba terelni, hogy az simán megkaphassa a kortárs jelzőt? Miként válik a kristálytiszta, természetközeli párlat egy bohémabb, játékos szeszesitallá úgy, hogy közben megőrzi méltóságát, és utózöngéjében szépen visszaköszön a múlt? A Monkey Shoulder első kortya is válasz minderre. 

Ha némileg egyszerűsíteni szeretnénk a single malt whisky definícióját, akkor azokat az italokat hívjuk így, melyek egyazon lepárlóban készülnek, kizárólag árpát, más malátát, gabonát nem tartalmaznak. Akárcsak a borok vagy netán a kávék esetében, ahogy a dűlőszelektált tételek bemutatják a terroirt, úgy van ez az árpa esetében is, a single malt whiskyknél. Egyértelműen ez a legnemesebb fajta, ha azonban csak őt vesszük figyelembe, az olyan, mintha kizárólag Aston Martinban ülnénk, és nem próbálnánk rá a BMW-re, Jaguarra, Mercedesre vagy éppen az Alfa Romeóra. 

Itt van nekünk például a blended scotch, ami malátawhisky és egyéb gabonawhiskyk házasítása, a simulékonyság és népszerűség érdekében.

tizenkettőtől akár ötvenféle különböző párlatból készíthetnek egy végső italt.

A single malt és a blended scotch között pedig találunk egy köztes készítési módot, ez pedig nem más, mint a blended malt, ami különböző lepárlókból hozza össze a hagyományos rézüstökben készülő malátawhiskyket. Szigorúan tilos a gabonawhisky hozzáadása, úgy egy egész más kategóriát és tisztaságot érnének el. 

Hogy mit jelent a pure malt és a vatted malt, azt nem újabb definícióknál kell keresni: ugyanazt, mint a blended malt, csupán a Scotch Whisky Association úgy határozott, egységes nevet kell adni ezeknek az italoknak, ami végül a blended malt lett. 

Most pedig ismét a William Grant & Sons-nál kötöttünk ki. 1886-ban úttörőként indultak el, hogy megépítsék Speyside régióban a scotch-ok első igazi családi fészkét: a Glenfiddich főzdét. 1893-ban társult hozzá a Balvenie lepárló, az utolsó, ezzel pedig a legfiatalabb desztilláló Kininvie lett, rá tizenöt évre pedig kitaláltak egy ötletes és hiánypótló brandet, ami már az új trendekre reflektál, mi több, hamar a modern whiskygyártás egyik bohó éllovasa lett. 

Ez lett a Monkey Shoulder, 2005-ös születéssel.

De mi köze a majmoknak a whiskykészítéshez?

Ha először a monkey business (gyanús ügylet) kifejezésre asszociálnánk, rossz helyen tapogatózunk, ugyanis ez egy régi szakmai ártalomban keresendő a megfejtés. A desztillálókban dolgozó munkások rengeteg malátát lapátoltak, és hiába cserélgették időnként a kezüket, végül mindig az erősebb oldalukkal dolgoztak, ami megviseltté, görnyedtté vált a komoly fizikai megterhelés hatására. Ezt nevezték a mindennemű gépesítés idejét megelőzően monkey shouldernek (majomvállnak) – nem egy teniszkönyök, de hasonlóan vicces kifejezés. 

A név tehát régről jön, ezzel is tisztelegvén a tradíciók előtt, hiszen ez a még csak tinikorban lévő blended malt nem kisebb lepárlók malátawhiskyjeit hozza össze, mint a Glenfiddich, a Balvenie és a Kininvie.

Vagyis a William Grant & Sons összes tudása benne van, hogy aztán egy új, merőben eltérő ital születhessen, három kis majommal a vállán. 

Ez persze csak képletes: a szóban forgó blended malt üvege már előre megadja a hangulatot: három apró, háromdimenziós majmocska domborodik az íves palack jobb vállrészén. Csak sejtjük, hogy a jobb oldal talán azért lehet, mert statisztikailag sokkal több a jobb kezét ügyesebben és erősebben használó ember. Belemagyarázni nem kell, térjünk csak a tárgyra, magára a whiskyre. 

Miért mondjuk, hogy modern és kortárs?

Nem titkolt szándékuk volt ugyanis, hogy a Monkey Shoulder alternatíva legyen a bartendereknek, akik előszeretettel használnak whiskyket, sokuk viszont kvázi szentségtörésnek tartja a single malt koktélosítását.

Az a helyzet, hogy a nemesített árpa és a csodás skót vízminőség szerelméből született italt tényleg érdemes önmagában kóstolni és fogyasztani. Legfeljebb az a pár csepp víz kell hozzá, amitől kinyílik a whisky. 

 

Megszületett viszont 2005-ben a Monkey Shoulder, ami nagyobb publicitást 2012-es amerikai partra szállása után kapott, mi több, talán Amerika legjobb bartendereinek köszönheti, hogy 2015-ben már a legtrendibb scotchként tekintettek rá. Ráadásul mennyire jól áll neki a keverés!

Illatában minden megvan, ami a forró trópusokat juttatja eszünkbe: meleg vanília, barnacukor, a hollandok szirupos ostyája is megjelenik benne, de sültalmás jegyeket is felfedezhetünk harmadik-negyedik illatolásra. A pár csepp kóstolós vízzel az alma háttérbe szorul, és a vanília nyomul a helyébe. 

Ez pedig megmarad az első kortynál is: dús, buja vanília, érkezik a tölgyes aromatika és a bársonyos karamell is.

Az a földes, komoly, natúr íz, mely miatt sokan (még) nem rajonganak a whiskyért, nem annyira kiabáló, így már önmagában is kellemes, akár kezdő scotch-ivóknak is könnyen befogadható ital. Nem olyan komplex, hogy órákig törpöljünk rajta, de izgalmas, és újrázásra késztet. 

Hát még koktél formájában! A Monkey Shoulder kevert italai közül a legnépszerűbb talán a hivatalosan is Ginger Monkeynak szólított koktél, ami szénsavas gyömbéritallal felhúzott whisky, egy illatos narancsgerezddel, jéggel szervirozva. 

Gyömbérrel és naranccsal, old fashionednek, espresso martini alapjaként, negronivá lényegülve, vagy éppen almával, pici naranccsal és mentával! Ilyen sorrendben persze egészen hamar kialakulhat nálunk is az a bizonyos majomváll… Szépen, fokozatosan hallgassunk a három majomra!

A kaland folytatódik

Megjelent a Roadster magazin második nyomtatott kiadása, amelyben ismét olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek minket is folyamatosan inspirálnak. Szerintünk szebb lett, mint az első szám, reméljük, neked is tetszeni fog.

Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.

Ez is érdekelhet:

Close