Close
Mont Blanc csúcsrajáratva, a túra az Alpok tetejére a világ legzsúfoltabb hegyi ösvényén vezet

Mont Blanc csúcsrajáratva, a túra az Alpok tetejére a világ legzsúfoltabb hegyi ösvényén vezet

A legújabb műholdas mérések szerint 4810,9 méteres Mont Blanc Európa legnépszerűbb csúcsa. Évente húszezer csúcsratörő özönli el a hegyet, az Alpok legmagasabb csúcsának vonzereje töretlen: ez hatalmas pénzt hoz a Chamonix völgyben élőknek, de a zsúfoltság miatt jelentős a balesetveszély. A kockázat azonban nem riasztja vissza a hegymászókat, a trófea mégiscsak Európa legmagasabb csúcsa.

A hegy a Tete Rousse menedékházig az úgynevezett normál útvonalon egy könnyű túrautvonalon elérhető, a hegymászás innen kezdődik. Itt van az első, de talán a legveszélyesebb része a hegynek, a Gouter kuloár. Mindenképp korán kell átkelni rajta, amikor még fagyott a hó. A jeges részen hágóvasban mentünk, majd a kuloár előtt levettük a vasat. A kuloár olyan, mint az orosz rulett, át kell rohanni rajta, aztán vagy jön fentről kő, vagy nem. Az vagy eltalál, vagy nem. Átszaladgáltunk – kötélbiztosítással –, de szerencsére megúsztuk a találatokat. Innen sem könnyű séta már a hegy megmászása. A Gouter Fal egy meredek fal, ahol drótkötéllel biztosított könnyű mászással jutunk fel a második menedékházhoz a néhány éve épített új Gouter Házhoz.

Hajnali két óra van. Csillagos az ég és fagyos a levegő. A 3815 méteren lévő új, és az Alpok egyik legmodernebb hegyi házában a Gouter Házban már nem alszik senki. Augusztusban, azaz csúcsidőben itt minden hely kevés. Igaz, a férőhelyek számát korlátozták, épp azért, hogy a hegyre ne engedjenek egyszerre túl sok embert. Sátrazni pedig tilos, tehát az egyetlen opció ez a ház. Aki nem foglal magának áprilisban helyet, jó esetben ugyanannyi pénzért az asztalok alatt aludhat. Ha jó idő van, minden hajnalban valóságos ostrom alá veszik a hegyet.

Már késő este elkezdődik a taktikázás: ki indul elsőként. Aki első, nem kerülgeti a többiek kígyózó sorát, neki jut viszont a nyomtaposás hálátlan feladata.

Hajnalban kell indulni, akkor van elég idő felérni s leérni, és nem mellesleg a hó még fagyott állapotban nem veszélyes annyira, mintha olvadt lenne a nap erejétől. A legelső megálló a Dom du Gouter 4304 méteres csúcsán van, ott már fejlámpák kígyózó sora látszik, és ebből bizony sejteni lehet, hogy nem lesz fáklyásmenet a csúcsgerincen haladni, s főképp visszafelé jönni. A gerinc ugyanis helyenként mindössze húsz-harminc centi széles, alig fér el rajta egy ember is. Ilyenkor a lefelé tartó csoport lelép a meredek hólejtő felé, és elengedi a felfelé menőket – ha legalább az egyik fél ismeri a szabályt. A 4362 méteren áll a Vallot Ház, egy fémkunyhó, ahol baj esetén akár tizenkét ember is átvészelhet egy vihart. Nem valami bizalomgerjesztő hely. Koszos és büdös, de van néhány takaró, és egy vésztelefon, amelyen a bajba jutottak segítséget hívhatnak.

A franciák ikonikus hegyét a francia hegyi vezetők uralják. Köztük is a chamonix-i hegyi vezetők – akik közül sokan az első hegyi vezetők sokadik ági leszármazottai –, a legnagyobb hatalommal bírnak itt. Az ő klienseik természetesen mindig ágyban alszanak, mindig kapnak helyet, és ők tudják a legjobban, mikor van alkalmas idő a csúcsmászásra. Érdemes tisztelettel viselkedni velük és figyelni rájuk. Általában 900-1000 eurót kapnak egy klienstől egy csúcsmászásért. A Mont Blanc-mászást megelőzi még az egy-két napos felkészítés, amiért körülbelül ugyanennyit kapnak a hegyivezetők. A francia hegyivezetők összesen ezerötszázan vannak, de tízezer síoktató is van rajtuk kívül, akik szintén vezethetnek túrákat. Egy Mont Blanc-túrára átlagosan két klienst visznek.

A hegyivezetőt Chamonix-ban vagy Saint Gervais-ben lehet felfogadni. A Gouter Házban három és fél hónapig tart a szezon, szeptember közepén zár a ház. A vacsora és a reggeli megszabott időben van, nem lehet alkudni. Ez egy gyár, ha nincs pontosan betartva minden menetrendszerűen, akkor nem működik. Elképesztő rutinnal bonyolítják le a vacsorát, ami száznegyven ember esetében nem hétköznapi teljesítmény.

Nehéz munka ez, a magasság megviseli a szervezetet. De megéri a házvezetőnek, mert egy szezon alatt szépen keres. A szállásért fizetett pénz nem az övék, a Club Alpin Français kasszájába megy, amelyik a házat építtette. A ház bevétele a félpanzióból és a fogyasztásból származik. Minden helikopterrel érkezik, beleértbe a gázt és az ásványvizet is. Ezért kerül egy ásványvíz öt-hat euróba a hegyen. A víz, amit a főzéshez használnak, hólé, de a hó olvasztásához ezen a magasságon sokkal több energia kell, mint tengerszinten, azért a teavíz is drága, ami valójában hólé. A helikopter egyszerre fél tonna árut visz fel, egy forduló kürülbelül háromszáz euróba kerül.

Nyaranta nyolcezer turista érkezik a menedékházba, hiszen a Gouter Ház a Mont Blanc-ra vezető utak legnépszerűbbike mentén áll. A menedékházban a tarifa 65 euró, a vacsora 33,25, a reggeli 16 euróba kerül.

A Mont Blanc masszívumot, ahol több tucatnyi nagy csúcs, és ezer körüli mászóútvonal található, nagyon régóta három büszke és presztízséhes alpesi nemzet fiai lakják körül. Elképesztően sokan jönnek ide máshonnan is.

A Mont Blanc a világ ötödik leglátogatottabb hegye, évente több mint húszezer csúcsratörővel. Chamonix-ból csábító a látvány: úgy fest, mintha egyszerű volna feljutni a csúcsra.

A legtöbb baleset nyáron, a tömegek támadása idején történik. De persze azelőtt is voltak szerencsétlenségek.

Ősidők óta élt a környéken a szokás, hogy a rendkívüli eseteket be kell jelenteni, és akkurátusan regisztráltak is valamennyi bejelentést. 1751-ben például a piemonti uralkodó herceg vizsgálóbizottságot küldött ki egy kőomlás miatt, amely a Lac Vert tavat jelenlegi helyére rendezte. A jelentés hat ember és egy tehéncsorda elvesztéséről számolt be. Van még egy elgondolkodtató jellegzetesség. A Mont Blanc masszívumban bekövetkezett balesetek és sérülések száma az utolsó húsz évben egyenletesen körülbelül a tizede volt az összes alpokbeli hegyi balesetekének, a halálos végződésű baleseteknek viszont az ötöde esett meg ott, vagyis kétszer gyakoribbak a halálos kimenetelű balesetek.

A csúcsra felérni csak a hegymászás fele, a Mont Blanc-ra ez sokszorosan igaz. A balesetek nagy része a lefelé vezető úton történik. Mi reggel hétre értünk fel a Mont Blanc csúcsár, és onnan le kell ereszkedni teljesen a hegy lábához, ami 1000 méteren van. Vagyis 3800 métert kell lefelé mászni (2372 métertől vonattal megyünk le), ami fáradtan, kialvatlanul nem egyszerű. Nem is lehetetlen persze. De ahhoz, hogy egy ilyen hegymászás sikerüljön, tisztelnünk kell a hegyet, és azokat az embereket, akik ott élnek és azon dolgoznak, hogy minél kevesebb baleset történjen. És talán még ennél is fontosabb, hogy tiszteljük saját magunk határait.

Ez is érdekelhet:

Close