Rendhagyó koncerteken, egy egész hétvégén mutatja meg magát a hangszerek királynője a Müpában

Legújabb cikkeinkért kövess minket a Roadster Google News oldalán is!

Tekintélyes jubileumot ünnepel idén a Müpa: az intézmény orgonája és orgonaprogramja egyaránt húszéves. Erre természetesen nagyon komolyan készülnek a Komor Marcell utcában, mindjárt egy teljes hétvégét szentelnek neki áprilisban. Hogy pontosan milyen, orgonaközpontú koncertekkel lepik meg a közönséget, arról Fassang László, a Müpa rezidens orgonistája és orgonakoncertjeinek művészeti vezetője mesélt a Roadsternek.

A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem orgonáját a világ legnagyobb koncerttermi orgonái között tartják számon. A 6804 síppal, 92 regiszterrel és 5 manuállal rendelkező monumentális hangszert 2006 májusában avatták fel, a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra és a Mühleisen Orgelbau Stuttgart együttműködésében készült.

A hangszer a hangversenyterem egyik meghatározó jelképként különleges módon kapcsolja össze az építészetet és a zenét, a múltat és a jelent, illetve közvetít a különböző zenei stílusok és kultúrák között.

Titkainak felfedezése egyszerre ad lehetőséget afféle technikatörténeti időutazásra  és a hangok világában történő elmélyedésre.

Fassang László a párizsi Conservatoire National Supérieur professzora. Szakértőként közreműködött a Müpa monumentális hangszerének megépítésében, vagyis az intézménnyel való kapcsolata meglehetősen régre datálódik. De vajon milyen kihívásokkal járt annak idején egy ilyen volumenű hangszer megépítése?

– A legkomolyabb az volt, hogy tulajdonképpen egy olyan térben kellett egy orgonát megálmodni, ami a felkéréskor még nem is létezett, hiszen akkor épült a Müpa. Az én szerepem a megrendelő és az orgonaépítő közötti közvetítést jelentette. Megvolt a megrendelői szándék egy világszínvonalú koncerttermi orgona építésére, és ezt kellett pontosan „lefordítani”, hogy aztán a végén a technikai és egyéb részletekből összeálljon az egész. Az építés során pedig Baróti Istvánnal közösen végig kísértük az egész folyamatot – emlékszik vissza Fassang László.

Az orgona egy nagyon izgalmas hangszer, mindegyik önálló egyéniségként mutatja meg magát. Ahogyan Fassang László is mondja, kívülről csupán egy töredékét látni. – A Müpa esetében ez néhány száz darab sípot jelent, míg a valóságban majdnem 7000 síp található a hangszer belsejében. Amikor egy orgonista játszik, akkor a játszóasztalról adja ki az összes parancsot, mikor melyik sípba menjen be a levegő és mennyi ideig szólaljon meg az a síp. Az pedig, hogy milyen sípokat és milyen kombinációkban használ, lényegében végtelen számú hangzáslehetőséget eredményez. Ezekkel történik a játék.

A művészeti vezető szerint az orgona azért számít speciális hangszernek, mert a legtöbb esetben egy adott térben épül és annak a térnek építészetileg és funkcionálisan is a részét képezi. Gyakorlatilag ahány helyszín, annyiféle orgonáról és használati lehetőségről beszélünk. A koncerttermi orgona esetében – amire Magyarországon a Müpa az egyik legfontosabb példa – nagyon lényeges dolog, hogy nem köti semmilyen kulturális vagy szakrális tradíció, tehát egy abszolút szekuláris hangszerként tud funkcionálni. Ebben az értelemben vállalkozhat akár a klasszikus zenén kívüli műfajokkal való kapcsolódásra, vagy a kortárs zene megszólaltatására is. Olyannyira, hogy kifejezetten erre az orgonára születő művek is megszólalhatnak a Müpában.

Az orgona az európai kultúra része, innen indult el a világ minden tájára. Többszáz éve a templomokhoz köthető és a mai napig nagyon fontos a templomi jelenléte is. – Sokan úgy gondolnak rá, hogy ott van a helye és a funkciója, és azokat a zenéket társítják hozzá, melyek templomi alkalmakon szólalnak meg. A Müpa esetében az orgona már szimbolikusan lekerült a templomkarzatok zárt világából, és egy kulturálisan, illetve nemzetközileg nyitott térbe költözött, ahol új felfedezések várják. Ez a felfedező folyamat indult el húsz évvel ezelőtt és tart a mai napig. És remélhetőleg fog még nagyon sokáig – mondja Fassang László.

Már hagyomány a Müpa orgonás hétvégéje, melyet idén április 25-26-án rendeznek a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Ehhez kapcsolódóan arra voltunk kíváncsiak, Fassang László mi alapján állította össze a programot.

– Nagyon fontos szempont volt, hogy egyszerre tudjunk kapcsolódni a tradíciókhoz és az orgona kulturális örökségéhez. Új utakat, egyben olyan hangzáslehetőségeket fedezhessünk fel, amelyek eddig még nem születtek meg. A négy koncert mindegyike teljesen más megközelítésből mutatja be az orgonát. Lesz a némafilm, amiben a moziorgona tradíciója jelenik meg és megmutatja, hogyan tud egyedi módon kapcsolódni egymással a kép és a hang. Az esti koncerten a jazz, a kortárs improvizatív zene és a klasszikus zene hagyományai találkoznak. Az orgona ebben a formációban két arcával lesz jelen: az akusztikus réteget egy ténylegesen akusztikus hangszer, a szaxofon erősíti fel, míg a gépi jelleget az elektronika, ezen belül szintetizátorok és különböző elektroakusztikus hangzásokat megjelenítő hangszerek biztosítják. Jön egy tradicionális orgona koncert, melyen a legnépszerűbb orgonadarabok hangzanak el egy matinékoncert keretében, míg a záróelőadáson az orgona és a zenekar együtt szólal meg. Liszt Ferenc egyik monumentális orgonaműve zenekari átiratban hallható majd, illetve erre az alkalomra kértük fel Varga Juditot, hogy írjon egy orgonaversenyt. Ennek az ősbemutatóját is megtartjuk.

Az egyházi ünnepkörhöz kapcsolódó klasszikus hangversenyek mellett tehát különleges, a legkülönbözőbb műfajokból válogató orgonaestek várják a hangszerek királynőjének rajongóit. Az Orgonapárbajok alkalmával a hangszer legavatottabb művészei mérik össze tudásukat játékosan, míg a kuriózumnak számító Karzatkoncerteken a máskor a mennyezet alatt elhelyezkedő hangvető leereszkedik, a nézők pedig az orgonával egy szinten, a karzaton ülve élvezhetik a látványban és hangban sem mindennapi élményt. Az orgonaprogramokról és a jegyvásárlásról itt lehet bővebben tájékozódni.

 

ajánló | nagy sztori | élmény | program | orgona20 | fassang lászló