Nincs még egy hely itthon, ami ennyire kikapcsol

Többféle Balaton-érzés létezik. De ez a legédesebb.

Forró az idő, csupán a megszokott mesebeli, hófehér Super Mario bárányfelhők takarják ki néha a napot. Az ablakokat tökig letekertük az autóban, ha lenne kílma, akkor sem kapcsolnánk be. Ezt érezni kell: az illatokat, a simogató menetszelet. Nem száguldunk, kiélvezzük minden pillanatát a kacskaringós útnak, nem tudunk betelni a tanúhegyek látványával.

Nem is tudom, melyik a legkedvesebb a szívemnek.

Szeretem a Hegyestűt, mert távolból olyan, mintha valaki hanyagul beleharapott volna a hegyoldalba.

Pedig csak a megszilárdult bazaltláva érdekes formája miatt ilyen, elvileg nem harapdálta senki, maximum az erózió. A Szent György-hegy valahogy egy mini Badacsony, ami pedig eleve A kis herceg kalapjára emlékeztet, mindig van egy különleges kötődésem hozzá. Fontos hely a Csobánc személyes emlékek miatt, és valamiért van egy érdekes ősi bölcsesség, ami belőle árad, pedig társai is ugyanúgy három-négymillió éve őrzik titkaikat. De valamiért nekem ő jelenti a nyugalmat. Egy elmerülő bálna hátát formázza a Tóti-hegy, és itt van még a másik kedvencem, Hegyesd is.

Ha a Csobánc a nagyöreg, akkor Hegyesd a virgonc, hetyke teremtés, aki játékosabb formájával kitűnik a sok tompább társa közül. Így haladunk közöttük, sorolva a nevüket, felülve az asszociációs játékra, hogy ki mit lát bele a formákba, mint a felhőknél.

Megpihenünk ebédre, valamelyik cseppet sem sietős vendéglőnél. Valahogy nem tud zavarni, ha hat fogásból három már elfogyott ,és akkor sem veszem észre, ha kicsit megkésve érkezik. Ez nem a metropolisz, nem leszünk elkergetve, hogy már más jönne a helyükre.

Senki sem siet.

A Csobánc, a Szent György-hegy, a Tóti-hegy, a Hegyestű, a Badacsony, a Gulács, a Haláp, a Hegyesd sem siet. Több millió éve itt élik a lassú mindennapjaikat, egymást nézve, kemény tél után enyhe tavaszt várva, élvezve a perzselő nyarakat, belesimulva az álomszép őszbe.

Ez is érdekelhet:

Ez a pad a Balaton-felvidék közepén sokkal több, mint aminek látszik

Nem akarták a kivitelezők, hogy az építmény konkuráljon a természettel, inkább azt szerették volna, ha kiegészítené a tájat.

(Fotók: Getty Images)

utazás | autóút | káli-medence | relax | autózás | belföldi nyaralás

Rendeld meg a Roadster magazin 18. számát!

Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.

Megnézem, mert érdekel!