Close
Megkapod a tökéletes csendet ebben a világvégi menedékházban

Megkapod a tökéletes csendet ebben a világvégi menedékházban

A skandinávok nagyon érzik, hogyan legyenek egyszerre hagyománytisztelők és modernek, és hogyan háborgassák a legkevésbé a természetet egy építkezéssel.

Szükségszerűség mindenekelőtt – ezt a jelszót tűzte a zászlajára a norvég TYIN tegnestue Architects. A 2010-ben alapított stúdió olyan épületeken dolgozik, amelyek „valódi hatást gyakorolnak valódi emberek életére”, és mindenféle helyzethez igyekszik alkalmazkodni a világ bármely pontján.

Dolgoztak már menekültszálláson és árvaházon Thaiföldön, oktatási központon Indonéziában, mindenhol a helyiek segítségét kérve. Ez utóbbira szükség volt a legújabb munkájuknál is, pedig azt otthon, Norvégiában végezték.

Hálás feladat egy hálátlan terepen (Fotó: Pasi Aalto)
Fotó: Pasi Aalto/NTNU
Fotó: Pasi Aalto/NTNU

Fleinvaer egy festői sziget néhány száz kilométerre északra az iroda trondheimi központjától. A zordon, szélfútta, viharvert vidék még a hasonló körülményekhez szokott közép-norvégokat is óvatosságra intette, ezért kérték meg a rutinos Sami Rintalát és csapatát, hogy csatlakozzon a projekthez.

„Hatalmas tapasztalata van a durva körülmények közt végzett terepmunkában” – magyarázta Andreas Grøntvedt-Gjertsen a TYIN-től.

“Nyugodtabban éreztük magunkat, miután elvállalta a feladatot.”

Komolyan gondolták a csapatmunkát az összesen 123 négyzetméteres, de több épületre bontott menedékházban. Valódi alkotói folyamat zajlott, a diákok és önkéntesek aktív bevonásával. Először is norvég műegyetemisták részvételével alapos, háromdimenziós szkennelést végeztek a terepről – írta az Arch Daily. Ez lett minden későbbi fejlesztés alapja, és így tudtak megfelelni az alapelvnek: minél kevésbé beleavatkozni a környezetbe.

Az alapozáskor még kellemes nyári klíma uralkodott (Fotó: TYIN)
Még napozni is lehetett, amikor már állt a váz (Fotó: TYIN)
Aztán csak megjött a tél (Fotó: TYIN)

A mostoha viszonyok miatt a helyi növényvilágnak évtizedekbe telt volna regenerálódnia, ha bántódása esik, és megzavarhatta volna a tengeri madarak fészkelését is. Ezért döntöttek több apró épület mellett, amelyeknek gondosan kiválasztották a helyét.

Minimalizálták az alapozást is: precíz pontalapozást használtak tizenöt fokban döntött acéloszlopokkal, amelyek még elég stabilak, de jobban engedik az építkezést a magasba. A talaj megóvására jellemző, hogy a központi sétányról teljesen látható a domborzat.

„A lehető legkevesebb sebet akartuk okozni, ezért hagytunk tereket a házak közt, gondosan megépített járatokkal, amelyek elterelik a forgalmat a sziget érzékenyebb területeiről”

– magyarázta Sami Rintala. A szigetre csónakkal érkezők elsőként a szaunát látják meg, majd a régi kikötőben lévő, teljesen felújított éjszakai szállást. A sziget belseje felé négy alvószoba következik, kettő nagyjából kocka alakú, kettő pedig keskeny, magas, két-két emeletes ággyal. Egy rövid séta után az épületcsoport lelke, a merülőszoba, koncertszoba, étkező triász következik.

Az első látnivaló a szauna (Fotó: Pasi Aalto)
Betérni is érdemes (Fotó: Pasi Aalto)
Itt lenni önmagában meditáció (Fotó: Pasi Aalto)

A főépület homlokzatához felhasználták a régi épületekből megmaradt anyagokat, nem csak az újrahasznosítás jegyében, hanem mert így kevesebb anyagot is kellett szállítani a félreeső szigetre.

Rintala elmerengett picit a fleinvaeri életérzésről: „Nehezebb hozzájutni ételhez vagy hétköznapi árucikkekhez, mint máshol. Ez az izoláció hátránya. De vannak előnyei is.

Lenyűgöző a táj, és békésen elszigetelődünk a mindennapi életet ellepő töménytelen információtól, és szükségtelen tárgytól.”

Splendid Isolation (Fotó: Pasi Aalto)
Az ott a háttérben nem tapéta (Fotó: Pasi Aalto)

Minden épülettől nyílik tér, vagy a következő házikó, vagy a tenger felé, és még a hagyományos lapp építészetet is felidézik, méghozzá a dolgozószobával. A helyiség a njalla nevet kapta, így hívják ugyanis a lappok jellegzetes, magasra emelt raktárépületeit.

Egy igazi njalla Finnországban (Fotó: Manfred Werner)

Az eredeti njallákat farönk tartotta, ezt viszont egy acél vázszerkezet, amelynek tetejéről lélegzetelállító kilátás nyílik a Norvég-tengerre. Az utazó innen egyszerre élheti át a szabadság és az elszigeteltség szédítő kettősségét.

Njalla 2017 (Fotó: Pasi Aalto)
Close