2024-től csak a kisebbségeket bemutató filmek nyerhetnek Oscar-díjat

Elég meredeket húzott az akadémia. Valószínűleg öt éven belül alapjaiban változik meg az, amit a filmgyártásról gondoltunk, és ennek nem biztos, hogy örülünk.

Szigorított a "legjobb film" kategória elnyerésének feltételrendszerén az Oscar-díj kiosztásáért felelős amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia:

2024-től csak azok a filmek kaphatnak Oscart ebben a kategóriában, amelyeknél a stáb tagjai és a film szereplői között is szerepelnek különböző kisebbségek.

A jelöléshez a filmnek a következő négy kritériumból kell kettőt teljesítenie:

1. A filmvásznon:

• a film szereplői között legyen legalább egy főszereplő vagy jelentős mellékszereplő, aki valamilyen faji/etnikai kisebbségből származik
• a szereplők legalább harminc százaléka két „alulreprezentált” kisebbségből származzon (ez a nőket, a fogyatékkal élőket és az LMBTQ+ közösséget jelenti)
• vagy a film témája, központi története egy ilyen kisebbség valamilyen ügyével foglalkozik.

2. A gyártási munkálatok során:

• a film készítői között legalább két vezető szerepben alulreprezentált csoportokból érkező emberek dolgoztak (legalább egyikük nemi, faji vagy etnikai kisebbséget képvisel)
• legalább hat másik stábtag tartozik nemi, faji/etnikai kisebbséghez
• a stáb harminc százaléka valamelyik alulreprezentált kisebbségi csoport tagja.

De a gyakornokok, tanoncok (3) és a filmek marketinges/kommunikációs stábjának (4) kiválasztásánál is ilyen sokszínűségi kritériumoknak kell érvényesülnie.

Alulreprezentált kisebbségként tekint az akadémia a nőkre, a színes bőrű emberekre, az LMBTQ+ közösségre és a fogyatékossággal élő emberekre. A diverzitáskritériumok még nem vonatkoznak a 93., 94., és 95. Oscar-évad jelöléseire, bár a kategóriában jelölt filmek készítőinek a 94–95. évadban már kell úgynevezett „sokszínűségi jelentést” leadniuk a produkcióról.

A legjobb film kategória nyertesét a filmakadémia összes tagjának szavazatai alapján választják ki. Az idei Oscaron a dél-koreai Élősködők kapta ezt a díjat, az első külföldi filmként a kategória történetében. Az akadémia vezetése azt reméli az új szabályoktól, ami az Academy Aperture (Akadémiai Nyitás) 2025 nevet kapta, hogy hosszú távon arra ösztönzi a filmipar szereplőit, hogy alkotásaikkal jobban leképezzék a globális társadalom sokféleségét, és a mostaninál sokkal szélesebb közönségeket legyenek képesek megszólítani velük.

Elég sok kérdés merül fel azonban az új szabályozás kapcsán – például az, hogy valóban tanácsos egy kalap alá venni alulreprezentáltság címszó alatt a nőket és a fogyatékkal élőket? Mennyire torz és káros összemosás ez mindkét csoportról? – talán a legfontosabb ezek körül is az alkotói szabadság autonómiája, mivel

egy kritériumrendszernek való megfelelés már önmagában a művészi önkifejezést csorbítja. Nem is kicsit.

Az elmúlt időszak film- és sorozatgyártásában gyakorlatilag vakolókanállal súlykolják a diverzitást, ami teljesen el tudja venni a fókuszt az alkotások valódi mondanivalójáról, valamint autentikusságáról is,

mivel annyira erőltetett a kisebbségi-faji-etnikai casting, hogy már nehéz másra figyelni, és nem csak a túlszaturált PC-t látni.

Tényleg nincs már más művészi mondanivalónk a világon ezenkívül? Természetesen fontos megmutatni a világ sokszínűségét – is. De annyi minden más van még, ami szép, izgalmas, lenyűgöző, megható, humoros, elgondolkodtató, sokat adó lehet a filmművészetben – ha azonban ezek az alkotások nem felelnek meg a szinte már vasvillával fenyegetőző diverzitás-elvárásoknak, akkor ne is álmodjanak az akadémia megbecsüléséről, és ezzel együtt a széles ismertségről sem.

Ha egy alkotás színvonalasságának mércéje tényleg a casting sokszínűségén alapszik, az egész egyszerűen nem lehet a hagyományos kritikai elemzés tárgya, ugyanis

ezek közül egyik sem művészeti szempont, hanem társadalmi.

A filmművészetnek pedig nem elsődleges és kizárólagos feladata a társadalmi célú alkotás – hála az égnek, különben annyi csodálatos mozitól lettünk volna megfosztva –, ezért

egy szakmai szempontokat figyelembe vevő kuratórium kritériumrendszerének semmilyen szinten sem lenne szabad, hogy központi szabályozó eleme legyen a kisebbségi reprezentációs casting.

Magyarul: nem attól jó vagy rossz egy film, hogy hány halláskárosult latin-amerikai transznemű nő játszik benne (persze játszhat benne és lehet csodálatos a végeredmény), hanem attól sok ezer más filmtudományos tényezőtől (forgatókönyv, rendezés, alakítások, egyediség, mondanivaló, vizuális nyelv, zene stb.), amitől egy filmet élvezünk és amelyek egysége miatt be is kerül egy-egy alkotás a kulturális kánonba. Csak egy példa: a most körvonalazódó kritériumrendszer szerint nem is jelölhetnék Oscar-díjra többek között a Gyűrűk ura-trilógiát vagy a Titanic-ot.

Ha pedig a filmes kritériumoknál előbbre valónak tekinti a kisebbségi diverzitást egy filmakadémia, mikor a legjobb alkotásokat választja ki, akkor annak, ahogy a filmgyártást idáig ismertük, ezennel leáldozott. Nem biztos, hogy felhőtlenül örülünk.

Ez is érdekelhet:

(Forrás: Guardian, 444, Academy.com)

akadémiai nyitás | afrika | oscar-díj | filmakadémia | diverzitás