Idén nyáron két évnyi bezártság után újra megnyitott a nagyközönség előtt Tokió rejtélyes épülete, a Kioi Seido. Az ötszintes házat egy enyhén szólva szokatlan megrendelői kérés nyomán tervezték meg 2000-ben: az ügyfél ugyanis nem igényelt semmilyen funkciót.
Egy elismert japán építészhez, Hiroshi Naitóhoz öt éve furcsa kéréssel fordult a RINRI Etikai Intézet (egy magán szociális oktatási szervezet): egy olyan ötemeletes épület megtervezésére kérték fel Tokió közepén, amelynek nincs konkrét célja. Szabad kezet adtak neki, azt javasolva, hogy az épület funkcióját majd a tervek alapján döntsék el. Így született meg a Kioi Seido, vagyis „a céltalan épület”.
Egyetlen, nemkülönben szokatlan kérés mégiscsak érkezett: az, hogy Naito tervezéskor gondoljon a Dzsómon-korszakra, japán mintegy 10 000 évig tartó csiszoltkő-korszakára, amelyet a titokzatos agyagfiguráiról, zsinórmintás agyagedényeiről, valamint egyszerre ősi és furcsán absztrakt esztétikájáról ismerünk.
„Azt hiszem, olyasmit akartak, ami nem kötődik a kapitalizmushoz vagy a jelenlegi felfogáshoz, helyette inkább érzelmeket kavar fel”
– mondta később az építész a Tokyo Weekendernek. Az eredmény egy visszafogott, mégis földöntúli építmény, meleg és hűvös tónusok, föld és ipari textúrák szintézise, amelyek egyszerre teremtenek ismerős és zavarba ejtő légkört.
Kintről a csendes, különös épület talán fel sem tűnik elsőre, általában nem is nyitják meg a közönség előtt, de nemrég (pontosan szeptember végéig) egy meghatározott napi nyitvatartással látogatható volt, miután előtte két éven át teljesen zárva tartották. Az újranyitáskor az épület belső terei mellett Naito 40 évnyi naplóbejegyzéseit és vázlatait mutatták be.
Toshiaki Maruyama, a RINRI elnöke szerint az első emelet az ősi Dzsómon-korszakra emlékeztet, a fölötte lévők pedig a jövőbe nyúlnak, hogy megfeledkezzünk a hétköznapok rutinjáról. A földszinten található egy installáció: 18 800 üvegdarab gyűrű alakban elhelyezve, mindegyik egy-egy, a 2011-es nagy kelet-japán földrengésben elveszett vagy eltűnt személyt szimbolizál. A teret borító szénszínű csempék fénye és formája is változó.
A második emelet fölötti négyszintes átriumban fény-árnyék játékot produkál a cédrusdeszkák, látszóbeton és gerendák összhatása. A mennyezeten kilenc kráter-szerű lyuk alkot tetőablakokat; futurisztikusak is, időtlenek is, ahogy mindegyik ívelten felfelé szűkül.
Állítólag békés, megnyugtató, de furcsán hipnotikus élmény is felmenni a Kioi Seido lépcsőin, mintha lebegnénk az időben és a térben, elszakadva a külvilágtól.
Naitót a római Panteon, a több mint kétezer éve érintetlenül megmaradt épület inspirálta, valamilyen halhatatlant és ösztönösen vonzót akart alkotni:
„Sem a célját, sem a funkcióját nem ismerjük pontosan a Panteonnak. Ha a kérés a funkciótlanság volt, akkor egy modern Panteont akartam építeni.”
Hazai hatások is érték, közelebbről Seiichi Shirai építész 1956-os A Dzsómon stílus című esszéje, amely szerinte „vészcsengő volt egy szédítő modernizációra törekvő társadalomban”, és amely a hagyomány és a modernitás kérdéseivel foglalkozott, arra jutva, hogy az építészeknek túl kell tekinteniük a könnyen felismerhető stilisztikai elemeken, és a formák „belső potenciáljára”, mögöttes szellemiségre kell összpontosítaniuk. Az érvelés egyik szemléltető eszköze a Dzsómon-korszak nyers, közvetítetlen esztétikai érzékenysége volt.
Talán élőben is...
Nem tudjuk, mikor lesz legközelebb látogatható a „céltalan épület”, de megéri majd lecsapni az alkalomra, bármilyen ideiglenes kiállítás lesz is ott épp (a cím: 3-1 Kioicho, Chiyoda-ku, Tokyo). A földrengés emlékműve, a különös fényjátékok és az átrium padlóján lévő „Szavak mandalája” installáció Naito írásainak részleteivel biztosan látható lesz.
Az 1950-ben, Jokohamában született Naito építészetből alap- és mesterdiplomát szerzett a Waseda Egyetemen, praktizált Madridban, majd Tokióban, mígnem 1981-ben megalapította a saját irodáját, a Naito Architect & Associates-t. 2001 és 2011 között a Tokiói Egyetem professzora volt, majd emeritus professzor lett. Legismertebb munkái a Toba Tengeri Néprajzi Múzeum (1992), a Shimane Művészeti Központ (2005) és a Kusunagi Sportkomplexum tornacsarnoka (2015).
(Forrás, fotó: Tokyo Weekender)
Hiroshi Naito | építészet | épület | dizájn | Kioi Seido | tokió
Liverpool után az otthonodban találkozhat a csúcsteljesítmény és a prémium életmód
Így tapasztalhatjuk meg az igazán autentikus élményeket és személyes vendégszeretet Horvátország minden régiójában
Egy zászló ihlette Bjarke Ingels extravagáns új múzeumának terveit
A ház kerttel vagy kert házzal? Itt már elég nehéz eldönteni
Ebben a folyóparti panzióban ad randevút egymásnak dizájn és kézművesség
New York új társasháza vízre nyíló panorámát és üdülőszerű szolgáltatásokat kínál
Itt a tavasz, a Roadster legújabb lapszáma pedig diadalmas dübörgéssel robog be az életünkbe! A hagyományoknak megfelelően kalandok sora követi egymást a magazin színes, szélesvásznú lapjain, tele inspiráló történetekkel és még inspirálóbb karakterekkel. Mit találhatunk a 220 oldalas magazinban? Elutazunk Varsóba és Szicíliába, találkozunk a szupersztárokat fotózó Agata Serge-zsel, a gyönyörű izraeli színésznővel, Efrat Dorral, megnézzük, hogyan tiszteleg egy párizsi galéria egy magyar belsőépítész előtt, kipróbáljuk, milyen az új Mercedes és Omoda, megmutatunk négy új és lenyűgöző hotelt, végigjárjuk a Dolomitokat egy Audi A6-tal, belekóstolunk Dubai legjobb éttermeibe, és találkozunk a zseniális divattervezővel, Abodi Dórával is. És ahogy mondani szokás, ez még messze nem minden, a magazin még ezeken kívül is rengeteg színes kalandot tartogat!
Különleges csomagajánlatok itt!