Az igazi gyógyír több ezer éves – Bejártuk a Pannonhalmi Apátság gyógynövénykertjét

Be kell vallanunk, sokáig a bor miatt gondoltunk jó szívvel Pannonhalmára. Ma már azt mondjuk, érdemes közelebbről megnézni, hogy az ember értse, érezze, élje, ízlelje, mi is történik a nagy múltú településen, és mi köze az egészhez a vallásnak.

Vissza az alapokhoz

Ha valaki ismeri a közel 1500 éves bencés rend „Imádkozzál és dolgozzál!“ mottóját, már talán érthető is, hogy mennek a dolgok Pannonhalmán. Akkoriban ugyanis Szent Benedek annyira féltette a szerzeteseit a világ veszélyeitől, hogy inkább megalkotta az önfenntartó kolostor alapjait. A rendszernek hála a szerzeteseknek egy percre sem kell elhagyniuk a kolostort – már csak dolgozniuk kellett, hogy a gazdasági tevékenységükkel finanszírozzák a rend tagjainak legfontosabb tevékenységeit: az oktatást, a gyógyítást és a szociális munkát, valamint a hozzájuk kapcsolódó intézményeket.

A mai kor szerzetesei ugyan elhagyják a kolostort, de igyekeznek mindent továbbvinni az évezredes tézisből, ami csak hasznos lehet. Mindezt nehezíti, hogy az Apátság a rendszerváltást követően a szociális intézményeit visszakapta az államtól, a bevételtermelő, gazdasági egységeket, földeket viszont nem.

Hosszú folyamat kezdődött el a kilencvenes években, több évtizedes tervvel, ami a gazdálkodás mellett a turizmusra épül. Így született meg a kétezres évek elején a borászat és a gyógynövénykert – amelyek szakrális hagyományokra alapoztak –,  és ennek a szellemében működik azóta étterem, ásványvízüzem és cukrászda is, amiket egytől-egyig az Apátság üzemeltet, profin. Talán mind közül a legizgalmasabb a gyógynövénykert, hiszen a rend egyik kiemelt feladata, a gyógyítás, és az arról fennmaradt és továbbörökített, több ezer éves ismeretek adták hozzá az alapot.

Gyógynövényt a gyógynövénykertből

Ahogy a mai kor embere is egyre jobban kezdi elveszíteni hitét a modern orvoslás tüneti kezeléseiben, úgy – nagyon úgy fest – több ezer évvel ezelőtt a bencés rend tagjai is, totálisan empirikus úton, a természet adta gyógymódokban látták a legtöbb lehetőséget.

Itt persze nem valami sámánkodásra, vagy törzsi táncra kell gondolni, amit minden hajnalban, összegyűlve jártak. Egyszerű növényekre, amelyeknek a gyógyhatásáról legtöbben hallottunk már. Az apátsági kert olyan, mintha egy parfümériában lennénk, pedig tizenegy hektár a szabad ég alatt. Összesen körülbelül 35-féle gyógy- és fűszernövényt termesztenek itt, amelyekből jut az étteremnek, a belső konyhára, a kozmetikumokba, a likőrökbe, ecetekbe, kekszekbe és csokikba is. Közülük mindössze öt-hat, amit nagyobb területen – kb. nyolc hektáron –,  minden évben termesztenek. Ennek fele levendula: angol – amit kozmetikumokban – és francia – amit főként gyógynövényként, illóolajokban használnak. A másik fele kakukkfű, citromfű, zsálya és menta. Főként az alapfajok, amelyek gyógynövényként hasznosíthatók, de általánosságban az is elmondható, hogy igyekeznek magyar fajtákkal foglalkozni. A többi növény néhány négyzetméteres parcellákban nő. Újabban például egy izgalmas, magyar rozmaringgal kísérleteznek, ami kimondottan olajra lett nemesítve.

Sokan azt gondolják, hogy a gyógynövénytermesztés könnyű meló, és nem igényel komolyabb törődést, de a munka folyamatos. A legnagyobb kihívást a gyomszabályozás jelenti, amire az emberi erőforrás mellett a levendulánál például rackákat is bevetnek, és elég hálás munkaerőnek bizonyulnak: a sorok közti gazt lelkesen elpusztítják, miközben a keserű levendulát eszük ágában sincs megenni. Gyakori, hogy egy szezon alatt két-háromszor is betakarítható egy-egy növény, a szüret és a feldolgozás után pedig már a következő év hajtását készítik elő.

Folyékony arany

Kevés a költségesebb vállalkozás, és a nagyobb kihívás, mint gyógynövényből illóolajat készíteni. Háromszáz kilogramm levendulából például jó, ha másfél-három liter olaj készül, a citromfűnél pedig csupán néhány deci. A jó hír viszont az, hogy a tiszta olajból már egy-két csepp is elég, hogy elérje a kívánt hatást. De nem elég csak leszedni, mondjuk a virágzó levendulát, figyelembe kell venni,  mit szeretnénk vele kezdeni. Az olaj célja alapvetően az, hogy védje a növényt egyrészt az állatoktól, másrészt a nyári hőségtől. Ebből következik, hogy a levendulának – és a többi gyógynövénynek – akkor a legmagasabb az olajtartalma, amikor zsinórban legalább két-három forró nap követte egymást. Tehát ekkor érdemes szüretelni is.

Persze, nem csak illóolaj készül az itt szüretelt növényekből, előfordul viszont, hogy egy adott termékhez nem volt, és talán soha nem is lesz meg a kellő technológia. A gyógynövénylikőrök például saját, 1735-ből fennmaradt recept alapján, de az Agárdi főzdében készülnek, hiszen az Apátság saját főzdéjét az államosításkor elvették. De ugyanúgy külső együttműködő partnerrel készül a gyógynövényekkel "fűszerezett" keksz és a csokoládé is.

Gyógyhatás, mellékhatások nélkül

Itt nincs szó ezotériáról, alternatív vagy természetgyógyászatról. Az Apátságnál teljesen tiszta sor, hogy ezeket a természet adta növényeket amolyan kiegészítő kezelésként érdemes és szabad alkalmazni, a modern gyógyszerek és kezelések mellett. Hogy mire jók az itt termesztett növények?

A gyógynövények baktérium- és vírusölő hatásán túl a levendula például nyugtató, és akár néhány csepp is elég lehet égési sérülések (akár napégés) kezelésére. A kakukkfű alsólégúti problémákra kiváló, de a II. világháború alatt sebhintőporban is használták. A zsálya felsőlégúti panaszokra és szájüregi megbetegedésekre gyógyír, a citromfüvet pedig nyugtató hatása és élvezeti értéke miatt termesztik, akárcsak a mentát. Mindezt a Szent Márton-hegy keleti oldalán, ott, ahol a nap felkel, és ahol minden a megújulásról szól, ha a szakrális hátteret is nézzük.

Tökéletes körforgás

Az Apátság tevékenységében nem csak a precizitás, az igényesség és a pazar üzleti érzék a megnyerő. A kulcsszó itt: felelősen bánni. Emberrel, állattal, természettel. És az erőforrásokkal is. Ez nem igény, már-már kötelesség. Éppen ezért építették fel 2009-ben a gyógynövénykertben a teljes Apátság, és apátsági gazdaság fűtőművét, amely az intézményrendszer fűtését és melegvizét adja, és amelyben a saját területeken keletkezett fás szárú zöldhulladékot, valamint az erdészeti területek aprítékfáit hasznosítják. A levendulát például itt, a kertben szedik le, dolgozzák fel (sőt, sokszor adják is el), a visszamaradt anyagot a fűtőműben elégetik, és a szerves anyagokat a földeken újrahasznosítják.

Persze, mindez csak egy apró szelet a Pannonhalma-sztoriból, de talán arra épp elég, hogy sokakat felcsigázzunk, és személyesen nézzék meg, mi folyik Pannonhalmán. Mert ez a modern gazdaság bőven elbír egy egynapos kirándulást, vagy akár többet is.

(Fotók: Bortársaság)

apátság | pannonhalmi apátság | levendula | pannonhalma | gyógynövénykert