Close
Akkor járunk a legjobban, ha a magyar és az olasz konyha egymásba karol

Akkor járunk a legjobban, ha a magyar és az olasz konyha egymásba karol

A hivatalos újranyitás előtti estén volt szerencsénk részt venni egy vacsorán, ahol egymás után érkezett a Szent Jakab-kagyló és a pörkölt, és legalább annyira volt profi a körözött, mint amilyen üdítő volt végre friss, házi grissinit ropogtatni, vagy éppen a körözöttbe mártani. Valahogy így találkozik a Pasztellben a magyar és az olasz gasztronómia: nincs zavaró eklektika, inkább egzotikus a fúzió. Ami lehet, hogy túlhasznált szó, szóval maradjunk a szimbiózisnál. 

Szükségünk van még további topkonyhákra? Van még kiaknázatlan lehetőség a magasgasztronómiában? Szakmán belül sokszor felmerülnek a kérdések, a Pasztell nyitásával viszont egyből meg is lehet válaszolni mindkettőt. Gyakorlatilag egy meglévő éttermet, a Tamát hangolták újra, vagyis nem egy teljesen friss nyitásról beszélünk, nem szaporodott a felhozatal.

Nicola Portinari, a híres, két Michelin-csillagos La Peca étterem séfje pedig most már nemcsak tanácsadóként van jelen, hanem résztulajdonosként is, ezért az olasz–magyar ízek fele-fele arányban jelennek meg a tányérokon.

Hegyi Attila tulajdonossal és Erdei János séffel is gördülékenyen ment az eddigi közös munka, most pedig szintet léptek.

Az olasz séf első budapesti látogatásakor még nem is hitte volna, hogy pár év alatt ekkorát fejlődik a város gasztronómiai szempontból, azt pedig álmában sem gondolta volna, hogy tulajdonosként is beszáll egy ígéretes projektbe.

A bemutatóvacsorán jelen volt Portinari is, hiszen “négykezesként” aposztrofálták a menüsort. Ő, illetve Erdei János, a néhai Tama séfje vitték végig a tányérokat: egy olasz, egy magyar és így tovább. Nem kevervén az alapanyagokat, így kár lett volna arra számítani, hogy karakteres kolbásszal érkezik a kagyló, vagy lecsó jellegű jus-ben fürdik a tagliatelle. Minden maradt szépen a helyén, és ez az első dolog, ami rendkívül szimpatikus.

Nem tudunk elmenni szó nélkül az enteriőr teljes átvariálása mellett: a Tamában annyira sok inger ért a vendégtérben, ami könnyedén maga alá gyűrhette volna az ízélményeket. Szerencsére ez nem így alakult, de anno mindig volt egy olyan érzésünk, hogy azok a tányérok kicsit letisztultabb környezetet érdemeltek volna: teljes reflektorfényt. Nos, titkos kívánságunk teljesült is, vadonatúj belső teret kapott a Pasztell, ahol a fekete és a fehér dominál, monotonitását pedig a színes montázsok törik meg.

A konyhai mozzanatokat továbbra is figyelemmel kísérhetjük, megmaradt a kukkolós, üveg konyhafal.

A szinte kötelező kenyérkosár mellett pogácsát szerviroznak, hibátlanul vajas, addiktív aprósütemény, a házi grissiniről nem is beszélve. Az étvágygerjesztő falat egyből Portinari kreációja, koktélospoháron érkezik két selymes marinált lazacfalat, közötte füstölt burgonyával, a pohárban fűszeres-citrusos Moscow Mule itallal kísérhetjük le. Ezt követi Erdei emblematikus kacsamájbonbonja, aminek krémességét szépen követi az édes tokaji és fanyar zöldalma. Még mindig előételként zellerlevest kapunk, ami kifejezetten jó választás a zöldalmás felhang után.

Olasz fejezet ismét az úgynevezett Ruote Pazze carbonara, Szent Jakab-kagylóval és fekete szarvasgombával. Ez a malomkerékre emlékeztető tészta, ami a kagylóérmékkel együtt fürdőzik a krémben. A jelleg ugyan valóban hajaz a szénégető módra, de ez egy emelkedett, ünnepélyes verzió.

Különlegessége, hogy a kagyló élénk narancssárga lábát is felhasználták az ételhez, nem csak a hófehér kagylóhúst.

Tetszett, ahogy a tengeri étel után még egy halas fogás következett, ráadásul az, amelyik a személyes kedvencünk lett.

Halleves, ám a megszokott paradicsom-hangsúlyos változat helyett egy szelídebb, ízében viszont a tenger összes szépségét magában hordozó levest kaptunk. A tányérban kagyló, garnéla és fantasztikusan omlós ombrina halféle várta a rázúduló forró hallevest.

Ki tudja megállni ilyen esetben, hogy a kenyér után nyúljon, hogy maradéktalanul kitunkolhassa az értékes cseppeket?

A pörkölt marhaoldalasból készült, s bár első ránézésre ijesztően száraznak tűnt, miután megkapta a jus-t és a kés első érintését, azonnal rostjaira omlott. A köretként kínált tésztacsavar valójában formába öntött krumpli volt, ami jópofa megoldás. Valahogy éppen az ilyen fogások miatt is szerettük az egykori Tamát. Kortárs köntösben érkeztek elképesztően házias, nosztalgiát ébresztő ételek. Ez a pörkölt is ilyen volt: egyszerre modern és nosztalgikus.

Olyan fogás, amivel még azokat is le lehet nyűgözni, akik vonakodnak a fine diningtól.

Jólesett a céklás-almás frissítő a pörkölt karakteressége után, ez szépen letisztázta a helyet a desszertnek, ami fehér csoki, joghurt és gránátalma triója volt, karamellropogóssal.

Tetszett az ív, a magyar–olasz kettős, a sok tengeri íz. A felszolgálók felkészültek és profik, jó kezekben lesznek a leendő vendégek, minden tekintetben. Portinari és Erdei harmonikus Pasztellt fest. Sok sikert kívánunk!

A kaland folytatódik

Megjelent a Roadster magazin második nyomtatott kiadása, amelyben ismét olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek minket is folyamatosan inspirálnak. Szerintünk szebb lett, mint az első szám, reméljük, neked is tetszeni fog.

Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.

Ez is érdekelhet:

(A képek illusztrációk, a Pasztell Restaurant saját fotói.)

Close