Viszonylag kevesen költöznek Malajziából Magyarországra, Peiyee Yong azonban pontosan ezt tette, viszont egyáltalán nem csak az élettörténete miatt érdekes. A fiatal építésznő mindig egyedi projektekben gondolkodik, ezek egyike, egy, az ország nyugati szegletében álló családi ház pedig nemzetközi dizájnmagazinokba is bekerült, és díjakat is nyert.
Két nemzetközi díjat – Big See Award, Edge– is nyert az elmúlt hetekben egy családi ház, amit az 1500 lelkes Vitnyéd községben tervezett a WY Design. A házat korábban bemutattuk már a Roadster magazin 19-es számában, de nemcsak az épület különleges, hanem a története is. Peiyee Yonggal a pályája kezdeteiről, az attitűdjéről és a nyugat-magyarországi projektjéről is beszélgettünk.
Pei egy kisvárosban nőtt fel, Borneo szigetén, és amikor a gyerekkoráról kérdezzük, mintha megérezné, mire gondolunk, mert kapásból szétszaggatja a tengerpartról és egzotikus dzsungelről szőtt ábrándjainkat. Egy békés, de gyarapodó olajvárosban, Miriben nőtt fel a sziget északnyugati részén, őslakosok, malájok és kínaiak változatos forgatagában, ami sok más mellett mennyei ételeket és gazdag kulturális hátteret jelentett.
Az első építész-élménye sem valamiféle villámcsapás-szerű megvilágosodás volt, egyszerűen mindig is érdekelte, hogyan élnek az emberek, hol alszanak, mit gyűjtenek, hogyan rendezik be a tereiket.
„Én voltam az a gyerek, aki szeret ellátogatni mások otthonába, és leselkedni kicsit – persze csak udvariasan” – mondja mosolyogva.
Eleinte a belsőépítészet vonzotta, de aztán rájött, hogy ha építészetet tanul, akkor mindkettővel foglalkozhat, márpedig mindkettőt szereti.
Londoni diploma, ázsiai pályakezdés
Miután Malajzia a Brit Nemzetközösség része (a jelenlegi státusza önálló nemzetközösségi monarchia – a szerk.), a diákok elég gyakran folytatják a tanulmányaikat az Egyesült Királyságban vagy Ausztráliában, így nem meglepő, hogy Pei a patinás londoni AA építészeti iskolában (Architectural Association School of Architecture) diplomázott.
Gyakornokként aztán Malajziában, Szingapúrban és Sanghajban is dolgozott, elsőként a lenyűgöző zöld toronyházairól ismert WOHA-nál, ahol minden részletre gondosan ügyelnek, Pei pedig sokat tanult ott a körültekintő, okos tértervezésről. Azután Kuala Lumpurba, a Seksan Design tájépítész stúdióhoz szegődött, és az alapító aktivistával, Ng. Sek Sannal – akinek „a víziója messze túlmutat az épületeken, az életről és a hatásról szól” – a mai napig szoros kapcsolatban áll. Következett a kézműves hozzáállásáról ismert spanyol stúdió, a Miralles Tagliabue EMBT sanghaji és barcelonai irodája, végül visszatért Londonba, ahol megkapta a brit építészeti engedélyt. A Ted Cullinan alapította Cullinan Stúdióban testközelből tanulta meg a jóllét fontosságát a dizájnban, miközben számos projekten dolgozott: pavilonokon, lakóépületeken, iskolákon és még autóipari oktatási központon is.
Illetve a fentiek mellett vezeti az AA számára a „Nem mindennapi séta” (Uncommon Walk) sorozatot, amelyet nagy gondolkodók és írók ihlettek, akiknél a séta a tanulás és a kreativitás afféle formagyakorlata volt. Ennek szellemében Budapestet is felfedezik a séta segítségével, egyfelől friss perspektívát kínálva, másfelől éppen visszatérve az eredeti módszerhez:
„Sétálni, gondolkodni a sétáról, ábrázolni vagy részletezni egy sétát – ezek a tettek nemcsak tanítanak a városról, de az építéséhez is hozzájárulnak.”
Ugyancsak az AA Iskolában ismerte meg a mostani, magyar–kínai származású férjét, akivel Magyarországon költöztek közös otthonba.
Áldás álruhában
Magyarország zömmel Budapestet jelenti nála, viszont a Covid idején Kapuváron élt. Egy csendes vidéki város, pláne a járványhelyzetben furcsa lehetett Malajzia, London és Budapest után, Pei azonban egyáltalán nem így élte meg, amiben a nem sokkal korábban született első fia is közrejátszott. Ez az időszak „bár álcázva, de egy áldás volt. A Covid elején némi megkönnyebbülést jelentett az elszigeteltség, és volt időnk felfedezni a gyönyörű Fertő-vidéket: az Esterházy-kastélyt és a Szidónia Kastélyszálloda kertjét; gyakran csak mi voltunk az egész parkban. Ez lett a heti menekülésünk, és ez nagyon szép volt, különösen mert közben neveltük az újszülött fiunkat.”
Nem mellesleg közben Kapuvár szomszédságában, Vitnyéden dolgozott az ikerházukon, ami azóta egy nagy nemzetközi lapban, a Designboomban is megjelent.
A nyeles telken elhelyezkedő ikerház hosszanti irányban a bejárati udvar, központi udvar, hátsó kert hármasra tagolódik. Ebben az elrendezésben minden szobába jut természetes fény, miközben megmarad a privát terek intimitása. Az ikerházak most két független, egyszintes, egymásra tükrözött három hálószobás lakást alkotnak, amiből hosszú távon többgenerációs családi fészek lehet majd.
A bejárati udvar finom átmenetet biztosít az utcából a házba, és úgy tervezték meg, hogy ne az utcára nézzen – a parkoló autókra néző utcafronti ablakok gyakran zárva vannak arrafelé. Szokatlan a színválasztás is: kívül-belül pasztellsárga és –rózsaszín pigmentbeton, illetve mikrocement padló burkolja-béleli a házat, ami monolitikus, mégis szofisztikált, és egyéni módon tükrözi a magyar falvak báját. Bent helyi tervezők és kézművesek bútorai, kiegészítői töltik meg a házat: Kele Sára, a Plydesign, a Line and Round, a Vandor Studio és a Norna Design objektjei alkotnak könnyed harmóniát. A ház egyik fénypontja a hátsó kert tóra néző, jókora közösségi tere.
Evidensnek tűnt a kérdés, hogy miként jelennek meg a távol-keleti, nyugat-európai és magyar hatások a munkáiban, ugyanakkor Pei hezitál, nem akarja külön kategóriába sorolni ezeket, mert „mind részévé vált annak, aki vagyok.”
Sablonok, formulák követése helyett friss szemmel tekint minden projektre, hagyja, hogy az adott igények formálják a döntéseit. Sokszínű kulturális háttere lehetővé teszi számára, hogy különböző hagyományokból merítsen, nem csak átvéve, de meg is értve azokat: megtanulja, mi működik, mi nem, átgondol minden elemet, és egyensúlyba hozza őket. Azt reméli, magától értetődően fonódik össze minden: „Nem mondanám, hogy egyetlen hatásból tervezek, inkább sokféle hatás közötti párbeszédből.”
A vitnyédi ikerház formai kifejezését és színeit a helyi kontextus ihlette, viszont a térszervezésben keleti hatás a ház közepére tervezett udvar, amely plusz fényt enged be, és a hálószobának megadja egy kertre néző helyiség érzetét.
Vitnyéden természetes módon ér egybe a magyar vernakuláris építészet az ázsiában jellemző megoldásokkal. A ház minden porcikájából érződik a kézműves hozzáállás, az a „lassú építészet”, amit Pei saját stúdiója, a WY Design képvisel.
Átélt minimalizmus
„Vonzódom a minimalizmushoz, annak egy hangulatos, átélt formájához, ami nem steril terekről szól, hanem melegségről, átgondoltságról és a dizájn megéléséről – foglalja össze az ars-poétikáját. – Gyakran magunknak építünk, így az általunk tervezett életmód a valóságunkká válik. Például az első projektünkben nyitott polcok voltak, ami megtanított rendezetten megjeleníteni a dolgokat, és tudatosan bánni azzal, amit birtokolunk.
Mintha az életet tervezném, amikor teret tervezek – folyamatosan reflektálok arra, ahogyan a tér formálja a viselkedésünket. És ez azt is megmagyarázza, miért csak zárt polcok vannak a második otthonunkban.”
Az első lakásukba még nyitott polcokat tervezett a tágasabb térérzet kedvéért, de az kevésbé hatott minimalistának, miután mindig minden látható maradt.
Vitnyédet nem felejtjük, de azóta már egy másik életstílus-koncepciót vezetne be egy budai projektben a nemzetközi háttere, szemlélete segítségével. WY azaz why: a „miért” kérdés központi eleme annak, amit csinálnak, ezzel emlékeztetik magukat, hogy kérdőjelezzék meg a normát, ügyeljenek arra, mit terveznek és miért, mi annak a jelentősége.
Álomépület közel és távol
A kézműves hozzáállás azonban olykor szó szerint is lassú építészetet jelent, egy-egy terv csak négy-öt évente valósulhat meg. Ám a kompromisszummentes szemlélet, főleg család mellett nem könnyű: „Időnként (sokszor) úgy érzem, lemaradok a karrieremről. Néhány napom borzasztóan sűrű, míg máskor – különösen fejlesztőként – évekig tart, mire megvalósul egy-egy projekt.”
Ma már építész-fejlesztő, igyekszik jó projektekkel gyarapítani a várost, és közben eligazodni az ingatlanvilág bonyolult viszonyai között, egyensúlyt teremteni a tervezési ambíciók és a piaci realitások között. Jelenleg egy háromlakásos villán dolgozik Mártonhegyen, a Kettőpera építészeivel együttműködve.
De építészként is maradt álommunkája: egy gyermekközpont tervezése, egy olyané, ami egyben szülőbarát is. Ebben a térben a gyerekek játszhatnak, tanulhatnak és felfedezhetnek, miközben a szülők a közelükben maradhatnak – foglalja össze.
És Malajzia sem merült feledésbe, igyekszik évente egyszer visszamenni, főleg amíg kicsik a gyerekek. „Azt akarom, hogy töltsenek időt a nagyszüleikkel, és kapcsolódjanak a gyökereimhez – jelenti ki. – Apa nem szívesen utazik – csak egyszer jött Magyarországra, az esküvőnkre –, de anyukám már járt itt néhányszor. Álmom egyébként ez is: építeni valamit Borneón, egy projektet, amit apa is láthat, és személyesen megtapasztalhat.”
Az építészet jövője az építészet múltja?
„Minden technológiai fejlődéssel egy ugrás jön az építészetben, például a liftek feltalálása és a parametrikus tervezés is megváltoztatta a térhez való hozzáállásunkat – mondta Pei az építészet jövőjét firtató kérdésünkre. – Remélem, a mesterséges intelligencia fejlődésével az építészek nagyobb szabadságot kapnak a kísérletezésben és az innovációban, így eddig sosem látott mértékben rövidíthetik le a tervezési és építési ciklust.”
„A technológia fejlődésével újra feléled az érdeklődés az alapok, a tapintható kézművesség, az anyagszerűség és az emberi érintés iránt – folytatta Pei. – Ahogy egyre több mindent digitalizálunk, úgy vágyunk egyre erősebben valódi, kézműves kapcsolódásra, ami a régi módszerekben és hagyományokban gyökerezik.”
Pei számos hazai dizájndarabot tervezett be a vitnyédi házba: Hevesi Annabella (Lineandround), Kele Sára, a Norna Studio és a Plydesign bútorai, valamint a Vandor Studio textíliái harmonikusan élnek együtt odabent.
(Fotók: Varga Matti)
magyarország | építészet | Peiyee Yong | roadster magazin | vidék | nagy sztori
Liverpool után az otthonodban találkozhat a csúcsteljesítmény és a prémium életmód
Így tapasztalhatjuk meg az igazán autentikus élményeket és személyes vendégszeretet Horvátország minden régiójában
Így néz ki belülről Párizs barlanggá változott hídja
Egy zászló ihlette Bjarke Ingels extravagáns új múzeumának terveit
A ház kerttel vagy kert házzal? Itt már elég nehéz eldönteni
Ebben a folyóparti panzióban ad randevút egymásnak dizájn és kézművesség
Itt a tavasz, a Roadster legújabb lapszáma pedig diadalmas dübörgéssel robog be az életünkbe! A hagyományoknak megfelelően kalandok sora követi egymást a magazin színes, szélesvásznú lapjain, tele inspiráló történetekkel és még inspirálóbb karakterekkel. Mit találhatunk a 220 oldalas magazinban? Elutazunk Varsóba és Szicíliába, találkozunk a szupersztárokat fotózó Agata Serge-zsel, a gyönyörű izraeli színésznővel, Efrat Dorral, megnézzük, hogyan tiszteleg egy párizsi galéria egy magyar belsőépítész előtt, kipróbáljuk, milyen az új Mercedes és Omoda, megmutatunk négy új és lenyűgöző hotelt, végigjárjuk a Dolomitokat egy Audi A6-tal, belekóstolunk Dubai legjobb éttermeibe, és találkozunk a zseniális divattervezővel, Abodi Dórával is. És ahogy mondani szokás, ez még messze nem minden, a magazin még ezeken kívül is rengeteg színes kalandot tartogat!
Különleges csomagajánlatok itt!