Close
Őt hívják a legjobb éttermek, ha nyálcsorgató fotókat akarnak az ételeikről

Őt hívják a legjobb éttermek, ha nyálcsorgató fotókat akarnak az ételeikről

Puskás Nóri ételfotóit látva meg nem mondanánk, hogy három évvel ezelőtt még a laptop pörgött az ujjai alatt, nem pedig a fényképezőgép. A mindig mosolygós, budapesti bázisú lány vidámsága és pozitív attitűdje a képein is visszaköszön: szinte kiharapnánk a monitorból a gusztusos óriáshamburgert vagy a csokikrémtől csöpögő tortaszeletet. Munkáit viszontláthatjuk kedvelt budapesti bisztrók és éttermek oldalain, valamint Fördős Zé vagy a Food Truck Show kiadványaiban. Elmeséli az idáig vezető utat. 

Nóri nem járta ki a gasztrofotózás egyetemét, hanem fotósbaráti tanácsok és persze némi vele született tehetség révén jutott el oda, hogy napjainkra a főváros egyik legfoglalkoztatottabb ételfotósa legyen.

Pályaelhagyóként csöppent bele a fényképészet világába. Másfél évet húzott le pr-esként egy reklámügynökségnél, és miközben sajtótájékoztatókat szervezett, megtetszett neki az eseményeken kattintgató fotósok pörgős, változatos munkája. Kezdésként ő maga ugrott be fotózni egy-egy rendezvényre, de sokáig csupán hobbiként tekintett új szenvedélyére, egyáltalán nem volt biztos benne, hogy ezzel szeretne foglalkozni. Baráti ajánlásra lehetőséget kapott az akkor még Gianni Annoni által tulajdonolt Divin Porcello sonkabárban mint ételfotós, majd egy ponton úgy érezte, ki kell törnie a mókuskerékből, ezért néhány hónapra Angliába költözött fejet kiszellőztetni.

Hazatérve számítógép helyett fényképezőgépet fogott a kezébe, és főként a szakmában dolgozó ismerősei segítségével kitanulta a mesterséget. Kezdeti anyagai inkább referenciaként szolgáltak (köszönet innen is a barátoknak, akik megengedték, hogy fotózzon sütés-főzés közben), majd összeterelte a sors a Socially nevű gasztromarketing-céggel, onnantól kezdve pedig egy sebességi fokozattal feljebb kapcsoltak az események.

“A Padthai Wokbarban és a Burritában kezdtük el a közös munkát úgy három évvel ezelőtt, és hamar egy hullámhosszra kerültünk. Instruáltak, hogy milyen képet szeretnének viszontlátni, mit mutassak meg, mit adjak vissza, hogy tökéletes legyen a végeredmény. Valószínűleg az lett, mert azóta fotóztam/fotózom a Zing Burgernek, a Princess Bakerynek, a Hummus Barnak, a Centrál Kávéháznak, a Lakatos Műhelynek, a Meat Boutique-nak, az Artizánnak, az Urban Tigernek, a Kaffeine-nek. Szeretek velük dolgozni” – mondja Nóri, akinek híre szájról szájra terjedt Budapest gasztroköreiben.

A gasztrofotózáshoz – csakúgy, mint hasonszőrű társaihoz – egyéni látásmód és különleges érzék szükséges, a szuper objektívval megpakolt csúcsgép önmagában kevés.

“Az ételek esetében egyértelmű a cél: minél kívánatosabbak legyenek a képen, illetve részemről arra törekszem, hogy a valóságot adjam vissza.

“A mai ételfotózási trendeket diktáló food stylistok vagy az artvonalon elindult éttermek gyakran pakolnak olyan eszközöket az ételek mellé, amiket a hétköznapokban nem látsz, ezért én mindig azt javaslom a megrendelőnek, hogy ne vágjuk át a vendéget, hanem a valóságot mutassuk. Nem használok olyan anyagokat, melyek felturbózzák az ételt, ha a hab összeesik, akkor bizony összeesik.”

Akadnak persze olyan fogások, amelyekkel nem nagyon lehet mit kezdeni, például a pacalt, a csirkemájat vagy a körömpörköltet nehéz szépen tálalni, ennél fogva a fotósnak is vért kell izzadnia a kívánatossá tételhez. “Ellenben a hamburgereket vagy a tépett, szaftos pulled porkot imádom fényképezni. Néha nem egyszerű megtalálni a megfelelő szöget, ami leginkább jól áll az ételnek, ilyenkor úgy megvizsgálom, mint az orvos a páciensét: körbejárom, minden szögből megnézem” – avat be Nóri a kulisszatitkaiba, nem véletlenül említve a streed food kategóriába tartozó kedvenceket.

Nem igazán kedveli ugyanis a merev és szabályokhoz kötött fine diningot, sokkal közelebb állnak hozzá a lazább ételek, amelyekbe belenyúlhat, beletúrhat, összekoszolhatja velük a tányért.

Szerinte így jobban átjön az egész, és az ételek textúráját kiemelve úgy érezhetjük, ott ülünk az étel fölött, és nyomban megindul a nyálelválasztásunk.

Inspirációként leginkább külföldi receptoldalakat nézeget, több bloggert is követ az Instagramon, illetve ha ihletválságban szenved, csak leemel egy kötetet vaskos receptkönyv-gyűjteményéből. Egyedül dolgozik. Szeretne a továbbiakban is egy egészséges Instagram-profilt fenntartani, nem hajszolja mániákusan a lájkszámokat.

Kedvenc ételek? “Fotózási szempontból a desszerteket szeretem, például a mézes krémest, de imádom az Artizán kenyereit és péksüteményeit, valamint a Meat Boutique-ot, mert egészen zseniálisan tálalnak. Egyik legkedvesebb ügyfelem a Nagymező utcai Két Szerecsen, ahol a heti menüt fotózom. Kihozzák az ételt, lefotózom, aztán megkóstoljuk, néha még a tanácsaimat is megfogadják.”

Ami a jövőt illeti, a mindennapos rohanásból szeretne valahogy visszavenni, mert a jelenlegi tempó mellett csekély ideje jut a magánéletre. Az ünnepek előtti időszak sűrű volt, olykor napi két-három ügyféllel, de általában tudja tartani a napi egyet, maximum kettőt. “Jó lenne egy kis brigádot összehozni: találni egy retusőrt és egy fotóstársat, akit nyugodt szívvel el tudok küldeni, ha nem érek rá. Ez a célom, egy jó csapatot csinálni.”

Ez is érdekelhet:

Close