A szegedi műhely, ahol bútorok, szakmák és életek születnek újjá – Megnéztük a Remodel stúdiót

Ha ma létezik vagány hobbi, az a csináld magad, vagyis a DIY. Az alkotás, a kétkezi munka óriási örömforrás lett – főleg az reggeltől estig irodában ülő, városi embereknek –, de van egy csapat Szegeden, akik kikapcsolódás helyett társadalmi vállalkozást gyúrtak a bútorfelújításból. Kis Mónikáék négy éve indították a Remodel stúdiót, a picike műhelyt, ahol munkaerőpiaci szempontból hátrányos helyzetű fiatalok lehelnek életet pusztulásra ítélt, századközepi modern bútorokba. Hogyan indult és hová tart ez a sztori? Megnéztük.

2012-t írunk, amikor Móniék kitalálták, hogy Családbarát Közösségi Irodát nyitnak Szegeden. A koncepcióhoz hozzátartozott, hogy a helyiséget felújított bútorokkal rendezik majd be. Az alapbútorok beszerzése még nem jelentett akkora gondot, de hamar kiderült, hogy egyetlen bútorasztalos sem foglalkozik szívesen felújítással. Az ok egyszerű, egy konyhaszekrény összeszerelése is kb. ugyanannyi idő, mint rendbe szedni egy lelakott fotelt, miközben nagyságrendekkel jövedelmezőbb. Amikor végül a kárpitos is három-négy hónapos határidőt mondott a feladatra, már látszott, hogy ez lenne a lehető leghosszabb és legköltségesebb opció.

"Ekkor döntöttük el, ha lesz olyan pályázat, amibe illik a bútorfelújítás, belevágunk. Láttuk, hogy nincs olyan szakember, aki a farészek felújításához és a kárpitozáshoz is ért – ráadásul mindezt hajlandó értelmezhető áron megcsinálni."

A pályázat pár évvel később jött is: a kitűzött cél munkanélküli pályakezdő fiatalok munkatapasztalat-szerzése volt, Móniék pedig totálisan látták ebben a bútorfelújító üzem kialakításának lehetőségét, társadalmi vállalkozás formájában.

Móniéknak ráadásul nem ez volt az első ilyen kezdeményezésük: korábban, szintén előzetes tapasztalat nélkül létesítettek egy zöldség- és gyümölcsfeldolgozó üzemet a 650 főt számláló Királyhegyesen. A 2014-ben indult Kanálka – ez lett a feldolgozóban készülő krémek márkaneve – azóta többszörös "Kiváló Magyar Élelmiszer" díjas termék és brand, az üzemeltetést pedig már egy szociális szövetkezet végzi.

Szóval, a társadalmi érzékenység náluk nem új keletű, Móni mindig is foglalkoztatás-politikában és pályázatírásban utazott, és nem is a tízmillió forint körüli pályázati pénz jelentette a vonzerőt (három ember képzése, egyéves foglalkoztatása, és a további képzés finanszírozása mellett ez elég kevésnek is bizonyult).

Egész egyszerűen szerettek volna szép bútorokat felújítani, és ezt működőképesnek látták hátrányos helyzetű fiatalok bevonásával. A projekt végül tényleg megvalósulhatott, és a résztvevő öt fiatal – közülük ketten a Kárpát-Medencei Fiatalokért Egyesületből csatlakoztak a képzés idejére – ülőbútorok felújítására specializált, bútorasztalos és kárpitos képzést kapott az indulás előtt.

Mivel hosszas képzésre nem volt lehetőség, a továbbiakban olyan mesterembereket kutattak fel, akiktől még szélesebb körű tudást kaphattak. A kezdeti időszakban rajtuk kívül Varsányi Anna díszlettervező segítette a munkát, neki volt talán legnagyobb szerepe az alapstílus kialakításában.

Hiába voltak végtelenül lekesek, azt sosem gondolták, hogy a Remodelből márka lesz, már azzal is elégedettek lettek volna, ha a projektben résztvevők sikeresen elhelyezkednek.

Az első két év így is kemény volt, vagy ahogy ők mondják, "pótolgatós". De ahogy haladtak, és látták, hogy egyre szebb munkák kerülnek ki a műhelyből, elkezdtek gondolkodni, hogy tudnák tovább folytatni a vállalkozást.

Most már sokkal inkább nehéz azt elképzelniük, hogy mással foglalkozzanak, illetve, hogy a náluk szocializálódó fiatalok máshova, például egy kárpitosműhelybe menjenek dolgozni.

"Nálunk hiába magas a minőségi követelmény, a légkör sokkal oldottabb. Ráadásul most, hogy a bútoraink megjelennek lakberendezési magazinokban, hírességek lakásaiban és külföldön, már kúl dolog a Remodelnél dolgozni. Pláne, hogy ez már sokkal inkább bútorrestaurálás, mint -felújítás" – mondja Móni.

Ma már "szívszerelem ez az egész" nekik, még úgy is, hogy az eladott bútorokból termelt bevétel épp elég a három ember munkabérére, az alapanyagokra és a kiállítóteremre a törökbálinti Max Cityben, ami hamarosan része lesz a második emeleti Viktor Galéria állandó kiállításának, ahol dizájn szempontjából is értékelhető társadalmi vállalkozások jelennek meg.

Hogy készül egy Remodel bútor?

Ha röviden akarjuk elmondani: precízen, szigorú ütemterv szerint, prémium minőségű alapanyagokból.

A három és fél év alatt összecsiszolódott a csapat – mindenki tudja, mi a dolga. Mónikán és párján, Rolandon kívül hárman dolgoznak a műhelyben, közülük ketten még az eredeti felállásból, egy hölgy pedig tavaly állt kárpitosnak, hatévnyi közfoglalkoztatás után.

A tervezést – önkéntes munkában – Móni végzi, gyakran órákon át tartó böngészés után választja ki az évszaknak, trendnek megfelelő kárpitokat.

Az igazi meló viszont a műhelyben folyik: a bútorok nem csak új huzatot kapnak, hanem teljesen szétszedik őket, megerősítik a csapolásokat, kicserélik a tömőanyagokat, újraszivacsozzák, a farészeket pedig gondosan csiszolják és újralakkozzák.

"Ez nem botoxkezelés, hanem altatásos plasztikai műtét, talán néha még újraélesztés is" – vallják.

A raktárukban jelenleg közel két évre elegendő, felújításra váró bútor van. Rengeteget adományként kaptak, de vásárolnak is különlegesebb darabokat online aukciós oldalakon. A rutin általában az, hogy felmérik a bútor állapotát, és eldöntik, milyen színekkel, mintákkal, formákkal készüljön el újra az adott darab – mellette persze sok bútor készül megrendelésre is.

Van napi, heti és havi terv is, ez ad keretet a munkának. Persze még így is előfordulhat, hogy egy fotelről a szétbontás után derül ki, hogy nem két-, hanem háromnapi munka, vagy épp Móni talál ki egy új bevarrást, másfélszeresére növelve a bútorra fordított munkaórák számát.

A felújításnál magas a minőségi elvárás: a külföldről beszerzett prémium kárpitoknak fontos a tisztíthatósága, a kopásállósága (Martindale száma), és a kialakításra, rejtett varrásokra is nagy figyelmet fordítanak. Ez már csak azért is fontos, mert a bútorokba fektetett munkát könnyen tönkretennék a rossz minőségű kárpittal vagy a hanyag kivitelezéssel.

Talán ennek a végtelen precizitásnak és maximalizmusnak köszönhető, hogy egyre több lakberendező, belsőépítész tartozik a Remodel-ügyfélkörhöz.

"Lehet, hogy azért működik, mert nem vagyok tervező, nem akarom a saját stílusom beletenni. A középpontba az adott darabot helyezzük. Nagyon hiszek az elvégzett munkában, és ebből úgy néz ki, tényleg lesz valami. Mert olyan nincs, hogy ennyi energiából ne jöjjön létre valami nagyobb dolog."

Hogy látják Móniék a Remodel jövőjét?

Százfős vállalat biztosan nem lesz, pont a lelke veszne el, ha már nem manufaktúraként működne. A kapacitáson viszont mindenképp szeretnének bővíteni, mert a társadalmi vállalkozás jelenleg pont arra elég, hogy az ott dolgozók költségeit kitermelje.

A becslések szerint nagyjából tíz fővel lenne ideális a gyártás – a hátrányos társadalmi vagy munkaerőpiaci helyzetet viszont ezután is szem előtt fogják tartani.

Bár a Remodel elég ismert és elismert márka lett az elmúlt időkben, Móniék készülnek arra is, mi lesz, amikor a századközepi modern már nem lesz olyan modern, és a korábbi évek divathullámainak sorsára jut. Épp ezért, minél előbb szeretnének kinevelni egy olyan csapatot, akik szem előtt tartva az újrahasznosítást, képesek teljesen új darabok gyártására is.

Szerencsére a munkában sok támogatójuk akad, és a saját mércéjüket is mindig száz százalék fölé teszik, ez csak így működhet.

"Olyan folyamatokban veszünk részt, ami a legtöbb embernek kimarad az életéből, és ezt szeretném megélni. Van bennünk valami belső kényszer, hogy ezt csinálnunk kell, még akkor is, ha épp nem éri meg. Mert valahogy igazán hiszünk benne."

(Fotók: Remodel, Gyana Dániel)

bútorfelújítás | DIY | felújítás | remodel | Kis Mónika