Gyengéd érintéssel bűvöl el a Sentimentalist új kerámia­kollekciója

Kászonyi Dorka és Barabás Heni mindketten a divat világához tartoznak, előbbi a Nanushka sales- és brandigazgatója volt, míg másikuk modellként járta és járja be a világ kifutóit. Egy közös projekt összehozta őket, méghozzá olyan módon, ahogyan talán egyikük sem számított rá. A Kászonyi Dorka által alapított The Sentimantalist ékszerbrand számára a keramikusként debütáló Barabás Heni tervezett egy kiegészítőkből álló kollekciót. Kreativitás, esztétikai kiválóság és pozitív energiák találkozása – az alkotókkal beszélgettünk.

– Miképpen született meg a kollaboráció ötlete?

Kászonyi Dorka: – Tavaly év végén, amikor már bőven benne voltunk a második hullámban és mindenből kevesebb volt – napfényből, érintésből, mosolyból is –, egyszerűen azt éreztem, hogy mentális és lelki szükségletem, hogy létrehozzunk egy olyan projektet, ami az alkotás öröméről szól. Az ékszerekeimhez már ezelőtt is nagyon szerettem volna kínálni olyan kiegészítő tárgyakat, amelyek a tárolásukat segítik, és egyúttal a vizuális világomat is kommunikálja. Voltak apróbb vintázs kerámiatálkáim, amiket erre a célra használtam, de például a nyakláncoknál teljesen meg voltam lőve, hogy mire tegyem őket, aminek köszönhetően nem gabalyodnak össze, es közben szépen is néznek ki. Henivel régóta ismerjük egymást, és nagyon tetszett, amiket csinál, úgyhogy egyik nap írtam neki, hogy mit szól az ötlethez, lenne-e kedve együtt csinálni egy mini kollekciót, ami az ékszerekhez kapcsolódik.

– Egyeztettek a folyamat közben, vagy teljesen Henire bíztad magad?

KD: – Egy hihetetlen harmonikus együttműködés volt, amiben úgy érzem, pont ugyanolyan arányban vettünk részt mindketten. Nem tudtam, hogy mi lesz a végeredmény, de pont ez a játék volt a cél a projekttel, amiben elindulunk valahonnan, és együtt teljesen máshova érkezünk meg, mintha ezt az utat egyedül járnánk be. Nyilván volt egy alap elképzelésem, amiben a legmeghatározóbb az volt, hogy szerettem volna, ha mindent kézzel formál, és nem korongozva készülnek a tárgyak. Azt kértem Henitől, hogy semmi se legyen tökéletes, minden viselje magán a keze nyomát. Készítettem egy moodboardot, amin konkrét kerámiákon keresztül megmutattam, hogy milyen hangulatú/ színű tárgyak felé vonzódom, és ezek mentén elkezdtünk beszélgetni. A többi mind a folyamat közben alakult ki, ahogy leültünk és beszélgettünk a funkciókról, formákról, mázakról.

Ezután a lépcső után Heni már értette, hogy bennem mi van, és ezek mentén csinálta az első mintákat. Volt, amin az első változathoz képest nem is változtattunk semmit, mert elsőre annyira tökéletesen fedte az én víziómat is, és volt, amin picit formáltunk, változtattunk. Számomra a mázak kiválasztása volt egy nehezebb lépcső, mert annyira sok lehetőség van, és ráadásul a mázak az égetés után fedik fel a végső kinézetüket, ami egy nagyon izgalmas, de egyben kiszámíthatatlan folyamat is.

– Mit gondoltál a végeredményről, azt kaptad-e Henitől, amire számítottál?

KD: – A pici tenyeret szimbolizáló tálka (Palma) es a kézszobor (Mano) volt, amiket nagyon konkrétan tudtam, hogy szeretnek, és, kértem, hogy valósítsunk meg, de hogy ezt pontosan hogyan kivitelezi Heni, rábíztam. A nőszobor (Anima) és a masszázseszköz (Pebble) teljes meglepetés volt, amiket Heni magától hozott úgy, hogy előtte nem is beszéltünk róla. Kísérletezés közben születtek meg a kezei között, én pedig imádtam azonnal. A végeredmény a kész tárgyakon jóval túlmutat; felszabadító kreatív együttalkotás – ami olyan érzés, mint gyerekként a játék, elementáris.

– Terveztek-e folytatást?

KD: – Egészen biztos, hogy fogunk meg együtt dolgozni!

– Heni, téged a Roadster olvasói nemzetközi topmodellként ismertek meg. Hogyan lett belőled keramikus?

Barabás Heni: – Kínai útjaim során sokszor volt szerencsém részt venni tradicionális teaszertartásokon, ahol teljesen beleszerettem a különleges, kézzel készített kerámiadarabokba. Már ott, Sencsen egyik művésznegyedében ki is próbáltam a korongozást. Eldöntöttem, amint otthon leszek huzamosabb ideig, biztosan beiratkozom egy kurzusra. Először csak magamnak, aztán a családomnak, barátoknak gyártottam és adogattam a dolgaim, de aztán egyre többen kerestek meg, hogy szívesen rendelnének tőlem. Tavaly szeptemberben külön Instagram-oldalt is csináltam, hogy látható legyen egy helyen minden, amit csinálok.

– Milyen volt számodra a közös munka a The Sentimentalisttal?

BH: – Izgalmas, imádtam! Dorka elmesélte nagyjából mi az elképzelése, színek, hangulat, funkció terén, de egyikünk sem tudta pontosan, mi fog kisülni az egészből. Ez volt az első alkalom, hogy nem a korongon, hanem a tenyeremben formálgattam, gyurmáztam az agyagot – a Tesoro ékszertartó doboz kivételével –, és a folyamat közben alakultak, álltak össze a formák. Az első mintákat megmutatva úgy éreztem, Dorka is nagyon szerette őket. Volt, amin picit, volt, amin semmit sem változtattunk. A kreatív munka, a megbeszélések, a fotózás... emlékszem, mennyire feltöltött minket minden fázisa. Alig várom a folytatást!

– Hol találkozhatunk még a munkáiddal?

BH: – Egyelőre főleg Instagramon, de a The Sentimentalist mellett vannak kerámiáim a Retrock üzletében, amelyek a honlapjukon is megtalálhatóak.

A kollekciót itt tudod megnézni.

kaszonyi dorka | the sentimentalist | nagy sztori | barabás heni | ékszer