Close
Ha elfáradunk, akkor is mosolygunk

Ha elfáradunk, akkor is mosolygunk

Magányos síelő érkezik a városba. Az eső vígasztalhatatlanul esik, az apátság harangjának kongása töri csak meg a viszonylagos csendet. A megfáradt síző kissé gondterhelt arccal helyet foglal a templom padsorai között, miközben emlékképek villannak be lelki szemei előtt, amint a recsegő-ropogó jégbarlangon átszáguldva hódítja meg a havas lejtőt. 

Mámorító érzés, amikor a porhóban csúszva az arcunkba csap a szél vagy a hideg hó, miközben a nap sugarai visszavetődnek a szikrázó fehér mezőn. Élvezzük a csendet, harapjuk a tiszta levegőt. Karnyújtásnyira érezzük a téli szépségeit megmutató természetet, de közben minden mozdulatunkra figyelünk, és csak a következő kanyar jár a fejünkben.

A síelés megadja azt, amire vágyunk: a szabadságot és a természetet.

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Unsplash)

Close