Mert Eger nem csak a bor – Megnéztük a város új kedvencét, a Signo bisztrót

Legújabb cikkeinkért kövess minket a Roadster Google News oldalán is!

Nem fine dining étteremként, hanem egy laza, mégis tudatosan felépített bisztróként definiálja magát a pár hónapja megnyitott Signo Bistro & Bar.

A hazai turisztikai népszerűségi listán nagyjából a harmadik helyen következik Budapest és a Balaton után Eger, illetve az Egri borvidék. A borszakértők szeretik és extrának tartják, mert a legészakibb elhelyezkedésének köszönhetően hűvös klíma és vulkanikus talaj jellemzi, Európában egyedülálló módon kiemelten alkalmas magas minőségű vörös és fehér borok készítésére is.

Ezt nagyjából tudtam, az viszont számomra új és enyhén szemöldökráncoló információ volt, hogy a lengyel turisták közül kifejezetten sokan keresik a környéket, tavasszal a britek autóznak/buszoznak/vonatoznak szívesen Egerbe Budapestről, télen pedig, nos, ismét egy meglepetés következik: az ázsiaiak jönnek nagy számban. Eger és vonzáskörzete tehát minden évszakban vonzó, nem csupán a szüret, a borok, és a kifestőkönyvbe illő színek dominálta őszi etap idején. A történelmi emlékek, a hangulat és a báj mellett pedig a gasztronómiát is nyugodtan bekarcolhatjuk a mellette rubrikába a Miért nézzük meg Egert? topikban.

Hogy hová üljünk be, ha már ott vagyunk, arra a néhány hónapja a város egyik fő ütőerének mondható Dobó téren megnyitott Signo Bistro & Bar lehet egy minimum felírandó opció. A bisztró alapítói, Soltész Gergő és Tarnay Éva manapság csöppet sem szokatlan módon egy totál másféle világból érkezve kopogtattak be a vendéglátószakma ajtaján, ami – mármint maga a vendéglátás – köztudottan kockázatos vállalkozás. Azt meg nem mondhatjuk, hogy ne lennének tisztában vele, mert a házaspár mindkét tagja közgazdászként végzett és korábban kockázatelemzőként dolgozott...Ehhez képest bátran belevágtak, ahogy ők mondják, némi laikusságból adódó pozitív jövőképre támaszkodva.

Nem voltak teljesen tapasztalatlanok azért: borászatuk, az Ostoros Családi Pincészet régóta jelen van a piacon, sőt, a több mint 8 millió palackos éves termelést elérő borászat közel 1200 hektáron gazdálkodik, és az egri borvidék legnagyobb szereplője, plusz "a Szépasszony-völgyének legszebb pincéjében" gründoltak már néhány borkóstolót is, ami olyan jól sikerült, hogy nyomban beleszerettek ebbe a szakmába.

Őszintén hisznek abban, egyben fontosnak tartják, hogy Eger hosszú távon élő város legyen, illetve az idelátogatóknak tudjon újat mutatni.

Mindezt úgy, hogy gondosan figyelnek a tradícióra és az egri bor jelentette méltóságteljes örökségre, miközben próbálják megújítani és korszerűbbé tenni a borokat, értve ez alatt főként a több gyümölcsösséget és a kevesebb alkoholtartalmat.

A bisztró étlapjára megálmodott ételeket ezekhez a tézisekhez igazították annak érdekében, hogy kínálgathassák magukat a borok, de ne legyenek azért tolakodóak. Az alapgondolat szerint a másik borcsaládjukat, a Soltész borokat is szerették volna az asztalra tenni végre egy saját étteremben, és mivel az élet nagy rendező, így pont akkor sodorta eléjük ezt a lehetőséget a Dobó téren, amikor már komolyra fordultak a dolgok. Végül feszített tempót diktálva, tavaly év végén, vagyis nem éppen a szakkönyvekben megajánlott időpontban tették ki a nyitva táblát. A Signo egy műemlékvédelem alatt álló épületben debütált, számos konkrét adottsággal. Hogy  mást ne mondjunk,

egy felrobbantott széf is van a konyhában, amihez nem lehetett hozzányúlni.

Ennek ellenére a környezet otthonos (ez volt a cél), és hangulatos, amihez nagyban hozzájárulnak Bukta Imre Kossuth-díjas festőművész képei is. A falakon azoknak a címkéknek a felújított verziói láthatóak, amik a borokra rákerültek.

Maguk az ételek a tájegységre reflektálnak, lekövetik (majd) a szezonalitást, merítenek a természetből, építenek a környékbeli termelőkre (az állati eredetű alapanyagok többek között a Kurca-parti Kendermagos farmról, a Naragh felsőnyárádi marhafarmról és a Bio-Goods gesztelyi mangalicatenyészetből érkeznek) és a séfpáros kísérletező kedvére. Utóbbi izgalmasan hangzik, mert Gyűjtő Ádám és Tréba Soma teljesen egyenrangúak, friss, fiatalos konyhafilozófiát képviselnek, mindketten helyiek, és bár először dolgoznak együtt, remekül megértik egymást. Mindent ők készítenek a kenyértől kezdve a fermentált dolgokig.

Szemezgetve az étlap tételei közül, a rántott hús bio mangalica karajból építkezik, japán technológiával, házi kovászos kenyérből készült morzsában, bő mangalicazsírban sütve. A kacsacomb ázsiai inspirációval, thai-vadas jelleggel érkezik, míg a bárányraguleves egy dekonstruált változatban jelenik meg: fűszeres bárányhúsgombóccal, ordasajtos burgonyagombóccal, friss tavaszi zöldségekkel és egy könnyed, zöldfűszerekkel frissített alaplével. Az alkatrészekre bontott, különleges formátumban tálalt, gnocchival kiegészült erdei gombapaprikás szintén egylámpás találat. Már most fontos szerepet kapnak a stabil közönségkedvencek is, így a steak vagy a túrós palacsinta, de kiemelném az újragondolt rizskochot is, mert külsőre meglepett, ízre viszont hozta azt, amit kerestem benne. Majd' elfelejtettem: érdemes azért a borpárosítással is megismerkedni, elvégre történelmi borvidéken vagyunk.

 

 

 

soltész | fiatalos | bár | eger | soltész gergő | borászat