Sipos Balázs a Roadster print kiadványának art directora. Hogy ez mit is jelent pontosan? Olvas-e magazinokat vagy ez csak egy munka? Kijön a főszerkesztővel vagy rendszeresen székekkel dobálják egymást? És mit csinál még amellett, hogy formát ad a magazinban megjelenő történeteknek? Interjúnkból kiderül.
– Amikor 2019-ben megtervezted a Roadster print kiadványát, milyen elvek mentén gondolkoztál?
– Nagy öröm volt a megkeresés, mert tudtam, hogy valami szuper projekten fogok dolgozni. Egy olyan magazint akaratunk csinálni, amilyen itthon még nincs, és ez igaz volt nem csak a tartalomra, de a küllemre is. Nehogy már csak a külföldi magazinárusoknál vagy múzeumshopokban tudjunk hozzájutni hasonló papíralapú életesszenciához! Ritkán indulnak új - pláne ilyen minőségű - nyomtatott periodikák, így az külön vonzó volt, hogy a nulladik kilométertől részt vehetek egy ilyen objekt megalkotásában.
Elsőként Izing Robival, a főszerkesztővel begyűjtöttünk jónéhány, elsősorban külföldi példát, ami sok szempontból jelentett kapaszkodót. Még biztosabban láttam, hogy mit szeretnénk, és azt is, hogy mit nem, de segített a méret definiálásában is a meglévő kínálat alapos megismerése. Nem akartunk „olcsó” megoldásokat, nívótlan papírt és fullasztó vizualitású lapképet. Épp ellenkező attribútumok rajzolódtak ki előttem: megengedős negatív-tér használat, kortárs elegancia, nagy műgonddal szelektált képek, letisztult, modorosságtól mentes tipográfia.
– Hogyan képzeljük el az art director és a főszerkesztő közötti dinamikát? Milyen kapcsolat ez? Mennyire kapsz szabad kezet?
– Szerencséra Robival már a kezdetektől megvolt a kémia – remélem ezt ő is megerősíti –, de mivel korábban nem dolgoztunk együtt, sőt nem is ismertük egymást, meg kellett tanulnunk együttműködni. Azt gondolom, hogy az idő múlásával, és a már hátunk mögött lévő lapszámok gyarapodásával egy igazán jó csapattá értünk össze. Persze kellett az is, hogy nagyon hasonló elképzelésünk volt - és van most is - arról, hogy milyen magazint szeretnénk az olvasóink elé tenni – ez esszenciális.
Természetesen nem mindig értünk mindenben egyet, de úgy gondolom, hogy pont ezek azok a meccsek, amiknek eredményeként egy picit mindig még jobb lesz a Roadster. Ehhez meg kellett tanulnunk egymást megérteni is, mostanra pedig a közös munka már teljesen automatikussá vált.
Ugyan nem mindig sikerül összehozni, de egyfajta sajátos tejfakasztóként igyekszünk minden sikeresen leadott lapszámot megülni és ott átbeszélni egymással a megelőző negyedév tanulságait.
– A print halott - ezt a mondatot bizonyára te is hallottad már. Ennek ellenére már hatodik éve csináljátok a Roadstert. Hogyan látod a Roadsterhez hasonló nyomtatott kiadványok helyzetét? Te szívesen forgatsz ilyen magazinokat?
– Nagyon is. Kézben fogni, kinyitni, lapozni, tapintani. Annyi érzékszervünkhöz szól egyszerre egy nyomtatott termék, amire egyelőre még az online platformok nem tudnak rálicitálni. De valószínűleg nem is kell, ugyanis a print csak simán egy másik műfaj. Én úgy gondolom, hogy nyomtatott magazinként a tartalomfogyasztás fine diningja vagyunk, amire bizony meg kell találni az alkalmat, illetve meg kell adni a módját is. Ahhoz, hogy le tudjunk ülni és el tudjunk merülni egy-egy Roadster print anyagban, muszáj jelen lenni, egy picit lelassulni, ami pedig időről időre mindenkire ráfér. Plusz pont továbbá, hogy a nyomtatott termékek olyan helyeken sem veszítenek az élvezeti értékükből, ahol nincs hálózati lefedettség.
Nem véletlen, hogy jónéhány nagy múltú külföldi magazin látszólag töretlenül és stabilan van jelen a piacon. Persze az ellenkezőjét is tapasztalni, bizonyos magazinok megszűnnek, eltűnnek. Ennek lehet üzleti oka is, de az is előfordul, hogy csak egyszerűen elfogy a lendület.
Márpedig a lendület az kell, másként nem lehet, csak ha szeretjük csinálni. Ezt az olvasó rögtön érezni, látni fogja.
– A 20. jubileumi számban éles szemű olvasók sok apró változtatást vehetnek észre, történt egy kisebb finomhangolás. Hogyan foglalnád össze ezeket, hogyan csináltad ezt a mini redizájnt?
– A Roadster print arca a kezdetektől organikus volt, mindig picit igyekszünk jobbá és szebbé válni. Lapszámról lapszámra finomhangolni, úgy, hogy egy rég nem látott ismerősünk még egyértelműen megismerjen minket és ránk köszönjön a csemegepultnál. Azért előfordulnak nagyobb belenyúlások, ahogy most a 20. lapszámnál is. Úgy döntöttünk, hogy most nem csak a sejtek szintjén evolválódunk, kamaszodunk, de picit igazítunk a ruhatárunkon is. A betűtípusok frissítése mellett, – talán annyira nem szembetűnő – változás a tükörméret növelése, és így a margók csökkenése. A dimenzió, amiről itt szó van milliméterekben értendő, mégis érezhetően más lett ettől az arca a 20. lapszámnak. Változtak még az arculati kiegészítőszínek, illetve néhány rovat mostantól kicsit eltérő, de lapszámról lapszámra koherens elrendezéssel és megjelenéssel ékelődik az ismerős hangulatú belívbe.
– Nem csak art director vagy, néha írsz is a magazinban és több fotód is szerepelt már a címlapon. Honnan jön a fotózás iránti szeretet?
– Mindig is vonzott a fotózás hiszen az is egy önkifejezési forma, egyfajta alkotás. Jelen lenni, meglátni és megörökíteni a szépet, kimerevíteni a pillanatot, megteremtve ezzel egy short-cutot az akkori emlékekhez.
Ugyan volt tinédzserkoromban is egy kompakt fényképezőgépen, az okostelefonok megjelenésével egy jó időre a telefon teljesen átvette a helyét, nem hurcoltam magammal. Aztán valahogy mégis visszatértem a kompakt gépekhez, és akkor már igyekeztem olyan megoldást keresni, amit továbbra is zsebre tudok vágni, de legalábbis nem igényel plusz poggyászt. Fontos, hogy sosem fényképezni megyek, mikor elutazok valahova, csak kéznél van egy eszköz, mikor valamin megakad a szemem. Az is előfordult már egy-egy út során, hogy napokig maradt a hátizsákban a kamera.
– Merre szeretsz utazni, mit jelent neked a felfedezés?
– Valószínűleg apai nagyapám, aki szó szerint bejárta a világot, valahogy transzgenerációsan belémplántálta a barangolás szeretetét. Nagyon hálás vagyok ezért, hiszen az utazás és a világ megismerése olyan látás- és gondolkodásmóddal vértezi fel az embert, ami sehogy máshogy nem szerezhető meg.
Már régóta szerves része az életemnek a felfedezés, és miközben igyekszem a mennyiség helyett a minőséget előtérbe helyezni, már így is több mint 40 országban töltöttem hosszabb-rövidebb időt. A legnagyobb gondom az, hogy mindenhova szeretnék visszatérni és mélyebbre merülni, miközben legalább ugyanannyira szeretnék új helyeket is felfedezni.
Elsősorban a természeti környezet vonz, de helytörténet, az emberek és kultúra nélkül nem lehet megismerni egy országot vagy várost, így például a helyi kortárs művészeti múzeum felkeresése mindenkori minimumkövetelmény.
Időről időre belémhasít az érzés, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy olyan korban és világban élek amikor van lehetőségem ezt megtapasztalni, legyen szó egy egyhetes hátizsákos túráról a Himalájában, egy 1700 kilométeres kerékpárútról keresztül Olaszországon egészen Szicíliáig, vagy egy délutáni sziesztáról Iriomote sziget egyik eldugott tengerpartján. Éppen ezért igyekszem megbecsülni minden pillanatát egy-egy utazásnak.
– Mit várhatunk még tőled? Lesz még cikked a Roadsterben?
– Biztosan. Amellett, hogy remek érzés viszontlátni az anyagaimat egy ilyen szép formátumban, mindig jó visszaolvasni, és így újra átélni egy-egy utazást. Most már biztosan tudom, hogy azok az utak, amikről eddig írtam a magazinban sokkal élénkebben megmaradtak, hiszen így nem csak átéltem, de a leríásukkal fel is dolgozom őket, mikor újra bejárom térképen az útvonalat, vagy átböngészem az olykor többezer fényképet. Az már más kérdés, hogy általában így is bőven túlfutok az előirányzott terjedelmen, miközben így is azt érzem, alig írtam le valamit, és annyi kép kimaradt a cikkből
A következő lapszámban Dél-Koreába kalauzolom a kedves olvasóinkat, ahol feleségemmel szűk két hetet töltöttünk. A szokásos kimondottan aktív felfedezés során a szöuli Bukhansan szikláitól egészen Seogwipo partjainál, a Kelet Kínai tenger fenekére lesüllyedő tengeralattjáróig egy fantasztikus és nagyon izgalmas országot ismerhettünk meg.
Itt tudod követni Balázst Instagramon.
fotózás | nagy sztori | roadster magazin | izing róbert | art director | sipos balázs
Amikor a Városliget a nappalidig ér – Élet a Dürer Park zöld ligetében
A tavaszi stílus kulcsa: jól megválasztott ékszerek
Sose felejtsd otthon, ha utazol: ez a zsebtolmács lehet a legjobb barátod egy idegen országban
Roncsok, barlangok és 2700 éves kincsek: ezért őrül meg a búvárvilág Máltáért
Kvíz: Mennyit tudsz a Sagrada Família lenyűgöző történetéről?
Meghalt David Hockney
Itt a tavasz, a Roadster legújabb lapszáma pedig diadalmas dübörgéssel robog be az életünkbe! A hagyományoknak megfelelően kalandok sora követi egymást a magazin színes, szélesvásznú lapjain, tele inspiráló történetekkel és még inspirálóbb karakterekkel. Mit találhatunk a 220 oldalas magazinban? Elutazunk Varsóba és Szicíliába, találkozunk a szupersztárokat fotózó Agata Serge-zsel, a gyönyörű izraeli színésznővel, Efrat Dorral, megnézzük, hogyan tiszteleg egy párizsi galéria egy magyar belsőépítész előtt, kipróbáljuk, milyen az új Mercedes és Omoda, megmutatunk négy új és lenyűgöző hotelt, végigjárjuk a Dolomitokat egy Audi A6-tal, belekóstolunk Dubai legjobb éttermeibe, és találkozunk a zseniális divattervezővel, Abodi Dórával is. És ahogy mondani szokás, ez még messze nem minden, a magazin még ezeken kívül is rengeteg színes kalandot tartogat!
Különleges csomagajánlatok itt!