Close
Nem a medvék miatt nehéz a dolga az Erdélyt megörökítő természetfotósnak

Nem a medvék miatt nehéz a dolga az Erdélyt megörökítő természetfotósnak

Szabó Ervin Edward bámulatos képeken meséli el Erdély vadregényes történetét. Olykor igen közel merészkedik a vadon élő állatokhoz – a félelem legyőzéséhez az adrenalint hívja segítségül. 

A terebélyes virágcsokrok mellett egy digitális fényképezőgép is ott lapult Szabó Ervin Edward ballagási ajándékai között jó tíz évvel ezelőtt. A jelentősége azért volt nagy, mert fontos szerepet játszott további pályafutásában, ennek a segítségével kezdte el tanulmányozni a fotózás lehengerlő világát. Akkoriban még a HDR-fotók jelentették számára a valódi izgalmi faktort, majd 2014-ben vásárolt egy teljes képkockás fényképezőgépet, ami homlokegyenest megváltoztatta a nézeteit, és onnantól másképp tekintett a világra.

Végignézve Instagram-feedjét, olybá tűnhet, mintha egy csúcsprofi (és bátor…) természetfotós oldalán járnánk.

Az általa közvetített hangulat és az állatokról készített majdhogynem szuperközeli képek előcsalják a bennünk bujkáló David Attenborough-t, és úgy érezzük, mi is ott rejtőzünk az erdélyi erdők mélyén a békésnek tűnő mindennapokat figyelve.

– “A természet mindig is közel állt a szívemhez. Kölyökkorom óta járom az erdőket, a hegyeket. A képeimmel a túrázásokon átélt élmények egy részét próbálom továbbadni” – vallja erről a civilben programozóként dolgozó Ervin, mi pedig elismerően bólogatva adjuk tudtára, hogy részünkről sikeresnek mondható a küldetése.

Ami olykor cseppet sem veszélytelen.

– “Megpróbálom megkeresni az állatokat. Ebben nagyobb kihívást látok, mint lesből fotózni, viszont ez sokkal veszélyesebb az Erdélyben élő rengeteg medve miatt. Amikor medvét látok és fotózok, mindig félek, de a hirtelen magasra szökkenő adrenalinszint egyfajta bátorságot ad.”

Azt mondja, a természetfotózás legnehezebb részének mégsem ez tűnik. Jóval problémásabb feladat, amikor többször vissza kell mennie az adott helyre, hogy meg tudja örökíteni a korábban előre elképzelt pillanatot.

Sokszor ugyanis váratlan akadályokba ütközik például a rossz fényviszonyok miatt, vagy ha hirtelen elillan a bizonyos köd, amit annyira várt.

A mögötte hagyott évek alatt kialakított magának egy sajátos stílust. Próbálja követni az általa meghatározott nyomvonalat, és természetesen a folyamatos fejlődést is fontosnak tartja. Ehhez, valamint az inspiráció merítéséhez elismert fotósok munkáit tanulmányozza a közösségi oldalakon, és igyekszik minél többet tanulni tőlük.

Egy fotográfus esetében mindig visszatérő kérdés, hogyan rakja bele magát egy fényképbe, honnan tudhatjuk esetleg első ránézésre, hogy egy konkrét alkotás az ő műve? Ervin: – “A fotóimmal azt az érzést próbálom átadni az embereknek, amit én átélek, amikor elém tárulnak a természet szépségei, legyen szó egy rejtélyes ködös napfelkeltéről, vagy éppen egy őszi táj színes kavalkádjáról.”

A számos díjjal jutalmazott erdélyi fotósra felfigyelt már a National Geographic is. Ahogy mondja, a magazin oldalán megosztott munkáira a legbüszkébb.

(Fotók: Szabó Ervin Edward)

Close