Szabó Ervin Edward bámulatos képeken meséli el Erdély vadregényes történetét. Olykor igen közel merészkedik a vadon élő állatokhoz – a félelem legyőzéséhez az adrenalint hívja segítségül.
A terebélyes virágcsokrok mellett egy digitális fényképezőgép is ott lapult Szabó Ervin Edward ballagási ajándékai között jó tíz évvel ezelőtt. A jelentősége azért volt nagy, mert fontos szerepet játszott további pályafutásában, ennek a segítségével kezdte el tanulmányozni a fotózás lehengerlő világát. Akkoriban még a HDR-fotók jelentették számára a valódi izgalmi faktort, majd 2014-ben vásárolt egy teljes képkockás fényképezőgépet, ami homlokegyenest megváltoztatta a nézeteit, és onnantól másképp tekintett a világra.
Végignézve Instagram-feedjét, olybá tűnhet, mintha egy csúcsprofi (és bátor…) természetfotós oldalán járnánk.
Az általa közvetített hangulat és az állatokról készített majdhogynem szuperközeli képek előcsalják a bennünk bujkáló David Attenborough-t, és úgy érezzük, mi is ott rejtőzünk az erdélyi erdők mélyén a békésnek tűnő mindennapokat figyelve.
"A természet mindig is közel állt a szívemhez. Kölyökkorom óta járom az erdőket, a hegyeket. A képeimmel a túrázásokon átélt élmények egy részét próbálom továbbadni" – vallja erről a civilben programozóként dolgozó Ervin, mi pedig elismerően bólogatva adjuk tudtára, hogy részünkről sikeresnek mondható a küldetése.
Ami olykor cseppet sem veszélytelen.
"Megpróbálom megkeresni az állatokat. Ebben nagyobb kihívást látok, mint lesből fotózni, viszont ez sokkal veszélyesebb az Erdélyben élő rengeteg medve miatt. Amikor medvét látok és fotózok, mindig félek, de a hirtelen magasra szökkenő adrenalinszint egyfajta bátorságot ad."
Azt mondja, a természetfotózás legnehezebb részének mégsem ez tűnik. Jóval problémásabb feladat, amikor többször vissza kell mennie az adott helyre, hogy meg tudja örökíteni a korábban előre elképzelt pillanatot.
Sokszor ugyanis váratlan akadályokba ütközik például a rossz fényviszonyok miatt, vagy ha hirtelen elillan a bizonyos köd, amit annyira várt.
A mögötte hagyott évek alatt kialakított magának egy sajátos stílust. Próbálja követni az általa meghatározott nyomvonalat, és természetesen a folyamatos fejlődést is fontosnak tartja. Ehhez, valamint az inspiráció merítéséhez elismert fotósok munkáit tanulmányozza a közösségi oldalakon, és igyekszik minél többet tanulni tőlük.
Egy fotográfus esetében mindig visszatérő kérdés, hogyan rakja bele magát egy fényképbe, honnan tudhatjuk esetleg első ránézésre, hogy egy konkrét alkotás az ő műve? Ervin: "A fotóimmal azt az érzést próbálom átadni az embereknek, amit én átélek, amikor elém tárulnak a természet szépségei, legyen szó egy rejtélyes ködös napfelkeltéről, vagy éppen egy őszi táj színes kavalkádjáról."
A számos díjjal jutalmazott erdélyi fotósra felfigyelt már a National Geographic is. Ahogy mondja, a magazin oldalán megosztott munkáira a legbüszkébb.
(Fotók: Szabó Ervin Edward)
románia | fotós | tájkép | természet | erdély | állatok
Hét dolog, amit ki kell próbálnod a legszebb horvát nemzeti parkban
Nagyvárosi kalandor a Volvótól
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!