Miután Kékes Rékával beszélgettem, sok ismerősömnek meséltem róla. Kilencven százalékuk nem tudta, mit is takar az, hogy szomatikus szexológus. Meglepődtem, és utána elgondolkoztam: nem furcsa, hogy egy annyira fizikális, testi élményt, mint a szex, leválasztunk a testünkről? És ha valami bajunk van, beszélünk róla, eszközöket veszünk, könyveket olvasunk ahelyett, hogy ott indulnánk a megoldás útjára, ahonnan az egész fakad, azaz a testünkben? Ehhez Réka valószínűleg hozzátenné, és az interjúban hozzá is teszi: a saját testünkben.
Réka módszerei között különféle testtudatosságot fejlesztő kortárs módszerek, testalapú önismereti és bodyworktechnikák találhatók. Ezek a a tradicionális megközelítések újraértelmezését és integrációját teszik lehetővé a mai kor embere számára. Az orgazmus művészete című könyvében Réka nem ahhoz árul el praktikákat, hogyan érjünk el multiorgazmusokat, ahogy a szexuális önismeretet fejlesztő foglalkozásain sem az eredmény- és csúcsorientált megközelítést alkalmazza. Ő ahhoz az állapothoz szeretne visszavezetni minket, amelyben megtapasztaljuk, hogy az orgazmus esszenciális létállapot. A cél itt egyben az eszköz is, egy folyamatos flow, ami nagyban szól a testtudatosságról, az önszeretetről és a jelenben létezésről is.
Ahány ház, annyi szexuális szokás, de mégis, ha a leggyakoribb okot kéne kiemelni, amivel az ember megkeresnek téged, mi lenne az? A saját környezetemben azt látom, mintha a harmincas korosztály képtelen lenne úgy igazán kapcsolódni egymáshoz.
Nagyon nehéz azt mondanom, hogy lehetne abból általánosítani, milyen dolgokkal jönnek hozzám az emberek, de azért azt gondolom, hogy amilyen problémákkal megkeresnek, azok gyakran kollektíven fenntartott tévhitekre, meggyőződésekre, hiedelmekre vezethetők vissza.
Általában ami nagyon jellemző, akár párban, akár egyéniben jönnek, az az, hogy „minden nagyon rendben van, minden szuper jó a kapcsolatban, kivéve a szexet”. Számomra ez már önmagában egy furcsa ellentmondás. Mert alapvetően a szexus az, ami mindegyik központunkat tükrözi. Itt gyűlik össze minden: ha jól vagyunk az intimitásunkban, ha nagyon mély önazonosságban, őszinteségben vagyunk egymással, akkor ugyanebből a puha intimitásból fogunk egymáshoz közeledni. Ha ott van bennünk a vágy, az intenzitás, az életre való elevenségünk, akkor a szexusunkban is ez fog megjelenni. Emellett a harmóniához szükség van egy jól működő önszabályozásra is, hogy tudjuk uralni az életünket, és megfelelő döntéseket hozni a megfelelő pillanatokban. Tehát azt gondolom, hogy ez a három pillér összefüggésben van egymással, és a szexualitásban ezeknek a diszharmóniája mutatkozik meg oly gyakran.
Ami megkülönböztet egy párkapcsolatot egy barátságtól vagy egy családi kapcsolódástól, az éppen a szex. Ha gondok vannak az intimitásban, vagy nem tudunk intenzitást gerjeszteni egymásban, az a szexben csapódik le.
Amivel nagyon sokat dolgozom most: hogy az emberek sémákkal töltik meg a szexualitásukat. Mind félünk attól, hogy megszégyenítenek, bántanak a vágyaink miatt, ezért kialakítunk olyan, mindenki által elfogadható sémákat, amelyekkel ez elkerülhető. Robot üzemmódra váltunk: csók, előjáték, az egész szexnek lesz egy álrítusa, amire – nem meglepő módon – a párok ráunnak, és végül emiatt jönnek el hozzám. És minél hosszabb a kapcsolat, annál inkább kapcsolatféltésbe is kerülnek, ami miatt még jobban szűkítik a szexuális terüket, és még inkább sablonok mentén működnek a szexben. Végül eljutnak odáig, hogy nem kívánják már egymást, és miért is kívánnák azt, ami semmiben nem változik, sőt nincs mögötte valójában energia, polaritás, különbözőség, izgalom… És akkor jön, hogy ezt különböző módon próbálják valamilyen stimulációval megjavítani, elmennek swingerklubba, bevetnek szexjátékokat. Alapvetően viszont ez semmin nem változtat, csupán a felszínen próbálják színesítgetni a dolgokat.
Ugyancsak sablonok segítségével.
Igen, ezek is sablonok, csak ezek az újdonságot kereső sablonok. És azt látom, hogy erre épít a pornó is. Ha a kapcsolatban megpróbálunk minél biztonságibb játékot űzni, és halálra unjuk magunkat benne, akkor ennek ellentéteként kelleni fog valami, ami viszont kicsapja a biztosítékot, amibe bele tudjuk vezetni annak a frusztrációját, feszültségét, felhalmozottságát, amit nem tudunk a való életben megélni. Ez pedig a pornó. Egy tökéletes terület arra, hogy teljesen elhatároltan a kapcsolattól, egy külön világban megélhessük azt, hogy tudjunk valahogy kapcsolódni a vágyhoz magához.
A pornó nagyon erősen ráerősít a szűk szexuális spektrum problémájára azáltal, hogy az eredményorientált, orgazmusfókuszú megközelítést hozza. A párok pedig eleve azzal a problémával jönnek, hogy nem tudják azon a nagy spektrumon megélni magukat, amelyiken szeretnék. Például az egyik egy kétórás érzéki masszázsra vágyna, a másik meg arra, hogy öt másodperc alatt elélvezzen. Szóval valamelyikük a spektrum egyik végén, a másik a másik végén működik, és nem tudnak összetalálkozni egymással. Ragaszkodnak ahhoz, amit ismernek, és nem tudnak közelíteni a másikhoz, mert nem fejlesztették ki magukban ennek a módját – vagyis éretlenek benne. A férfiak gyakran várják el a pornós teljesítményt, nem is igazán a nőtől, hanem maguktól. De ez valójában részükről is csak kompenzáció, feszültséglevezetés, nem a valódi szexuális önismeret eredménye. Amit pedig a nők hoznak általában (de lehet fordítva is), az a rengeteg megfelelési kényszer, az intimitás, a mélység, az ellazulás megélésének a hiánya. A leggyakoribb probléma egyébként a férfiaknál a korai ejakuláció, ami a funkcionális, ösztönös felizgulás jellemzője, a nőknél pedig egyfajta szexuális ájultság, amit szaknyelven genitális fekete lyuknak szoktunk hívni, a gyönyörre való teljes érzéketlenség, ami konkrétan a szövetek érzéketlenségét jelenti. Erre aztán mindketten éretlenül, távolsággal reagálnak.
És akkor mindezekre szerintem még rátesz egy lapáttal az egész okostelefon- és virtuálistér-jelenség: hogy az emberek éretlenek azoknak a mintáknak a terén, hogy mit jelent fizikálisan létezni. Érinteni, ölelni, jelen lenni, érezni, beleengedni magunkat. Biztonságosan érezni magunkat emberekkel, szociális környezetben. Párok együtt élnek, de inkább mint az albérlőtársak, akik nem tudják, hogyan érintsék meg egymást, hogyan fejezzék ki magukat, és hogyan kommunikáljanak a társukkal.
És milyen út vezet ki ebből? Hogyan lehet ezen segíteni?
Vegyük azt alapul, hogy a kapcsolat elején megvolt a vágy, csak ez elmúlt az idő során. Amikor erre a párok rájönnek, azt tartják a megoldásnak, ha a másikra fókuszálnak. Vagyis nem azon dolgoznak, hogyan tudnának saját maguk szexivé válni önmaguk számára, hanem az a kérdésük, hogyan tudnák a másikat szexibbnek látni. Valahogy úgy gondolkoznak, hogy először örömöt szereznek a másiknak, és akkor majd az ő élvezetén keresztül kapaszkodnak fel a saját gyönyörükhöz. És itt van egy nagyon fontos probléma, amivel nap mint nap találkozom: az emberek azt mondják, hogy ők mennyire szeretnek adni, de itt nem erről van szó. Hanem arról, hogy maguktól nem tudnak a gyönyörhöz kapcsolódni, csak a másik emberen keresztül. Nem tudják hogyan felizgatni magukat, ezért akarják a másikat, hogy majd annak ráülnek a hullámára.
A legfontosabb szerintem az, hogy az embereket visszavezessük ahhoz a tudathoz, hogy a szexualitásuk szuverén. Hogy motiváljuk őket, hogy egy olyan autonóm dologra törekedjenek, amiben ők felnövesztik vagy helyre rakják magukat. Hogy a feszültség-, illetve stresszlevezető szexből visszataláljanak az intimitásra épülő gyönyörhöz, akik pedig eltávolodtak ettől, őket el kell kezdeni felébreszteni, elevenné tenni.
Alapvetően az esetek többségében ez a probléma, hogy szuverén módon nem tudunk önmagunkhoz kapcsolódni. Az én megközelítésem az, és az egész módszertanomnak is ez az alapja, hogy miképpen lehet direkt módon kapcsolódni a saját szexuális erőforrásainkhoz, megtanulni magunkat uralni, kezelni, az energiánkat pedig önszabályozni. Ez számos módon történhet a légzéstől a szexuális coachingon át maszturbációs coachingig. Itt először megtanulunk megfelelő módon maszturbálni, hogy valóban gyönyöre legyen a szexualitásunknak, és hogy megtapasztaljuk, számunkra mit jelent a szex. Ezután szoktam a párokat úgy összeengedni, hogy nézzük meg, melyiknek milyen a saját gyönyörtípusa, és mi a szex jelentése, jelentősége a számukra külön-külön. Majd keressük meg, ezeket hogyan tudjuk összefésülni, és a spektrumot annyira kitágítani, hogy keletkezzen egy közös halmaz.
Mi a különlegessége a szomatikus terápiának, mondjuk, egy pszichológiaihoz képest?A pszichológus nagyon hasznos lehet abban, hogy felismerjük azokat a konfliktusokat, problémákat, amelyek terápiára szorulnak. A nem megfelelő működéseinkre, mintázatainkra kiválóan rá tud világítani egy kognitív módon dolgozó pszichológus.
Ha ez megvan, és megszületett az elhatározás, hogy oké, már tudom, mi hiányzik belőlem: hogy szuverén módon, felszabadultan, szégyen nélkül tudjak szeretkezni, intimitásra építve a szexet – ezen tudunk szomatikusan dolgozni. Olyan új mintázatokat, idegrendszeri módosulásokat hozunk létre a testen keresztül, amelyek egy teljesen újfajta működést fognak létrehozni a testünkben.
A szexuális önismereten túl mitől lesz még igazán jó a szex?
A szex két dologról szól. Két, igazából szinte összeegyeztethetetlen dologról: a biztonságról és az izgalomról. Az az ideális, ha meg tudjuk találni benne a stabilitásunkat, nyugodtan fel tudunk benne oldódni, mégis azt érezzük, hogy itt van még hova fejlődni, van még mit felfedezni, lehet játszani.
A kapcsolódás alapja a hasonlóság, megtaláljuk, miben vagyunk hasonlóak, miben tudjuk fellelni az egységet. Ettől érezzük magunkat biztonságban, és így tudunk töltődni is benne. Mert amit ismerek, abban biztonságban érzem magam, abban el tudok lazulni. Én ezt úgy hívom, hogy biztonsági intimitás.
De hogyha csak így vagyunk jelen, akkor nem jelenik meg a polarizáció. Tehát nincs az az érzés, hogy rád izgulok, mert ha te egyszerűen olyan vagy, mint én, akkor mi ebben az izgalmas nekem? Biztonságot érzek, izgalmat nem. Így az is fontos, hogy megjelenjen a férfi- és a női princípium, nemi hovatartozástól függetlenül. Mindenkiben van feminin és maszkulin, hiszen én például hogy tudnám befizetni a számlákat a maszkulin nélkül, és egy férfi egyáltalán hogy tudna befogadni élményeket és érzéseket, ha nem lenne aktív a feminin része is? Csak ez mindannyiunkban különböző arányban jelenik meg. Pont az lesz az izgalmas, ha két ember, különböző arányú maszkulin és feminin dinamikákkal, elkezd kapcsolódni egymáshoz, és a különbözőségeik elkezdenek táncolni, játszani egymással.
Erről szól az egész szex, hogy tudjuk-e egyesíteni a biztonságot az izgatottsággal vagy feszültséggel, vagy úgy is mondhatnám, hogy miként tudjuk az ismertet párosítani az ismeretlennel, és ennek a határán maradni folyamatosan a kreativitásban, felfedezésben, mégis a biztonsági intimitásban.
(Fotók: Gaál Dániel)
A cikk eredetileg a W by Roadster második print számábam, a 2024-es Winter Issue-ban jelent meg.
orgazmus | szexualitás | szomatikus szexológus | interjú | könyv | Az orgazmus művészete
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Inspirál, feltölt, felszabadít – a W by Roadster magazin egy olyan univerzumba kalauzol, amiben szívesen létezünk. Magával ragadó egyéniségeket és sztorikat mutat be és kínál inspirációt a világ minden tájáról. Szofisztikált, könnyed és elegáns, akárcsak az olvasói.
Az 2024/1. szám tartalmából:
Ha nyár, akkor irány a mediterráneum: különböző alkotókon, helyeken és élményeken keresztül járjuk be a Mediterrán térség legvágyottabb helyeit. Gyönyörű enteriőröket mutatunk be a Balaton-felvidéktől Puglián át egészen Marokkóig, valamint elkalauzolunk a régió leggyönyörűbb hoteljeibe is. Izgalmas, kreatív nőkkel beszélgetünk művészetről, alkotásról és az élet művészetéről. Divatanyagunkban pedig a szabad, korlátok nélküli létezésre inspirálunk.
