Felszedtük a horgonyt a horvát partoknál, és mondjuk, miért kellene mindenkinek így tennie

Legújabb cikkeinkért kövess minket a Roadster Google News oldalán is!

Kipróbáltuk a tengeri vitorlázást, a friss tintahalat, sétáltunk mediterrán óvárosokban, és úsztunk a türkiz tengerben. És mindezt elérhető áron.

Sokféleképpen összejöhet egy horvátországi tengeri nyaralás, a legegyszerűbb nyilván egy jóbarát, aki amúgy is menne, de nagylelkűen meghív bennünket. Ha viszont nincs ilyen, vagy egyszerűen a saját kezünkbe vennénk a sorsunkat, vannak hálózatok, ahol bérelhetünk hajót. Az egyik legnagyobb az ACI Club, amely huszonkét kikötőben van jelen az Adrián.

Elég egyszerű összehozni egy hosszú hétvégét így: csak odamegyünk a kikötőbe, ahol parkolhatunk is néhány napra. Ha még autó sincs, annál jobb. A kikötőben aztán átvehetjük a bérelt hajót. Van, aki nem engedhet meg magának saját hajót, de lízingel egyet, aztán bérbe adja, ideális esetben pedig a sok bérleti díj kitermeli a költségeit, a végén pedig lesz egy saját hajója.

„Azért ebben van kockázat – meséli Markus, aki a hajónk bérlője és kapitánya. –

Tíz év alatt eléggé le lehet strapálni egy hajót, tehát mire az övé lesz, már nem lesz ilyen jó állapotban.

Továbbá változnak az igények, ha pedig nem keresik annyira ezt a hajót, akkor rengeteg bérleti díjtól esik el.”

Bennünket azonban ez nem érintett: kibéreltük a hajót, és vigyáztunk rá, mert ha másé is lesz tíz év múlva, talán egyszer még lesz hozzá szerencsénk. Nem lenne baj: a Bavaria C35-ös egy nyolcszemélyes hajó, de valójában csak hat embernek kényelmes, márpedig pontosan ennyien osztoztunk a költségeken.

Bérelhetnénk katamaránt is, jóval többért (ez a hajó egy hétre nem volt százezer forint fejenként), annak a kikötői díjai is magasabbak, mert több helyet foglal, vagy bérelhetnénk egyszerűen hasonló típusú, de nagyobb hajót. A 35-ös a lábméretére utal, 35 láb, azaz 10,6 méter hosszú a hajó. Ketten aludhatnak az orr-részben, ketten-ketten a motor jobb, illetve bal oldalán. A kettő között jut hely étkezőasztalnak, de a kabinba lemenni csak vészhelyzet esetén éri meg, ott könnyen elfogja az émelygés az embert.

Alapvicc nagy hullámzáskor odaszólni, hogy „szeleteld fel a paradicsomot”, de egy pohár víz kiöntését is gyakorolni kell, mert mindig jön egy ravasz hullám, amikor már éppen tele lenne a pohár.

Fönt is van étkezőasztal, az lesz a törzshely, a ponyva megvéd az esőtől és a napsütéstől. Odalent meg lehetőleg csak kikötéskor főzünk, mosogatunk, kártyázunk. Úgysem az a lényeg, hanem a hajózás, abban pedig nincs hiba.

Miután jártunk vérbeli sportvitorláson nemrég, ezt a hajót meglehetősen egyszerűen kezelhető turistacsónaknak látjuk: van ugyan két vitorlája, de jórészt csak motorral megy. Mindegy, az adottságai pont megfelelőek felfedezni egy környéket. Márpedig Horvátországban bőven van felfedezni való.

Mi Trogirból indultunk, bejártuk az érintetlenül megmaradt óvárosát, vacsoráztunk, aztán szállás helyett irány a hajó. Ugyanez működik bármelyik más várossal is, a lényeg, hogy a hajózás mellett könnyen eljuthatunk a legjobb strandokra, naponta akár több szigetre, ha pedig valami nem tetszik, elég egyszerű odébb állni.

Zlatni Rat például amilyen híres, olyan zsúfolt, tehát már amikor közel érütnk hozzá, eldöntöttük, hogy nem állunk meg.

A következő helyszín így Vrboska lett, egy kisváros Hvar szigetén. Inkább azoknak való, akik szeretik a nyugalmat, de két napra tökéletes, hangulatos éttermekkel, hihetetlen természeti adottságokkal. A tenger torkolata folyamatosan kanyarog és szűkül, egyszer csak folyó lesz, majd patak, közben pedig körülölelik a part menti házak.

Ez az egészségmániások paradicsoma, sűrű erdő borítja a szigetet, hosszan lehet kocogni vagy biciklizni a sétányokon, úszhatunk a tengerben, de akár át is kirándulhatunk/tekerhetünk közeli városokba

– Jelsa, Hvar és Stari Grad közül az utóbbi van a legtávolabb, és az is csak 8,2 km. A sportos élethez tökéletesen passzol a mediterrán étrend, nálunk a friss tintahal a nyerő, de salátából is rengeteg féle van, és a gyümölcsárusok is egymást érik.

Minimális városnézés is lehetséges, van halászmúzeum, a templomok közül kiemelkedik a 15. századi Szent Mária erődített templom.

Az utolsó napon irány Makarska, aminek a látványa talán éppen a tenger felől érkezve üt a legnagyobbat: a 13 ezres kisvárost szinte agyonnyomja a fölé tornyosuló Biokovo-hegy, amelynek a legmagasabb pontja 1762 méter. Makarska egy mediterrán-szocreál csoda, bámulatosan hangulatos főtérrel.

Persze a fenti leírásban számos más horvát város is szerepelhetne. Ami fontos, hogy a bérlés közel sem elérhetetlen, és a tengeren közlekedni mégis nagyon más, mint a szárazföldön, mégsem zárja ki a városnézést, a természetjárást. Csak azért nem mondjuk, hogy egyszer az életben ki kell próbálni, mert valójában sokkal többször is lehetséges és érdemes.

Ez is érdekelhet:

Horvátország | nagy sztori | hvar | makarksa | tenger | trogir