Két magyar srác éppen Európa egyik legnagyobb presztizsű autós-motoros eseményét építgeti

Egy nagyszabású álom, két megoldóember és egy hatalmas lépés az ismeretlenbe – ennyi kellett hozzá, hogy létrejöhessen a The Great Balkan Rally, ami már most a régió legizgalmasabb autós-motoros eseménye és jó úton halad afelé, hogy egy napon nagy presztizsű, nemzetközileg is jegyzett túraverseny legyen belőle. Az ötletgazdákkal beszélgettünk.

Amikor nagyjából négy éve ők ketten összeültek, hogy végre áthelyezzék az ideát a létezésbe, a Balkan Rally ötlete már régóta élt Vértes János, a GoBeyond utazási iroda alapítója és Trellay Levente versenyigazgató fejében. A terv egy olyan, veterán járművek számára nyitva álló verseny létrehozása volt, mely képes olyasmit nyújtani a résztvevők számára, amit sehol máshol nem kaphatnának meg. Épp ezért tűnt kézenfekvőnek az esemény útvonalának megtervezése során délre tekinteni, hiszen a Balkán az emberek számára még ma is ismeretlen, sőt, félelmetes terep, pedig – és ezt János egyértelművé is teszi – ár/érték arányban a régió verhetetlen, arról nem is beszélve, hogy izgalmas látnivalókat, lélegzetelállító utakat és csodálatos természeti szépségeket rejt.

A rali legfontosabb alkotóeleme – a helyszín – így adott volt, a veterán és épített közlekedési eszközök ötletét pedig a hatéves kora óta motorozó Levente dobta be a közösbe, aki már több mint tíz éve szervez találkozókat és közös gurulásokat, és a GoBeyond motoros kalandtúráin is rendszeresen közreműködik túravezetőként. Egyértelmű, hogy a motorozás témájához ő nem tud érzelemmentesen hozzányúlni, és a kiteljesedésben János sem gördített elé akadályokat. – Levi dolga, hogy a versenynek jó legyen a sztorija és jól nézzen ki, a résztvevő járművek különlegesek legyenek, én pedig arra fókuszálok, hogy minden olajozottan működjön.

Levente szerint hiába létező Magyarországon az igény, a veterán szcénában még mindig hiányzik egy olyan annuális rendezvény, amit oda lehetne tenni a nyugat-európai példák mellé. Az ő elgondolása az volt, hogy ha ötvöznék az amerikai parkolós találkozók hangulatát az európai veterán találkozókéval és mindezt egy izgalmas túraversenybe csomagolnák, az kitartó munkával előbb-utóbb feltenné Magyarországot a nagyhírű autós-motoros események világtérképére.

– Tisztában vagyok vele, hogy Magyarország nem egy Monte-Carlo, de abban is biztos vagyok – és valahol ez is a cél –, hogy ha sikerülne felépíteni egy nemzetközi szinten is versenyképes brandet, egy idő után a Balkan Rallyn is megjelennének azok az autók, melyeknek a nagy kiállításokon is a csodájára járunk.

A nevezéseket elbíráló szakmai zsűri tagjaként Leventének közvetlen beleszólása van abba, milyen járművek állhatnak rajtvonalhoz a ralin. Természetesen a veterán kategória a legtrükkösebb, hiszen elméletileg minden harmincévesnél öregebb jármű ide tartozhat, ha a tulajdonosa OT-s rendszámért folyamodik, a zsűrinek azonban nem elég, ha egy autóról csak a rendszáma hirdeti, hogy patinás, valóban különlegesnek kell lennie. Ahogy Levente is mondja, a veteránozás életforma, és nekik muszáj magasan tartani a színvonalat, hogy hitelesek tudjanak maradni.

Természetesen engedményeket is kellett tenniük, hogy a rendezvény a szélesebb közönség számára is hozzáférhető legyen, ezért hívták életre a modern klasszikus, a wingman és az Effet de Surprise kategóriákat, melyek közül az első egyértelmű, a másodikban pedig azok indulhatnak, akik versenyen kívül, a mezőnyt segítve szeretnének részt venni az élményben. A harmadik ezeknél egy fokkal érdekesebb, hiszen ezt a kategóriát az igazi különlegességeknek tartják fenn.

– Idén is vannak nagyon érdekes indulók. Elfogadtuk például a nevezését egy jelentkezőnek, aki egy japán belpiacos, nem is Toyota, hanem – azt hiszem – Crown gyártmányú jobbkormányos luxusautóval érkezik. Ez nem veterán, de nagyon különleges jármű és egyszerűen jó lesz látni a parkolóban.

Ha az útvonal és a mezőny nem lennének önmagukban elég varázslatosak, a verseny egy kerettörténetet is kap, ami egy izgalmas sztori részeseivé teszi a versenyzőket.

A rali három évig tévelygett a szervezéssel járó feladatok erdejében, mígnem a srácok az asztalra csaptak és elhatározták, hogy lesz, ami lesz, 2022-re meghirdetik az első versenyt. János szerint már nem volt értelme tovább halogatni a dolgot és a minél teljesebb megtervezésre hivatkozással egyre távolabbi határnapokat kitűzni.

– Húztunk egy vonalat, hogy szeptemberben megcsináljuk a versenyt. Elkezdtünk nevezéseket fogadni és mivel sokan hamar be is fizettek az élményre, már nem volt visszaút, meg kellett csinálni.

Ez volt a nagy ugrás az ismeretlenbe, amire szükség volt ahhoz, hogy a hosszas tervezgetés közben ne fogyjon el a lendület. A szervezés persze nem volt zökkenőmentes, hiszen egy négy országot érintő, százötven embert mozgató esemény felépítése nem is lehet az. János a következővel érzékelteti a feladat komolyságát: – A Balkan Rally a méreteinél fogva napközben olyan, mint egy vándorcirkusz, esténként pedig olyan, mint egy lakodalom.

A személyzet és az infrastruktúra mozgatása csak a feladat egyik része, hiszen a program magában foglalja a fáradt mezőny szórakoztatását az esti helyszíneken, ugyanakkor a napközben felmerülő esetleges problémákat is meg kell oldani. Hiszen a résztvevők egy része veterán járművekkel indul neki az 1300 kilométeres útnak, melyek azért olykor-olykor hajlamosak a botladozásra. A szervezőknek tehát egy rakás nem kívánt szituációra is fel kellett készülniük, így a személyzet tagjai között autószerelő és orvos is akad, a kísérő konvojban pedig autómentő és motorok szállítására alkalmas trailer is helyet kapott.

János szavai hallatán egyetlen nevezőnek sem kell félnie, hogy dédelgetett autója a Balkán egy elhagyatott mellékútján fog elrozsdállni. – Tudjuk, hogy a veterán autóval indulók jól ismerik a járművüket és általában pótalkatrészeket is hoznak magukkal, de még így is előfordulhat, hogy mozgásképtelenné válik egy-egy kocsi, és nekünk ezt is meg kell tudnunk oldani. Ha ilyesmi történik, az adott járművet elszállítjuk a szakasz végére, ahol szakszerű segítséget tudunk nyújtani, de ha nem lehet életet lehelni az autóba, a mezőny a következő napon nélküle megy tovább. Természetesen ebben az esetben a hazaszállítás megszervezésében is segítünk.

Nemcsak a logisztika, de a verseny operatív dimenziói is megkövetelik a helytállást. A mezőny nagysága miatt nem kis feladat volt megtalálni azokat a szálláshelyeket, ahol megoldott az elhelyezés és garantált a minőségi pihenés és szórakoztatás, ráadásul ezeket jó előre, jellemzően egy évvel korábban le kell foglalni. Mivel az esemény vendégül látása szinte teljesen kimeríti a kiválasztott hotelek kapacitásait, az összes szobát le kell kötni, ami évről-évre komoly foglaló kifizetését jelenti. Így a tavalyi rali első lépései felértek egy financiális vakrepüléssel, ám végül az érdeklődés és a nevezések száma kifizetődővé tették a szervezők bátorságát.

Míg Levente a nevezéseket elbíráló zsűri tagjaként azon dolgozik, hogy minél színesebb és látványosabb legyen a mezőny, addig a külföldi szervekkel való egyeztetés terén János egy nagyon egyszerű, de hatékony metodikát követ:

– Keresni kell az adott országban egy megfelelő embert – aki ismeri a szabályokat és a hivatalok működését – és motiválttá kell tenni.

Életigazságnak is beillő szabály, de még így is merültek fel meredek szituációk a felkészülés során. Tavaly például az indulás előtti hetekben hirtelen érkezett egy e-mail, melyben valaki arról tájékoztatta a szervezőket, hogy a rali nem fog összejönni. Jánosék elkezdtek utánajárni a dolognak és hamar kiderült, hogy egy bizonyos boszniai csoport pénzt szeretett volna lehúzni róluk. Miután felvették a kapcsolatot a hivatalos szervekkel, varázsütésre megoldódott a dolog.

Levente egyértelműen fogalmaz: – Bosznia-Hercegovina turisztikai hivatala is érdekelt abban, hogy jól sikerüljön az esemény, hiszen nagyon jót tesz az ország imidzsének, hogy odaviszünk százötven embert két éjszakára egy sajtónyilvános rendezvény keretein belül. Végül hivatalos meghívóleveleket is kiállítottak, ami szintén komoly biztonságérzetet ad a versenyzők számára, hiszen ha mondjuk megállít a rendőr, nem hátrány, ha az ember fel tud mutatni egy dokumentumot, amit az adott ország egyik hivatalos szerve állított ki.

Az időjárás egy másik tényező, amire még a sokat tapasztalt stábnak sem lehet hatása, és ez a tavalyi versenyen okozott is némi bosszúságot egy viharos széllel és heves esőzéssel érkező front képében, amit az előrejelzés sokkal komolyabbnak jósolt, mint amilyen végül lett. Az indulók egy része élt is a stáb ajánlatával, hogy a motorjaikat elszállítják a következő állomásig, de János szerint végül azok jártak jól, akik két keréken folytatták az útjukat, ők ugyanis kaptak a nyakukba némi esőt, cserébe viszont a nyeregben tapasztalhatták meg azt a fenséges látványt, amint a hegyek és a sötét felhőtakaró öleléséből kitörve eléjük tárul a gyönyörű táj.

– Utólag sokan sajnálták, hogy elóvatoskodták a dolgot.

A tavalyi versenynek egyébként nemcsak az indulók számára volt tanulsága, de komoly tapasztalatokkal ajándékozta meg a szervezőket is. Egyfelől idén egy nappal hosszabb lett az esemény, melynek köszönhetően rövidebbek a szakaszok és több idő jut a pihenésre, másfelől pedig áramvonalasítottak a verseny során jelentkező kihívásokon és a pontozáson is. János elismeri, hogy ilyen téren a tavalyi rali nem volt tökéletes. – A verseny elemei komplexek. Van, ahol az idő, van, ahol az ügyesség és a végrehajtás számít. Természetesen voltak olyan indulók, akik győzni szerettek volna, és nekik nem tetszett, hogy helyenként valóban akadtak kisebb következetlenségek a pontozásban. Idén ezen is sikerült javítani.

Amikor megkérdezem Jánost, mi az, amire a legszívesebben emlékszik vissza a tavalyi versenyről, nem kell sokat várnom a válaszra. – Volt egy osztrák nevező, aki a hazájában jól ismert a motoros szubkultúrában. Nem egy kispályásról van szó. Az egyik versenynapon én is motoroztam egyet egy 1200-as Triumph Scrambleren. Végig az osztrák versenyző mögött mentem, és azt hittem, hogy elromlott a féklámpája. Aztán kiderült, hogy semmi baja a motorjának, egyszerűen csak annyira profi volt, hogy míg én állandó fékezésekkel és kigyorsításokkal hoztam le a kanyarokat, addig ő mindezt megoldotta motorfékkel.

– Ez a férfi többször is könnyekig hatódott a verseny során, ami nekem többet ért, mint bármilyen dicséret. Akkor jöttem rá, hogy valamit nagyon jól csináltunk.

Így indult el tehát a The Great Balkan Rally a hírnév felé vezető úton, idén pedig János és Levente még tovább csiszoltak az élményen. A 2023-as versenyre ötven autó és húsz motor részvételében maximalizálták az indulók számát, a helyek több mint fele pedig már be is telt, ami azt jelzi, hogy nagyon ráéreztek valamire. Szorítunk nekik, hogy összejöjjön a nagy terv, mert ezt nemcsak ők, de az egész régió is hatalmas sikerként könyvelhetné el.

(Fotók: GoBeyond)

roadtrip | montenegró | program | gobeyond | nagy sztori