Close
Úgy lehet bejárni a Champagne vidéket, ahogyan eddig egyszer sem

Úgy lehet bejárni a Champagne vidéket, ahogyan eddig egyszer sem

El lehet menni a francia pezsgőkészítés szentföldjére egyedül is, de sokkal jobb, ha az ember olyanokkal utazik, akik mindent tudnak Champagne-ról és a pezsgőkről. A Bortársaság ilyen, nagyon képben vannak, így aztán náluk jobb vezető nem is kellhet, ha szeretnénk alaposan és mélységében megismerni Reimst és környékét.

A Bortársaság már évek óta működteti a BORsuli nevű workshopját, amik olyan népszerűek, hogy 1.) a jegyeket villámgyorsan elkapkodják, 2.) ennek megfelelően teltházzal futnak. Egy ilyen bortúra, mint amire most készülnek, nagyon hasonló, csak sokkal izgalmasabb, ugyanis a helyszínen történik. Klasszikus infotainment műfajba tartozik egy ilyen út, összekapcsolódik az edukáció és a szórakozás, és még kiegészül azzal a szenvedéllyel, amivel a Bortársaság fordul mindenhez, aminek köze a van a szőlőhöz.

Látni a reimsi katedrálist éjszakai díszkivilágításban, elfogyasztani egy bisztróebédet néhány pohár champagne mellett, Épernay-ben végigsétálni az Avenue de Champagne-on, ami a helyiek szerint a Champs Élysées-nél is értékesebb, hiszen a lábunk alatt sokmillió palack érik, vagy megmászni a Veuve Clicquot narancsfényben úszó lépcsősorát, amely a mészkőbe vájt pincelabirintusból a kóstolóterembe vezet, mind-mind felejthetetlen élmény.

A Reims környéki dombság

Az alkoholtörténelem egyik közismert, és azóta bizonyos pontokon megcáfolt toposza szerint az első pezsgőt 1670 és 1715 között Reims közelében készítették. Az elkövető egy bizonyos dom Pierre Pérignon, aki a champagne-i borvidékhez tartozó hautvilliers-i Szent Benedek-rendi apátság pincevezetője volt. Ő parafa dugóval zárta le a borosüveget, amelyet viaszba mártott drótkengyellel erősített rá. Eredetvédett termékről van szó, champagne-nak csak azt a hagyományos eljárással készített pezsgőt lehet nevezi, amely ezen a földrajzilag jól behatárolt területen készült.

A champagne-i bortúra egy tanulmányi kirándulás egy hozzáértő BORsulis kollégával, aki sok mindent tud, és lelkesen el is meséli. Négy nagy champagne-házat látogathatunk meg, és az utazás végére mindenki tudni fogja, mi a különbség a tirázs- és az expedíciós likőr között, hogy mínusz hány fokra hűtik a palack nyakát degorzsáláskor, mi fán terem az autolízis, és soha többé nem zavarodnak bele a pinot meunier vagy a remuage helyes francia kiejtésébe.

És hogy miért éppen erre a régióra esett a választásuk, amikor a világ összes borvidékén otthonosan mozognak?

“Azért, mert imádjuk Champagne-t – vallja Furják Andrea, a BORsuli vezetője. – Vacilláltunk még, hogy Burgundia vagy Bordeaux, de mindig ide jutottunk vissza.”

“Ha egy borvidéket mondhattam volna, akkor az Champagne lett volna – tette hozzá Palotai Zoltán, a Bortársaság kereskedelmi igazgatója. – Azért, mert izgalmas, menő, finom, alkalmi, kiváló!”

És hogy milyen pezsgőpincészeteket lehet megismerni?

Billecart-Salmon

A maga 1,7 millió palackos éves termelésével a Billecart-Salmon kis, családi borászatnak számít, és az egyik utolsó történelmi Champagne-ház, amely ma is az alapítók tulajdonában van. Sőt, családi otthon: a birtokot igazgató Antoine Roland-Billecart valóban ott lakik. Aki teheti, próbáljon belesni a fallal körülvett „titkos kertbe”, amely szimbóluma lehetne a borászatot jellemző minden részletre kiterjedő figyelemnek. Antoine Roland-Billecart így foglalja össze a ház stílusát:

„Friss, elegáns, gyümölcsös és borszerű. Fogyasztóinkat mindig szeretnénk arra emlékeztetni, hogy a champagne egy bor. Először bort készítünk, aztán champagne-t.”

A Billecart-Salmon egyik névjegye a méltán népszerű rozé, ám a birtok fő büszkesége a Cuvée Nicolas François Billecart, amely 1999-ben Az évezred Champagne-a versenyen az első és a második helyet is megszerezte.

Veuve Clicquot

Ez a második legnagyobb Champagne-ház méretéhez méltóan hosszú és dicső történelemmel. A világ egyik legismertebb bormárkájának mangó narancssárgába öltöztetett fogadóhelyisége alatt 24 kilométernyi pincelabirintus húzódik, ahol több mint 32 millió palackot érlelnek. A 20 méter mélységben található hajdani mészkőbánya narancsszínű fényben úszó folyosói és termei impozáns látványt nyújtanak, de ennél fontosabb, hogy egész évben garantált a 10–12 ˚C fokos hőmérséklet és a 90% feletti páratartalom. A Veuve Clicquot közel 400 hektár saját szőlővel rendelkezik a borvidék legkiemelkedőbb dűlőiben, az éves termelés eléri a 19 millió palackot. A borászati filozófia alaptételét Madame Clicquot fektette le még a 19. század első felében:

„Egy minőséget ismerünk, a legjobbat.”

Dominique Demarville birtokigazgató így jellemzi a ház mai stílusát: „Erő és intenzitás, frissesség és selymes textúra”.

Leclerc Briant

Ennél az 1872-ben alapított, kis Champagne-háznál az újítás a hagyomány. Korukat messze megelőzve már a hatvanas években áttértek az organikus művelésre, aztán tizenkilencre lapot húzva a nyolcvanas években továbbléptek a biodinamikus szemlélet irányába, és 2003 óta szőlőik zöme Demeter-minősítéssel rendelkezik. Szintén az elsők közé tartoztak, akik dűlőszelektált pezsgőkkel jelentkeztek még a hetvenes évek derekán. 2010-ben Pascal Leclerc-Briant halála és a francia örökösödési törvény szigora kis híján véget vetett a ház történetének, ám 2012-ben egy lelkes amerikai befektető elkezdte visszavásárolni a szétszóródott birtokelemeket, és a borászati munka irányítását visszaadta Hervé Jestinnek, a biodinamika és a bioenergika legismertebb helyi szakértőjének. A ház stílusának sarokkövei: alacsony dosage, minimális kén, dűlőválogatások és kirobbanó energia. A kísérletező szellem tovább élését bizonyítva nemrég újabb különlegességgel rukkoltak elő: boraik egy része hordóban és palackban a tengerfenéken, hatvan méter mélységben érik, ahol a külső nyomás megegyezik a belsővel, és az oxidáció esélyt sem kap.

Deutz

Az 1838-ban alapított Deutz 1992 óta a Roederer tulajdonában van, ám egyediségét megóvandó teljes autonómiát élvez a vállalatcsoporton belül. A közelmúltban felújított főépület a Belle Époque varázslatos világába enged bepillantást (azon keveseknek, akik bebocsátást nyernek). A Deutz a legszűkebb Champagne-elit része, sem a szőlőművelésben, sem a pincemunkában nem ismernek kompromisszumot: a szőlők nyolcvan százaléka Grand Cru és Premier Cru területekről származik, a pincében a frissesség megőrzése érdekében tartózkodnak a hordók használatától, a házasításokban alkalmazott réserve borok fiatalok, és a Deutznél kizárólag az első préselésből nyert lével dolgoznak, a többit eladják. Boraikat arisztokratikus elegancia, frissesség, csiszoltság és krémes textúra jellemzi.

Nagyon izgalmas és egyedi lehetőségnek tűnik ez a champagne-i kirándulás, akit érdekelnek a részletek, kattintson ide.

Van egy jó hírünk.

Megjelent a Roadster magazin első nyomtatott kiadása, amelyben olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek minket is folyamatosan inspirálnak. Szerintünk szép lett, reméljük, neked is tetszeni fog.

Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazin első számát.

Close