Close
A hely, ahol a sütemények mellett szinte a történelem is harapható – Újranyit a Matild kávéház

A hely, ahol a sütemények mellett szinte a történelem is harapható – Újranyit a Matild kávéház

Még a hivatalos nyitás előtt bejárhattuk Budapest 120 év után újraéledő ikonikus helyét a Ferenciek terén.

Bevallással indítok: mindig is sajnáltam, amiért nem élhettem meg a múlt század elejei klasszikus budapesti kávéházi hangulatot. Bár akkoriban gyökeresen más lehetett az újságírók élete és aligha szerepelt a munkaszerződésükben (ha volt egyáltalán) a home office vagy a hibrid munkavégzés kifejezés, de talán akadtak köztük olyanok,

akik csillogó-villogó nagypolgári kávéházakban jegyzetelték le a következő tárcájuk gondolatfoszlányait egy hosszú kávé és egy sütemény társaságában.

Nemcsak az inspirációt serkentő és a főúri szalonokat idéző munkakörnyezet miatt volt érdemes órákat üldögélniük egy bársonypamlagon, hanem a társasági és kulturális élet központjának számító kávéházakban a kapcsolati hálót is nagyra szőhették.

Ha nem is az 1900-as években, hanem napjainkban, és a grafitceruzával papírra vésés helyett okostelefonba pötyögéssel jegyzetelve, de az újjáéledő Matild kávéházban át tudtam érezni, hogy nagy művészek és értelmiségiek világába utazom vissza, amikor a hivatalos nyitás előtt megnézhettem a több évtizedes elfeledettség után megnyitó impozáns helyet. Az eredetileg 1901-ben debütált történelmi kávéház újragondolása a boldog békeidők élénk társasági életét hozná vissza a háromszáz férőhelyes kávézóval és valamikor ősztől majd nagyszabású kabaréműsorokkal (amiben fontos szerepet kap a kávéház közepén található hidraulikus színpad is).

A kávéháznak otthont adó ikonikus palota 120 évvel ezelőtt Klotild Mária szász-koburgi és gothai főhercegné védnöksége alatt épült, hogy Budapest társasági életének központjaként sziporkázzon.

A kétszintes kávéház a korszak pezsgő társasági életének legnépszerűbb találkozóhelye volt, ahol közéleti személyiségek, újságírók, művészek futottak össze, és ahol a magyar irodalom néhány jelentős darabja is megszületett (Krúdy Gyula például ott vetette papírra a Szindbád számos történetét; az egyik legnagyobb szerzőnk előtt tisztelegve Krúdy-szobrot is emeltek a kávéház mellett még tavaly). Ez volt az egyik legtradicionálisabb kávézó otthona, később működött itt étterem, kaszinó, sőt még éjszakai klub is.

Maga az épület mára felkerült az UNESCO világörökségi listájára, és 1977 óta műemlékvédelem alatt áll. A hosszan tartó és rendkívül részletgazdag helyreállítási munka az eredeti terveken alapult, korabeli rajzok és fényképek, valami később egyéb felvételek segítették a restaurátorok munkáját, hogy minél részletesebben adják vissza a kávéház csúcsidőszakának hangulatát. Megőrizték a palota történelmi narratíváját és tisztelegtek a magával ragadó, kortárs stílus előtt.

Az egész épületben felbukkannak a türkiz, az arany és a réz árnyalatok, melyek átgondolt palettája Budapest ikonikus épületeire, valamint jellegzetes háztetőire utal.

A fővárosban számos helyen megélhető  az ismerős elemekkel visszaköszönő múlt századi kávéházi légkör, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a ropogós napilapok helyett valamilyen kütyüt nyomogatva tájékozódunk, a dohányfüst pedig már nem dominálja a szobát. Amivel pedig a Matild Café & Cabaret igyekszik kiemelkedni a többi közül, az a felszolgálás minősége, amire nagyon próbálnak odafigyelni és persze a kávéház egyedisége és egyedülálló öröksége.

Már a lobbyba belépve és a passage-on áthaladva is szinte megsimogat a történelem.

Odafent találni eldugodtabb sarkokat privát beszélgetésekhez, a függönyök behúzása után aztán tényleg bensőségesebb hangulat teremthető.

A (házi pörkölésű) kávé és az autentikus körülmények mellé tehát bevéshető a pipa, már „csak” az ételek és a sütemények vannak hátra. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy én lehettem az első, belépőkártyával nem rendelkező civil (vagyis nem személyzeti tag), aki még a nyitás előtt megkóstolhatta az étlap fogásait. Utóbbiakról előzetesen Fehér Attila mesélt.

„Több szempontot figyelembe véve állt össze a menü. Egyrészt meg kellett tartani a kávéházi jelleget, figyelni a magyaros vonalra, no és persze az osztrák-magyar monarchiás kötődésre. Az osztrák kávéházi étlapon jellemző módon például 30-40 féle miniszendvics szerepel, nálunk ebből jóval kisebb választékkal kell számolni” – mondja az ugyancsak a Matild Palotához tartozó Spago vezető séfjével, Szántó Istvánnal régóta együtt dolgozó konyhafőnök, aki elárulta azt is, hogy a Wolfgang Puckhoz köthető fine dining éttermet meghagyják külön entitásnak. Ebből egyenesen következik, hogy az étlapok közt sincs átfedés. Fehér Attila egyébként élvezi a hely gasztronómiai koncepcióját megálmodó osztrák-amerikai sztárséffel való közös munkát, bár egy félmosolyából azért kiderült, hogy akadtak esetek, amikor „alkut kellett kötniük” egy-egy fogás kapcsán.

Egy kávéház csendes sarkában üldögélve hogy, hogy nem „véletlenül” mindig a süteményekre tévedek az étlap böngészésekor, de a Matildét bogarászva megakadt a szemem a főételeknek beillő comfort food-okon.

Mivel kávéházról beszélünk, az étlap nem feltétlenül arról szól, hogy beüljünk és aztán végigegyük a választékot, azaz hiába keresünk virágszirmokkal díszített, harmatkönnyekkel megcsepegtetett fogásokat.

Gyors, egyszerű, otthoni ízekre emlékeztető, esztétikus ételek közül lehet választani, melyek közül például a marhapörkölt az éttermi stílus határán mozog – a magam részéről nyugodt szívvel megszegném a határátlépést, mert a házi galuskával tálalt omlós és puha húsú fogás kb. bármelyik étterem étlapján is helyet kaphatna.

Ugyanez a helyzet a – helyben töltött! – és szerencsére egyáltalán nem csípős kolbásszal (egészen pontosan Sült kolbásszal, ahogy Krúdy szerette, méghozzá angol mustárral, tormával és sült burgonyával), valamint a könnyedségben szintén előkelő helyen végző, édeskés alma chutney-val kényeztető kacsamáj terrine-nel is.

És akkor a sütik. A kínálat nagy része a monarchia idejéből fennmaradt süteményeken kívül Wolfgang Puck gyermekkori emlékeiből építkezik, édesanyja sütései köszönnek vissza egy-egy tortában. A signature süteményük az épület nevét viselő torta.

A Matild Cake afféle jelképes köszönetnyilvánítás a régmúlthoz, hiszen annak idején a Matild volt az első kávéház, amely a második világháborút követően újranyitott. A remény és az újrakezdés üzenete ma is érvényes, az osztrák mogyorólikőrrel, csataknyi csokoládéval és mogyoróval összeálló szelet pedig nemcsak magát a reményt jelenti, hanem részemről a lehetőséget arra, hogy legalább néhány percig csak az ablakon át bámulva figyeljem Budapestet, miközben kortyolgatom a kávémat, élvezem a süteményt és lélekben a múlt század elejére képzelem magam.

(Fotók: Matild Palota)

 

újranyit | sütemény | kolbász | ikonikus | budapest

FOLYTASD EZZEL

Bajban vannak a bortermelők, mert nem isznak eleget a fiatalok

Egyszerű trükkök, amivel több fehérjét vihetsz be a szervezetedbe

Rendeld meg a Roadster magazin 10. számát!

Izgalmas, színes és gazdag. Ha három szóval kellene jellemeznünk legújabb, jubileumi kiadásunkat, akkor ezeket a szavakat választanánk. Miért mondjuk ezt? Mert megjártuk Kappadókiát, Valenciát és Kelet-Tirolt. Találkoztunk a háromszoros olimpiai bajnok Szilágyi Áronnal, a világ egyik legérdekesebb újságírójával, Malcolm Gladwell-lel, a provokatív, magyar származású fotóssal, Pol Kuruczzal, plusz összehoztunk az eddigi legvidámabb borítónkat, amivel Budapestet ünnepeljük. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.

Megnézem, mert érdekel!
Instagram