Így lett gyakornokból a Porsche dizájnfőnöke a zseniális magyar fiatalember – Varga Péter-interjú

Varga Pétert egyetemista korában hívta magához a Porsche, ma már a cég külső dizájnért felelős igazgatója, még sincs saját íróasztala, és az otthonába is három év alatt került étkezőasztal. A vele készült beszélgetésből kiderül, miért dolgozik még mindig a cégnél, hogyan hatnak az olcsó tömegautók a drága prémiumkocsik formájára, melyik az autóipar egyik legdrágább alkatrésze, és miért fontos az őszinteség már a kezdetektől.

A budapesti Design Hét egyik, Magyar design a német autóiparban című előadására érkezett Varga Péter afféle sztárvendégként, ami a pályafutása alapján jogos kifejezés, ám a minden megnyilatkozásában profi dizájnfőnöknél ritka a közvetlenebb és szerényebb felsővezető.

Pedig már a németországi Pforzheimi Egyetem járműdizájn szakára is rögtön, a legmagasabb pontszámmal vették fel, oda, ahová sokakat másodszorra se, több próbálkozásra pedig a szabályok szerint nincs lehetőség. Néhány évvel később, a diákok munkáit bemutató kiállításon a Porsche akkori külső dizájnért felelős vezetőjének névjegyét találta a munkája mellett. Ezt a pozíciót már ő tölti be.

„Vannak szituációk, amikor diákként is megmérettetheted magad” – mondja erről. Vannak, bár az elég ritka, hogy a Porsche valaki kedvéért hat év kihagyás után újraindítja a dizájnergyakornoki programját. Varga Péterért megtették, három hónapról szólt az első szerződése, azóta is a cégnél dolgozik.

„A jövő meg a múlt nagyon össze van kötve, és ezt érezni lehet a múzeumban, a stúdióban, a tesztpályán. Biztos más egy másik márkánál, ahol nincs ennyi sztori. Azért is vagyok még a Porschénél”. De vajon csodás lehetőség vagy nagy nyomás legendás modellek után legendásnak szánt modelleket tervezni?

„Talán a Boxsternek a legkötetlenebb a stílusa, ahol a legtöbbet lehet csinálni.

A 911 viszont olyan, mintha egy festő egy világhírű festményt minden öt évben újrafesthetne, de úgy, hogy annak jobbnak kell lennie, mint az előzőnek.

Ilyen a világban különben nincs: a dizájnban is vannak ikonikus székek, fotelek, de a cégek negyven évig adják el ugyanazokat. Mi viszont a 911-est mindig újraélesztjük, nincs is más ilyen autó. Ebben részt venni fantasztikus dolog, egy élmény. Nemsoká jön az új típus, és biztos vagyok benne, hogy hatalmas bomba lesz.”

Egyébként úgy tartja, ha az ember igazán jól akarja csinálni, bármilyen autót nehéz tervezni, csak másképp. Náluk az esztétikai minőség magasabb szintű, a kisautóknál például a praktikum. A 911-es új generációjától sem kell félnie egy dizájnernek, de „tartani tőle, és tisztelni muszáj”. Az extrém sportokhoz hasonlítja: jó, ha az ember kicsit tart tőle, nem pedig magabiztosan beleugrik, hogy aztán majd kiderül, mi lesz belőle.

Meg persze szükségesek olyan ismeretek, amelyek messze túlmutatnak a kreativitáson és a rajztudáson. A 911-es hátsó sárvédője például az egyik legdrágább elem az autóiparban, olyan technológia kell egy ekkora felületű alumíniumlemez formálásához. Ha még nagyobb lenne, már repedne az anyag – árulja el Péter.

A hátsó sárvédő amúgy is az egyik legfontosabb eleme a Porsche-dizájnnak: mindig szélesebb, mint a kabin. Van még néhány ilyen szabály, ami a Cayenne-től a 911-en át a Panameráig minden típusnál kötelező. A vezető feje fölött a legmagasabb a tető, onnan hátrafelé lejtenie kell, Varga Péter kedvence pedig az első kerék-ajtó-hátsó sárvédő által meghatározott formanyelv, „ez jól működik, és ad egy pillért a tervezésnél, modernül is le lehet ezt rajzolni.” Alapelv még az, hogy a kategóriában a Porschének kell a legsportosabbnak lennie.

Erre, bár talán nem gondolnánk, de az autógyártás spektrumának másik felén elhelyezkedő autógyárak is hatással lehetnek.

„Mindenkinek van valamilyen szerepe ebben az egész játékban.

Mindegy, hogy ki milyen autót tervez, a látásmódunkat befolyásolja. Ha például az alacsony motorizáltságú, olcsóbb autók nagyon sportosan néznek ki, az pár év után befolyásolja azokat az autókat, amelyeknek igazán van teljesítményük, de eddig nem volt annyira fontos, hogy optikailag is megmutassák. Egy adott márkának erre reagálnia kell.” Ezért néz meg szívesen bármilyen autót, kíváncsi, hogy melyik gyártó milyen megoldást választ. A legizgalmasabbnak viszont a villanyautók fejlődést tartja mostanában, és gyorsan megjegyzi, milyen jó, hogy egy ennyire tradicionális márka, mint a Porsche, ezen a területen is az élre tör.

Az elektromos hajtás a dizájnerek számára is új lehetőségeket tartogat. „Nincs benn motor elöl, hátul az egész kipufogórendszert el lehet hagyni, a biztonsági előírások viszont egy autó fő vonalait előírják. De mindenre, amire tudunk, reagálunk” – ígéri.

Ami egy zenekarnak a „honnan a név” alapkérdés, egy autódizájnernek a mivel jár és a min dolgozik. Varga Péternek nemrég született kislánya, ezért egy Panamera Sport Turismót kért cégautónak, azt pedig szerinte a modellciklusok alapján ki lehet számolni, mivel foglalkoznak épp, mindig három-négy évvel járnak a szériagyártás előtt. „Majdnem minden szegmensben vagyunk most épp egy témával” – sejteti.

A beszélgetést megelőző, már említett előadáson Varga Péter a karriert a váltófutáshoz hasonlította.

Az olyan váltófutáshoz, amit időnként az embernek egyedül kell teljesítenie.

Elég fárasztónak hangzik, de már ismeri a jó módszert: „Megpróbálom a privát és a szakmai dolgokat távol tartani egymástól. Néhány éve ez elég jól működik, előtte viszont nem tudtam kikapcsolni a problémákat otthon vagy sportolás közben, és ez nagyon sok energiába került. Most már mindegy, mi van, pár órát mindig találok, hogy magammal vagy a kislányommal tudjak foglalkozni”.

Valamit tényleg tudhat, mert saját bevallása szerint mindig egy nappal a határidő előtt elkészülnek. „Megtanultam, ha időben elkezdünk valamit, akkor az időben el is készül”, annak ellenére, hogy épp a dizájnerek szeretnek még az utolsó pillanatban is változtatni valamin. „Ezt is bekalkulálom” – mosolyog.

Igyekszik úgy szervezni a munkát, hogy a kollégáinak is legyen idejük magukra, és olyan újítást is bevezetett, amit azóta a cég más részlegei is átvettek már: nincs saját íróasztala, az irodájában egyetlen nagy asztal van, annak a végén ül ő a laptopjával és néhány holmijával, amikor valamit meg kell beszélni, a munkatársak körülülik az asztalt. Ha úgy alakul, akkor is, amikor ő házon kívül van.

A környezet számára nem a telepakolt íróasztaltól vagy a falon sorakozó oklevelektől és díjaktól lesz inspiratív. Ha ihletet keres, akkor elmegy a Porsche-múzeumba, de a trendprezentáció is heti fix program, ahol például az interneten vagy egy kiállításon látott érdekességekről beszélgethetnek. A dizájnstúdióban a falakra bármit felaggathatnak, de van egy kifejezetten inspirációs célra fenntartott tábla, ahová akár egy színes tárgy is felkerülhet, ha valaki úgy ítéli meg, a színekkel foglalkozó kollégák talán tudnak valamit kezdeni vele.

Jó hely lehet, nem csoda, hogy rengetegen szeretnének bekerülni, legalább gyakornokként. Erre van is lehetőség, azzal viszont nem árt tisztában lenni, hogy a Porschénél folyamatosan figyelik a világ jelentős dizájneriskoláiban tanulók munkáit, rengeteg portfóliót is kapnak, és ebből a potenciálisan több ezer fős csoportból választanak ki gyakornoknak fiatalokat. Egyszerre legfeljebb kettőt.

A nemzetiség számít legkevésbé – hiába magyar a dizájnfőnök, a magyarok ugyanolyan esélyekkel indulnak –, de aki például egy olyan anyagot ad be, amiben Porsche nincs is, jó eséllyel azonnal kiesik. „A Porschének dolgozom, a Porschének keresek dizájnereket” – magyarázza, olyan ez, mint egy állásinterjú, arra pedig illik felkészülni. „Néhány percem van megnézni egy portfóliót. Akkor nem annyira érdekel, hogy az illető milyen egyéb tárgyakat tervezett korábban, azt nézem, hogy a legvégén hol volt, mit csinált, és ha például a Mercedesnél vagy az Audinál volt gyakorlaton, akkor vajon miért nem tartották ott”. Lehet, hogy csak nehéz a személyisége, de gyakoribb, hogy valami hiányzik.

Az, hogy a képzés, nem mentség: „Jó rajzokat találsz az interneten, ki lehet nyomtatni, rá lehet rajzolni, kipróbálni, hogy egy perspektíva mitől működik. Ezt az első lépcsőt az embernek magának kell meglépnie, nem mindig elvárni, hogy valaki segít, vagy majd elmegy az iskolába megtanulni”.

De még ez is kevés. „Nagyon fontos, hogy az ember időben elkezdjen magával foglalkozni. Nemcsak azzal, amit csinál, hanem a személyiségével is.” Ehhez persze kell, hogy őszinte véleményeket kapjon. „Ismerek olyanokat, akik nagyot csalódtak: végigcsináltak egy iskolát, utána mégsem lettek sikeresek.” A szorgalom nem elég, „sokan vannak, akik tizennégy órát rajzolnak, meg pár autót terveztek, és akkor azt hiszik, ők a legjobbak. Ezt ismerem, én is ilyen voltam anno, de egy idő után át kell fordulni, különben ebből nem lesz siker.”

Varga Péter jó ideje átfordult, de még mindig kapja az őszinte véleményeket, amelyek nem mindig egyeznek a sajátjával. Például a főnökeitől. „Ezzel valamit kezdened kell, ha bedugod a fejed a homokba, és azt mondod, nem érdekel, úgyse tanult dizájnt, ez a legbutább dolog. Van olyan, hogy pár nap után rájössz, mi zavarta őt, és lehet, hogy igaza van.

Azt mondják, egy márka akkor működik jól, ha a vezérigazgató és a fődizájner jól tud együtt dolgozni. Nálunk ez szerencsére így van.”

Előfordult, hogy a feleségével is együtt dolgozott: ő is Porsche-dizájner, utastereket tervez, a Panamera tehát részben családi projektjük. Kevesebb ideig tartott, mint az, hogy megtalálják az ideális étkezőasztalt a közös otthonukba, ami hároméves folyamat volt, a teraszra való darab felkutatása már csak egy, most, őszre már sikerült is a helyére tenni, rögtön le is takarták télire.

„Nincs vita, de mire mi eldöntünk valamit, és mindketten azt mondjuk, hogy passzol… Utána viszont mindig százhúsz százalékban passzol – és már észre sem vesszük, mert ha egy objektum jó helyen áll, az nem zavar.” Szerinte a jó dizájn belesimul, a dizájnernek pedig a letisztult, nyugodt környezet a legjobb.

Neki, nekik életük a dizájn, de Varga Péter szerint, akit nem érdekel – vagy azt hiszi, hogy nem érdekli –, azt is befolyásolja. „Az egész életed körülveszi a dizájn, ezt nem lehet kikapcsolni. Hogy hogy rendezi be valaki a lakását, ha jobb autót akar, ha jobban akar felöltözni – ez mind dizájn.”

Úgy gondolja, sok minden fog változni a hihetetlen technikai fejlődés miatt, de nem lehet mindent a digitális világba transzformálni.

„A régi, klasszikus dizájn tovább fog működni, mert az embernek igénye van rá.”

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Pálfi Balázs)

porsche | nagy sztori | varga péter | dizájn