Hosszú idő után úgy tűnik, egyre jobban figyelnek külföldön is a magyar borokra, alig-alig találunk már top 100-as listát badacsonyi, tokaji vagy somlói nélkül. Ha a metszéspontot keressük ezekben a sikerekben, legjobb, ha a talajnál kezdjük: a díjnyertes borok szinte egytől egyig vulkanikus területről származnak. Ezt érezte az a hét borász is, akik elindították a Volcanic Wines of Pannoniát.
Nem is olyan rég írtunk arról, hogy a mai fiatalok mást akarnak inni. A borokat is elérte a hipszterhullám, az organikus, biodinamikus, szűretlen, őrült borok lettek a menők. Trend lett valamilyen tulajdonsághoz kötni a borokat: cool climate wines, biodynamic wines, raw wines, volcanic wines – mind olyan fogalmak, amire egy értő fogyasztó felkapja a fejét.
A vulkanikus borok körül – értsd: olyan talajon termett a szőlő, ahol korábban aktív vulkáni tevékenység volt, és ennek hatása tetten érhető a borok ízében is – komoly hájp alakult ki, és ez azért is klassz dolog, mert végre nem csak azon van a fókusz, hogy az adott bor Burgundiában, Tokajban vagy Olaszországban készült, hanem van más, kontinenseken átívelő közös jellemző.
A téma ráadásul a magyar származású kanadai borszakíró, John Szabo MS – aki mellesleg bejárta a világ összes vulkanikus borvidékét – Volcanic Wines című könyvének köszönhetően akkora lökést kapott, hogy New Yorkban márciusban egy nagy szakmai konferenciára is sor kerül, a világ minden pontjáról érkező vulkanikus termelőkkel.
Miért éppen Pannónia?
A vulkanikus borokban a talaj karakteréből fakadó sós ízérzet a közös pont, még ha a szőlőfajták és a termőhelyek nagyon változatosak is. Ez fogja össze azt a hét borászatot – a Gilvesyt, a Válit, a Káli Köveket, a Pálffyt, a Losoncit, a Somlói Vándort és Bott Frigyest –, akikkel elindult a Volcanic Wines of Pannonia.
A célok tiszták, a közösség nyitott. A hangsúly a kiváló minőségen, a természetességre való törekvésen és a vulkanikus karakteren van, a termelő a Pannon-medencében bárhol készítheti borait.
Az alapító borászok elsősorban külföldön szeretnék megmutatni a vulkanikus borokat, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a határokon túli sikerek aztán hiteles külföldi forrásokból visszajutnak a magyar fogyasztókhoz is. A csapat épp ezért nemzetközi kereskedőket és szakírókat akar megszólítani, ahogy közös megjelenéseket is terveznek nemzetközi kiállításokon.
„Mutatok valami őrültséget, ez a bor most a trendi a berlini borbárokban” – mutat Rare nevű, százötvenegy napig héjon, amforában érlelt, szűretlen, kén nélküli, koronazárral lezárt, már-már polgárpukkasztó olaszrizlingjére Bott Frigyes.
A már említett borászok nemcsak a világ felé, hanem egymás felé is nyitnak. Első szakmai túrájukat – ahol mi is ott voltunk – például Bott Frigyesnél tartották, és nem csak a szervezetről, hanem borkészítésről, technológiáról, kísérletekről, fajtákról is komoly eszmecsere folyt.
Ha nem tanulunk, nem feszegetjük a saját határainkat, és nem fogunk össze, soha semmi nem változik – ez a legfontosabb üzenet.
Talán nem túlzást azt mondani, hogy – a többi borászt sem alábecsülve – Bott Frigyesnél hitelesebb arca nem nagyon lehetne a szervezetnek: borainak hetven százaléka már most is exportra megy, fiával, Fricivel folyamatosan járják a világot és figyelik a trendeket, borai a világ legjobb borbárjaiban is kóstolhatók.
Ez a verseny már másról szól. A borok minősége, a tudás, a fejlett technológia az alap, de kell a jó sztori is, a fűszer, az izgalom.
Nincsenek világmegváltó terveik, egy teljesíthető stratégia mentén gondolkodnak: idén annak is örülnek, ha más vulkanikus borvidékekről is csatlakoznak még borászok – Tokaj, Eger és a Szerémség is remélhetőleg hamar felkerül a Volcanic Wines of Pannonia térképére –, és itthon szakmai rendezvényeket akarnak megvalósítani, ahova nemzetközi kereskedőket és szakírókat hoznának el. Aztán jöhetnek a külföldi, nemzetközi kiállítások is…
Egységben az erő – itt most tényleg helytálló a mondás. Mert ez a kezdeményezés most végre erősnek, stabilnak, előremutatónak tűnik.
Ez is érdekelhet:
(Fotók: Gyana Dániel)
Mátra | Gilvesy | bor | Szlovkia | Somlói VándorEzt a két koncertet vétek lenne kihagyni az ősszel
Őszinte, szórakoztató és sorsfordító – Így lett a Körvonal az ország kedvenc játéka
Beköszöntött az ősz, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 13. száma. Mit találunk benne? Bejárjuk Japán izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik legszínesebb és leghíresebb dizájnerével, Karim Rashiddal, Nápolyban megkóstoljuk Olaszország negyedik legjobb pizzáját, és benézünk az Attolini szabódinasztia műhelyébe is. A Napa-völgyben teszteljük, milyen az új, elektromos Rolls-Royce, és elbeszélgetünk a W luxushotelben megnyitott Nightingale by Beefbar alapítójával, Riccardo Giraudival is. Elmegyünk egészen Dél-Koreáig, hogy megnézzük közelről, milyen a világ egyik leghangulatosabb kávézója, a Mudzsige panzió, ezen kívül pedig találkozunk még párizsi keramikusművésszel, Japánban dolgozó magyar építésszel, vitorlázógép pilótával, egy római napszemüveg brand alapítójával, és a születésnapját ünneplő Babel Budapest megálmodójával is. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!