Close
A héten nála van az Unicum szíve – Zwack Sándor-interjú

A héten nála van az Unicum szíve – Zwack Sándor-interjú

Egy család története egy kis zöld üvegbe zárva. Zwack Sándorral beszélgettünk apákról és fiúkról, targoncázásról, Olaszországról, és arról, milyen lesz a Zwack birodalom 2090-ben.

Egy keserédes évforduló

A 2018-as év egy drámai esemény évfordulója a Zwack család történetében: a nagy múlttal bíró üzemet kereken hetven éve, 1948-ban államosították a hatalomra kerülő kommunisták.

– “Ez így van – mondja Zwack Sándor, és a mögöttem lévő ajtóra mutat. – Itt jöttek be a kommunista párt funkcionáriusai és a rendőrök, és itt ült a nagyapám. Ebben a sarokban volt az íróasztala” – mutat tőlem jobbra, és gyorsan leesik, hogy a Zwack család életében a történelem mindig karnyújtásnyira van az embertől.

A Zwack név nagyon régóta ismerős látvány az utcákon ebben az országban. Vaspálya utca 4., Miklós Lajos járműgyártó mester üzeme előtt a Zwack Likőrgyárnak gyártott platós lovaskocsi 1943-ban

A kommunisták ugyan elvették a család minden vagyonát, a nagyapa, János, és az apa, Péter külföldre menekültek, ám a történet több hihetetlen és filmbe illő fordulat után happy enddel ért véget: kommunisták már régóta sehol sincsenek, a friss Zwack generáció képviselője pedig onnan irányítja a birodalmat, ahonnan az elődei.

– “Apám szerint, a nagyapám nagyon szeretett volna engem, és én is őt. Sajnos nem ismerhettem, mert 1958-ban elhunyt. Nem mindennapi ember volt különös szokásokkal, az Operában például a saját széke mellett megvette a mellette lévő kettőt is, hogy ne zavarják, és a selyemingeit Svájcba küldte tisztíttatni.

Nem költői túlzás azt állítani, hogy a Zwack egy olyan család, amely bele van szőve a magyar nemzet sorsának szövetébe, a dinasztia története egyben az ország elmúlt két évszázadának históriája is, virágzó időszakokkal, háborúkkal, válságokkal, elszakadással, tragédiával.

A történelem minden fordulata megjelenik a család életében is, elég, ha eszünkbe jut a második világháborút túlélő, Amerikába és Olaszországba emigrált, majd onnan hazatért, és a családi gyárat visszavásárló Zwack Péter sorsa, amelyben benne van a huszadik század második felének minden nyomorúsága és katarzisa.

Sokáig az sem volt biztos, hogy Zwack Sándor fogja irányítani a családi birodalmat, az édesapja, Péter ugyanis kemény feltételeket szabott a gyermekeinek.

– “Apám ebből a szempontból nagyon szigorú volt. Megmondta kerek-perec, hogy ha nem vagyok alkalmas a feladatra, akkor nincs helyem a cégben. Az volt a feltétele, hogy el kell mennem egyetemre, és a Zwack előtt három különböző helyen kellett dolgoznom, végigjárva a szamárlétrát. Angliában például targoncásként kezdtem egy borkereskedésben. A tél kemény volt. Hajnalban érkeztek a kamionok, én pedig símaszkban ültem a targoncán, és káromkodtam magamban, de ma már másképp nézek vissza azokra az időkre, látom, hogy milyen komoly haszna volt.”

Zwack Sándor és Izabella a nyolcvanas évek elején
A horgászás iránti szenvedély korán kezdődött. Jobbra: Zwack Jancsi, Sándor, és az édesapa, Zwack Péter
Olaszország, az örök szerelem

Sándor igazi kozmopolita: kamaszkoráig Olaszországban élt, a húgával, Izabellával a mai napig olaszul beszélgetnek, az édesanyjával, Anne asszonnyal angolul. Igazi firenzeiként a helyi futballcsapatnak, a Fiorentinának szurkol, és azonnal belelkesedett, amint az idei teljesítményükre tereltem a szót, a lilák ugyanis meglepetésre kiválóan állnak a bajnokságban. A családnak a mai napig van egy háza Toszkánában, közel a tengerhez, szemben Elba szigetével, ahol nyaranta igyekeznek minél több időt tölteni. Mivel, mi a Roadsternél rajongunk Itáliáért, úgy éreztük, jobb helyre nem is fordulhatnánk tanácsért, ha Itália méltánytalanul alulértékelt helyeire vagyunk kíváncsiak.

– “Ez egy remek kérdés, mert Olaszországnak valóban sok fantasztikus kincse van, de sokan csak a legnépszerűbb helyeket ismerik. Pedig Velencén, Rómán, Szicílián és Toszkánán túl is van élet.

Ami szerintem gyönyörű, az Umbria tartomány, csodálatos városaik vannak, olyan, mint Toszkána, csak turisták nélkül.

Nagyon szeretem Pugliát, a Salento és Lecce körüli részt, de kezd nagyon felkapott lenni mostanában. Cinque Terre is gyönyörű, de azt nem is sorolnám ide, annyira népszerű a turisták körében.

Assisi, Umbria egyik gyöngyszeme a sok közül

Imádom Budapestet, szerintem fantasztikus város. Nem éreztem mindig így, mert a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején egy külföldinek sokkal nehezebb volt itt élnie. Amikor kamaszkoromban először voltam itt, egy évig bírtam, aztán visszamentem Firenzébe.

Manapság viszont nem tudsz olyan várost mondani a világon, amiért elcserélném.

Nagyszerű látni, amikor külföldi vendégeink vannak, hogy mennyire elájulnak, amikor a városban jövünk-megyünk. Persze panaszkodni mindig lehet. Vannak, akik Firenzére is panaszkodnak. De egyértelműen jó irányba megyünk.”

A kommunista Unicum visszatér

Előkapom a telefonomat, hogy megmutassak neki egy fotót, amit nemrégiben készítettem egy barátom szüleinek házában. Egy aprócska, kopott címkés, bontatlan unicumos üveg, az a méret, ami alig nagyobb, mint egy pingponglabda.

– “Azt mondanám, hogy ez a hetvenes évek végén készült – nézi a fotót. – A címke alján láthatod a BULIV feliratát, ami a Budapesti Likőripari Vállalatot jelöli.

A poén az – néz rám a szája sarkában egy apró mosollyal – hogy ez az ital nem is volt olyan rossz! Mutatok neked valamit, jó?”

Egy perc múlva már előttem áll egy átlátszó üvegű palack, benne a korábbi, még a hamis recept alapján készült Unicummal. Töltünk és iszunk. Az íze sokkal laposabb, mint a mostani Zwack Unicumoké, kicsit összehúzza a nyelvet, de tagadhatatlanul megvan benne a gyógynövényes jelleg.

– “Az íze nem olyan komplex, mert ők olyan tízféle alkotóelemet használtak, az eredeti receptben pedig több mint negyvenféle gyógynövény van. Mégis ehhez szoktak hozzá az emberek akkor! Ezért aztán amikor a rendszerváltás után visszaszereztük a gyárat, egy ideig megtartottuk ezt a terméket. Nem lehetett egyik pillanatról a másikra leállni vele, mert sokan kedvelték, és ezeket a fogyasztókat elvesztettük volna. Megszokták ezt az ízt, úgyhogy óvatosnak kellett lennünk. Aztán persze szép lassan kivezettük a piacról.”

Ez még a hamis Unicum volt. A Juno szálloda bárja Mickolctapolcán 1974-ben
Az Unicum szíve

A beszélgetés egy pontján felpattanunk, és körbemegyünk a Dandár utcai főhadiszálláson. Végigsétálunk a múzeumon, ahol olyan lelkesedéssel beszél az Unicumról, hogy még egy absztinens is szívesen felhajtana egy pohárkával. Tele van anekdotákkal, el is tudja mesélni őket, úgyhogy számomra nem kérdés, hogy az Unicum legnagyobb evangelistája éppen az, aki az igazgatóságot vezeti.

– “Tíz évvel ezelőtt impulzívabb voltam, ma már sokkal nyugodtabban viselkedem. Ha régebben valami problémába ütköztünk, akkor felment bennem a pumpa, de ma már megfontoltabb vagyok.”

Amikor a változás okáról kérdezem, két fiát említi, bár bevallása szerint azért néha velük is nehéz. A higgadtságában talán szerepet játszik a jóga is, ugyanis feleségével együtt egy ideje így igyekszik feltölteni a kimerülőben lévő elemeket.

– “Mégis, ami a legjobban kikapcsol, az a fly fishing, vagyis a legyezés. Az ausztriai Alpokban van egy házunk. A közelben folyik a Traun. Ott áll az ember korán reggel a folyóban, arra fókuszál, amit csinál, csend van, és a problémák eszébe sem jutnak. Ezt nagyon szeretem.”

Több évnyi termékfejlesztés után szeptember közepén mutatta be a Zwack Unicum Nyrt. legújabb italkülönlegességét, a Kalumba Madagascar Spiced Gint
A komplex fűszerességet és a citrusos frissességet ötvöző gyógy- és fűszernövény italt a Kecskeméti Zwack Pálinka Manufaktúrában gyártják tölgyfahordókban, aszalt fügén hónapokon át érlelve. A különleges zamatú, borókapárlattal készült ital a világon elsők közt feljegyzett gyógynövényről, a kalumbagyökérről kapta nevét
Zwack dinasztia, 2090?

Egy ilyen patinás, hatgenerációs vállalkozás esetében távlatokban – akár hetvenéves ciklusokban gondolkodni – nem nagyképűség, hanem logikus következmény. 1948 óta hét évtized telt el, és ezalatt az időszak alatt a családi vállalkozás veszélybe került, majd a történelem alakulása révén ismét életre kelt és virágkorát éli. Amikor arról kérdezem Zwack Sándort, szerinte hol lesz újabb hetven év múlva a cég, hosszasan elgondolkodik.

– “Ha rajtam múlik, ugyanitt leszünk. Valószínűleg nemzetközibb lesz a vállalat, mert már most is arra törekszünk, hogy növeljük az exportpiacunkat. Novemberben például Tokióba utazom, hogy találkozzam az egyik legnagyobb élelmiszer-forgalmazó családi vállalkozás vezetőivel. Lesz egy termékbemutatója az Unicumnak, és szeretnék, ha ott lennék. Azt viszont nem tudom, ki fogja irányítani a céget. Ha a gyerekeimre gondolok, és most kellene megmondanom, miből fognak élni, ha felnőnek, akkor azt mondanám, hogy az egyik ügyvéd vagy bíró lesz, a másik színész. Ha szeretnének a vállalatnál dolgozni, nekik is ugyanazoknak a feltételeknek kell megfelelniük, mint anno nekem kellett.

– “Az Unicum receptje természetesen titkos, és az is marad. A családban mindig a nők feladata volt, hogy az ital titkos alkotóelemeit rejtő fűszerkeveréket, az Unicum szívét hozzátegyék az italhoz. Mostanában az édesanyám szokta csinálni, de ő most Olaszországban van, úgyhogy a héten ez az én feladatom lesz”

Hogy ki fogja a jövőben irányítani a családi vállalkozást, az egyelőre még bizonytalan, de ha tudunk várni húsz-harminc évet, biztosan ki fog derülni. Két-három évtized a Zwack dinasztia életében egyébként sem olyan hosszú idő…

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Pálfi Balázs, Fortepan)

Close