Akár egy nyolcvanas évekbeli videoklip, úgy néz ki ez a braunschweigi épület, amit nemhivatalosan „a világ legboldogabb házának” tartanak. De valójában későbbi az épület, és nem is klipek ihlették.
Rizzihaus, avagy Happy Rizzi House – ebben a névben sok minden benne van, bár az pont nincs, hogy beceneve szerint egyenesen „a világ legboldogabb háza” a braunschweig történelmi negyedében lévő épület.
Azért a tervező, James Rizzi New York-i popművész nem idegen a zenei világban sem: a Rizzi utáni legismertebb munkája a Tom Tom Club zenekar 1981-es debütáló albumának borítója volt. A házat ugyanakkor a képregények ihlették, és Rizzi kreativitása mellett Konrad Kloster építészre is szükség volt a felépüléséhez.
A Happy Rizzi – mondani sem kell – eléggé elüt a klasszikus német belvárosi utcaképtől: a Rizzi stílusára jellemző színpompás, élénk, formákban, ábrákban tobzódó dekor tényleg mint a nyolcvanas évek emlékműve áll az Ölschlägern és az Ackerhof utca sarkán. Rizzit Picasso művei, az afrikai maszkok és motívumok, a naiv festők inspirálták, és persze a szülővárosa, New York.
A ház ötletét még 1997-ben vetette fel Rizzinek Olaf Jäeschke galériatulajdonos, miután megtudta, hogy a grafikus egy építészirodával együttműködve művészeti központot tervezne Párizsban vagy New Yorkban. „De miért ne Braunschweigben?” – kérdezte Jäeschke, Rizzi pedig kapott az ötleten, azzal a feltétellel, hogy fél éven belül mutassanak neki egy durva koncepciót.
Ahogy a mából kikövetkeztethető, a csapat összeállt. Először az 1997-es Montreux-i Jazzfesztiválon egyeztettek, majd több New York-i megbeszélés következett. Ez is kalandosan alakult: egyszer Jäschke és Kloster egy, a birtokhatárokat jelképező faládával és egy jó adag színes gyurmával érkezett meg New Yorkba, ahol a repülőtéri rendőrség nyomban elfogta őket, a „robbanóanyaggal” teli ládát pedig ártalmatlanná akarták tenni. Hosszas viták és telefonos egyeztetések végül meggyőzték a törvény őreit, hogy adjanak zöld utat az egyedülálló projektnek. A gyanús matériából Rizzi valóban elkészít egy háromdimenziós makettet, ami ma is látható a városban.
A ház alapkövét 1999-ben tették le, majd két évvel később át is adták az épületet.
Nem meglepő módon a pszichedelikus épületegyüttes nem lett instant hit a helyiek körében.
Nem elég, hogy az egyik oldalról Braunschweig történelmi negyede határolja, a másikról a modern üzleti negyed díszeleg a háttérben, Rizzi pop-háza viszont egyikhez sem illik. Az idősebbek érthetően morgolódtak, a gyerekek érthetően lelkesedtek a Rizzihaus láttán, a turisták pedig eléggé kiszámíthatóan ráharaptak.
Mára ugyanakkor a város egyedi és fontos részeként (hadd ne mondjuk, üde színfoltjaként) elfogadottá vált az épület. A bolondos figurákkal, kidülledő szemekkel, szívekkel és cikcakkos ablakokkal ékesített épületet lényegében a két városrész határát jelölő különleges helyszínként tisztelik.
Valójában lakóházként sosem használták az épületet: talán meglepő, de ez egy iroda, és ha hihetünk a névnek, mindjárt a világ legboldogabb irodája. Mai megbecsültségét jelzi, hogy néhány évvel ezelőtt felújították az épületet, és ahová csak lehetett fákat ültettek.
Rizzi 2011-ben elhunyt, de a Happy Rizzi House – ami vitathatatlanul a leghíresebb műve – hű lenyomata a világképének, ami egy szerencsés helyszínválasztással végül is megtalálta a helyét a világban.
(Forrás: Atlas Obscura, Happy Rizzi House, fotók: Happy Rizzi House / Facebook)
James Rizzi | legboldogabb | Németország | happy rizzi house | braunschweig
A kertem, a házam, az otthonom – érezd benne jól magad
A magyar ital, amivel kompromisszumok nélkül tehetsz sokat az egészségedért
Itt van a nyár, ami már önmagában remek hír, de azzal tudjuk fokozni a hangulatot, hogy a napokban megjelenik a Roadster magazin legújabb száma is. Mit találunk benne? Ellátogatunk az Azori-szigetekre, Dubajba és megnézzük Isztambul egyik legenergikusabb kerületét, Beyoğlut. Találkozunk a világhírű brit dizájnerrel, Tom Dixonnal, kifaggatjuk az ikonikus fotós, Slim Aarons hagyatékát őrző Getty Images igazgatóját, és Bott Frigyes meghívására Európa legjobb sommelier-jeivel végigkóstoljuk a régió legérdekesebb furmintjait. Elmerülünk a független kiadású zine-ek színes és hangos világába, meglátogatjuk a Tisza Cipő főhadiszállását, megtapintjuk, mit tudnak az ukrán-Kárpátokból érkező kéziszövésű szőnyegek, egy MV Agusta nyergében pedig végigmotorozzuk Szardínia vadregényes hegyeit. Ismét látványos, sok állomásos, 220 oldalas tripet alkottunk, szerintünk érdemes lesz benevezni rá! A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!
