Close
Öt film karantén esetére, amelyekkel pár órára garantált a nevetés

Öt film karantén esetére, amelyekkel pár órára garantált a nevetés

A “jó vígjátékot találni” szép kis paradoxon, mert sajnos az a helyzet, hogy éppen ezek a filmek sikerülnek általában a legbénábbra. Mégis van pár örökzöld, vagy éppen új üstökös, amelyeket bármikor elő lehet venni, és biztos a nevetés. Vagy a nevetés és sírás egyben. Szubjektív listánk, magyar és nemzetközi filmekkel, a négy fal közé. 

Vademberek hajszája (2016)

Taika Waititi rendező humorérzéke kiemelkedő, erre remek példa nemcsak a Jojo Nyuszi, de a Vademberek hajszája is. Az érzékeny, nüansznyi dolgokra is odafigyelő, szuperelegáns humor mellett kiemelkedő szerepet kap a filmben Új-Zéland és az eszményi flórája. Ricky Baker története nem túl szívderítő: a több mint eleven fiút már milliószor próbálták örökbe fogadni, de egyszerűen nem megy, Ricky annyira szertelen, hogy senkinek sem sikerült megszelidíteni. Bella és Hector azonban megpróbálkoznak a lehetetlen küldetéssel. Rendhagyó roadmovie, óriási beszólásokkal, az érzékeny dráma és a kacagtató komédia legszuperebb keverékeként.

 

Halálos temetés (2007)

Frank Oz rendező Halálos temetése másfél órás röhögőgörcsöt ígér. Fontos, hogy véletlenül se az amerikai remake-et nézzük, hanem az eredeti, 2007-es brit filmet, mert a tengerentúli testvér pocsékra sikeredett. A fekete humor ugyanis tényleg az angoloknál működik a legjobban. Daniel és Robert elhunyt apjuk búcsúztatóján a koporsót kinyitva lesznek figyelmesek rá, hogy ott bizony nem a papa fekszik, hanem egy ismeretlen. Itt kezdődik az ámokfutás, ami odáig eszkalálódik, hogy Peter, a Peter Dinklage által megformált karakter megzsarolja a fivéreket halott apjuk legnagyobb titkával. Mindig azt hisszük, hogy már nem lehet tovább fokozni a szituációt, de ekkor rendszerint beoldalog a képbe a megszállott Justin (akit Ewem Bremner alakít), és egyetlen szóval kiüti a biztosítékot. Mindenképp bizonyosodjunk meg róla, hogy az eredeti, Frank Oz-filmet nézzük, a másik tényleg csapnivaló.

Portugál (1999)

Nekünk legalább annyira meghatározó ez a magyar film, mint például a Csapd le csacsi!, vagy az Indul a bakterház. Eredetije, a színdarab az elmúlt húsz év egyik legsikeresebb magyar darabja. A vegytiszta vidéket kapjuk meg, tűpontos karakterekkel, egy olcsó fröccstől bűzös, légypapíros kocsmából közvetítve az eseményeket. Ide érkezik meg a fővárosból a kiábrándult, értelmiségi, akinek még a magánélete is romokban hever. Egy célja lenne: eljutni Portugáliába. Masni, Retek, Sátán, Csipesz, a kocsmáros és az Asszony tengetik itt mindennapjaikat, és a srác is bekapcsolódik a nihilbe. Szirtes Ági és Varga Zoltán egyszerűen páratlanok, és Ónodi Eszter is nagyot megy a lájtkólával. Óriási nevetések és szomorú sorsok filmje.

 

Madárfészek (1996)

Robin Williams rendkívüli színész volt, kevés azok közül, akik ugyanolyan hitelesek és átütők voltak drámában, mint komédiában. Az 1996-os film az 1978-as Őrült nők ketrecének remake-je, és a helyzet az, hogy sokkal szerethetőbbre sikerült, mint elődje. Az alapszituáció szerint Armand Goldman (Robin Williams), a miami dragklub tulajdonosa, és párja, Albert, aki maga is fellép a klubban, szorongató szituációba keverednek. Armand egyéjszakás kalandjából született fia és újdonsült menyasszonya, valamint a lány konzervatív, republikánus szülei látogatóba érkeznek a meleg párhoz. Csakhogy szó sem lehet róla, hogy a valóságot mutassák, egy képzelt családot, lakást, életet kell eljátszaniuk, hogy Keeley szenátor megnyugodjon, hogy kislánya remek családba házasodik be. A briliáns párbeszédek, lehetetlen helyzetek és az imádnivaló karakterek miatt akkora kedvenc.

 

Heavy Túra (2018)

Szó mi szó, elég nagy trash ez a finn alkotás, de nem tudtunk elmenni mellette, annyira szórakoztató és annyira azt adja, amire most éppen szükség van. Gondolkodásmentes, térdcsapkodós, behorkantós hahotázást és negyedóránként elhangzó kérdéseket, hogy mégis mi ez, és miért csinál valaki ilyet. Egy saját magát szimfonikus, poszt-apokaliptikus, rénszarvasdaráló, extrém harcos, pogány skandináv-félszigeti metálegyüttesnek hívó banda, az Impaled Rectum világírre törne, fesztivál-headliner lenne, egy finn ház pincéjéből. Tehetségük nem sok, pénzük még kevesebb, de ambíció van bőven, annak ellenére is, hogy több mint tíz éve próbálnak, de még egyetlen koncertjük sem volt. Remény csillan, de hamar kedvüket szegik, illetve szegnék, mert a négy finn metálarc nem nyugszik bele a visszautasításba.

Ez is érdekelhet:

(Illusztrációk: Getty Images)

A kaland folytatódik
Megjelent a Roadster magazin második nyomtatott kiadása, amelyben ismét olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek minket is folyamatosan inspirálnak. Szerintünk szebb lett, mint az első szám, reméljük, neked is tetszeni fog. Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.
Close

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom