Close
Hét ámultba ejtő görög sziget, ami várja, hogy felfedezd őket

Hét ámultba ejtő görög sziget, ami várja, hogy felfedezd őket

Van élet Korfun, Krétán és Santorinin túl is, mi több, a görög szigetvilág mindig tud meglepetéseket okozni. A nyolcvanas-kilencvenes években mindenki Sissy kastélyához vágyott, de a krétai Balos beach is hívogató látványosságnak számított, nem beszélve Rodosz kikötőiről és a Chalkidiki-félsziget kicsit közelebbi, elérhetőbb partjairól. Most viszont hét olyan görög szigetet gyűjtöttünk össze, ahol jól fogod érezni magad akár családdal, barátokkal, párban, vagy egyedül mész. Változatosak és elbűvölőek. 

Karpathosz

Karpathosz a Dodekanéz-szigetekhez tartozik, az Égei-tengeren találjuk, Rodosztól dél-nyugatra. Domborzata igazán változatos, arra is megvan az esély, hogy szállásunk ablakából nem csak a kéklő tengert, hanem felhők közül kibukkanó hegycsúcsot is csodálhatunk. Így azok is otthonosan érezhetik magukat, akik pár nap strandolás és úszás után túrázni indulnának. Lankáin a vad kakukkfű illata terjeng, itt a mézes-ragadós sütemények mellett számos olyan sós pékárut is megkóstolhatunk, amiben az a főszereplő.

Híres népművészetéről, kis falvaiban nem ritka, hogy simán, hétköznapokon is belefutunk népviseletbe öltözött görögökbe.

A néha cikibe hajló, sirtakit erőltető görög estekről itt szó sem lehet, ha a tereken táncos-zenés történetbe futunk, az nem más, mint hagyományőrzés, ami Karpathoson az egyik legfontosabb dolog.

Egy szaharai széljárás miatt szelesnek mondható, ezért szörfösök körében is népszerű (főleg az Arkassa öböl), de a szárazföldön ez a légmozgás éppen jóleső, 35 fokokban sincs gond. Mivel még annyira nem felkapott, ezért főleg az északi részen nem ritka, hogy saját kis mini strandot találunk magunknak, ahol senki sem fog letelepedni mellénk. Kihagyhatatlan Apella Beach azúr vize, és Olympos városkáját ugyan nehéz megközelíteni, de építészete és szűk utcácskái kárpótolnak majd a szerpentinekért. A legjobb halételért Finiki beachre érdemes indulni.

Milos

A Kükládokhoz tartozó Milos neve ismerős lehet, ugyanis a híres, jelenleg a párizsi Louvre-ban található kar nélküli Aphrodité-szobrot 1820-ban itt tárták fel. A vulkanikus szigetre Athénból repülővel, Pireusból hajóval lehet eljutni. Strandjai kivétel nélkül mind egzotikus helyek, a klasszikus, széles, homokos partokat kevéssé találni, inkább a változatos, sziklás, vad partok jellemzik. Mindenképp érdemes motorcsónakkal körbejárni, hogy a zártabb részeket is fel tudjuk fedezni, mint például a Sykia barlang, ahová a motorcsónakból gumicsónakra kell szállni, hiszen szűk a bejárat, és védett részről beszélünk. A kis kalandért cserébe egy barlangban napozhatunk!

Vulkanikus eredetéből fakadóan egyéb geológiai csodákat is tartogat Milos: ilyen például Sarakiniko, a partszakasz, ahol vakítóan fehér, lekerekített, egybefüggő sziklák emelkednek a türkiz, máshol pedig mélykék tengerből.

Egészen lenyűgöző látvány, holdbéli tájat idéz a szikla, nem véletlen kedvenc fotótéma. De kár lenne kihagyni Papafragas természetes medencéjét is.

A meleg elől akár katakombákba is behúzódhatunk, de a kis halászfalvakban való séták is jó opciók. Klima színes házikói, Plaka kedves tavernái, a tipikus küklád építészet gyönyörködtet. Ha Plakában, a sziget fővárosában járunk, bár feljebb kell merészkedni, de érdemes megtekinteni Kastrót, az óvárosi részt is, ahonnan mesés a kilátás. A szigetvilág saját édessége, a Karpouzopita, ami nem más, mint egy görögdinnye pite, ami elég extrémül hangzik, de ízletes és különleges süti, tehát ha egy tavernában a halvacsora után ezzel kínálnak, ne húzódózzunk, finom lesz.

Folegandros

Paros és Santorini közelében találjuk Folegandrost, ami legalább annyira tér el a két említett rokonától, mint amennyire hasonlít hozzájuk. A tipikus küklád építészeti stílus jellemzi ugyanúgy, de a naplementevadászok, divatfotósok és ázsiai turistahadak még nem találtak rá szerencsére, így báját, érintetlenségét a mai napig meg tudta őrizni.

Mindössze harminckét négyzetkilométer az egész, három faluból áll, amelyekben kevesebb mint nyolcszáz lakos él.

A fővárosa Chora, ahonnan – miután kigyönyörködtük magunkat a képeslapra illő kis utcácskákban – érdemes felmenni a Panagia templomhoz, ahonnan még Santorinire is átlátunk. A pöttöm sziget saját világítótoronnyal rendelkezik, amit Livadaki beachről lehet megközelíteni. Érdekessége, hogy az épületben 1986 óta napenergiát használnak.

Agali, Ambeli, Ligaria, Pounda és Vincenzo is klassz kis strandok, gyerekzsivaj, vagy vízisportok zaja sem zavarhat meg a pihenésben, legtöbbjük ugyanis egyáltalán nincs kiépítve.

Kefalonia

A Jón-szigetek legnagyobbika és talán legcsodásabbja Kefalonia, ami nemcsak képeslapokról lehet ismerős valószinűtlenül kék-zöld-türkiz-indigó vize miatt, a Corelli kapirány mandolinja című filmet is zömében itt forgatták. Rendkívül változatos sziget, ahol mindenképp érdemes autót bérelni – motorral nagyobb ugyan az adrenalinlöket, de a legszebb strandjait meredek és kacskaringós, márványdarabos utakon érhetjük el, ami már egy csepp csapadék után is korcsolyapályává válik. A legdrámaibb látványt Myrtos beachen tapasztalhatjuk: a fehér, kerek kavicsos part már a kilátópontról is több mint hívogató, odalent pedig paradicsomi viszonyok fogadnak.

Érdemes úgy érkezni, hogy beleférjen egy naplemente, mert különleges fekvése miatt pasztell színekben pompázik majd a hegyekkel határolt öböl.

A főváros, Argostoli kikötőjében a halászhajók mellett óriási, akár százéves tengeri teknősök úszkálnak, túrázóknak ajánlott az Ainos hegy, ahol a hó sem ritka. Kefalonia egyébként egyáltalán nem kopár, ahol nem olivaligeteket találunk, ott buja zöldek jelentik a növényzetet. Megéri a kirándulást a Melissani barlang, ahová napos időben érdemes érkezni, mert ha a barlang tetején besütnek a sugarak, ezer színben ragyog a víz. A földrengések nem ritkák, az 1953-as, 7,2-es Richter-skála szerinti rengés Farsa falucskáját például a földdel egyenlővé tette. Kalandvágyók az elhagyatott, leomlott házak között is kódoroghatnak, ha borultabb az idő. Nem kell megijedni, ha reggel párás és felhős az idő, Kefalonia ilyen, fél óra és ismét kiderül.

Skiathos

Nyüzsgő és fiatalos sziget Skiathos, mely a Szporádok legnépszerűbbje – mégsem kell tartanunk az elvislhetetlen tömegtől, hiszen főleg görögök vakációznak ott. Milossal vagy Folegrandossal ellentétben a természeti kincsek és az épített emlékek mellett az éjszakai életre sincs panasz, mégsem zavaró, bőven vannak a szigetnek csendesebb, szeparáltabb részei. A sziget déli részén Koukounaries beach hátterében illatos fenyvest találunk, a festői, csak hajóval elérhető Lalaria beach sziklaablakával nehéz betelni, Banana beachen pedig a családok találhatják meg számításaikat a lassan mélyülő, homokos parton.

Tekintve, hogy sok a görög vendég Skiathoson, elég kifinomult a gasztronómiai felhozatal: a hagyományos, öregecske tavernáktól a fine dining éttermekig mindent megtalálunk a fővárosban.

Büszkék borukra, rengeteg mandulát használnak, és előszeretettel sütnek akár hússal töltött pitéket is. Athénból hajóval és repülővel is eljuthatunk erre az élénk szigetre.

Kastellorizo

Ez a kis sziget annyira közel van a török partokhoz, hogy helyiek gyakran viccelődnek vele, ha szeles az idő, Kastellorizoban könnyen ki lehet szagolni a készülő kebabok illatát. Büszkén mondják azt is, hogy ha valaki tényleg görög hangulatra és autentikus élményekre kíváncsi, akkor ott a helye, hiszen annyira messze van mindentől, hogy tényleg csak a nagyon eltökéltek érkeznek oda.

A helyiek “kordoni”-nak hívják a kikötői sétányt, melyet színes házak szegélyeznek, és ahol van egy íves kupolájú kakukktojás is: egy mecset.

A St. George hegyre felkapaszkodván jól látni a csupán két kilométerre lévő Törökországot, egy kirándulást megér a Blue Cave is, ahol indigókék vízben úszhatunk – még ha ez a sziget nem is strandjairól híres. Történelméről annál inkább: velencei, oszmán behatások is érték, a második világháborúban német bombázás érte, de előtte sikeresen evakuáltak 15 ezer lakost. Rengetegen Ausztráliába menekültek, és sosem tértek vissza – így történt, hogy Kastellorizoban 330 körüli a lakosok száma, míg Ausztráiában már 50 ezer “kassie” él.

Lefkada

Lefkadát úgy is emlegetik, mint a Karib-szigetek európai rokonát – persze semmi történelmi átfedés nincs közöttük, ezzel a lélegzetelállító természetre céloznak, ami a szigetet jellemzi. Az azonos nevű főváros mellett Ligia, Nidri, Vassiliki és Sivota is megérnek egy-egy kirándulást, de ez a sziget elsősorban a szebbnél-szebb partokról és a természet sokféleségéről szól. Ilyen például a Dimossari vízesés is, ahol túránk végeztével akár csobbanhatunk is egyet.

Sok strandját nehéz megközelíteni, de ez senkit se tántorítson el, mert megéri az autós kacskaringózás és a falépcsős kardió is, trópusi színek, élmények várnak odalent.

Egremni pont egy ilyen lépcsőzős akciót kíván, de vétek lenne nem mártózni a türkiz vízben. Kathisma családbarát, ahogy Agios Nikitas is, hosszú, homokos partjával. Agiofili apróbb öblében a windszörfösök gyülekeznek, a sziklás, vad Kalamitsi part és a túraútvonalon át megközelíthető Mylos pedig azoknak kedvez, akik kicsit szeparáltabban szívnák magukba a napsugarakat és úsznának a végtelen kékségbe – adott eseben ruha nélkül is, mert abszolút nudistabarát strand mindkettő.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Getty Images, Unsplash, Pixabay)

Itt a Roadster legújabb, negyedik száma!
Ismét egy magazin azoknak, akik szerint nem arra születtünk, hogy a négy fal között üljünk, akik szerint az élet olyasmi, amit nagykanállal kell fogyasztani és amiből sosem lehet elég. 170 oldalnyi friss, színes és energiával teli kontent felfedezőknek, kalandoroknak, inspirációt keresőknek mindarról, ami miatt érdemes nekivágni a világnak. Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.
Close

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom