Csattog, kockákba törik, aztán megmozdul a jég a világ legmélyebb taván. A Bajkál-tónál leginkább éjszakánként produkál megkapó dolgokat a természet, amikor békés nyugalom árad a tiszta égbolton pihenő csillagokból. Kaszás Gergő három társával együtt elutazott Szibériába megörökíteni a páratlan jelenséget, és legnagyobb örömünkre meg is osztotta velünk a képeit.
Gergő hobbiból járja és fotózza az általa legszebbnek tartott vidékeket. Az utazásnál és a tájképeknél jobban csak a csillagok uralta éjjeli égboltot szereti.
Akár a legvacogtatóbb éjszakai hidegben is képes az objektívvel babrálni, hogy elkapjon néhány festői égi pillanatot.
Mostanság a fotósdiplomáját csinálja, amihez belépett egy hasonló őrülteket foglalkoztató fotográfus klubba, majd hirtelen ötlettől vezérelve négyen összeálltak, hogy saját szervezésben elutazzanak a fagyos szibériai pokolba.
– "A Bajkál-tó környékén állomásoztunk Szibéria déli részén. Elsősorban a másfél méter vastag jég miatt mentünk, ez jelentette a fő témát. Rengeteg arcával ismerkedtünk meg a tónak: érkezésünk előtt például két napig egyfolytában havazott, ezért semmit sem láttunk belőle. Olyan volt, mintha az Alföldön sétálnánk. Aztán a mínuszokkal együtt megérkeztek a szelek is, utóbbi gyorsan lefújta a porhót a tó felszínéről, így nagyjából három éjszakán át fotózhattuk a tükörjeget” – mondja Gergő, aki nyolc és fél napot töltött el kis csapatával a Föld legmélyebb tavánál, ahol semmiféle fényszennyezés nincs az égen.
Ahogyan arra számítani lehetett, vérfagyasztó hideg várta az expedíció résztvevőit, bár egy hétköznapi ember nem feltétlenül érzi a különbséget a mínusz tizenöt és a mínusz húsz fok között.
Gergőék legdurvább éjszakáján mínusz huszonhatig mászott le a hőmérő, de a biztonság kedvéért egyszer ennél egy picivel "melegebb" éjjel nyakukba kaptak egy 80 km/h sebességű jeges fuvallatot is, hogy a hőérzetük nagyjából mínusz negyvennél álljon meg.
Hiába készült fel háromrétegű ruhával és dupla kesztyűvel, a szél ellen ebben a formában nem nagyon lehet védekezni.
Az egyik ilyen éjszaka annyira nem érezte a lábát a bokájától lefelé, hogy életet kellett lehelni bele.
Aki tehát hasonló kalandra vállalkozna, fel kell készülnie a legszélsőségesebb időjárási körülményekre, és az sem árt, ha pötyög valamit oroszul, vagy legalább tudja használni az internetes szótárat. Gergő tapasztalatai szerint ugyanis vendéglátóik nem beszélnek angolul, nemhogy a szállodában, még a reptéren sem.
A sofőrükkel – merthogy megfelelő helyismeretű vezetővel engednek csak rá a tó jegére, l’art pour l’art vagánykodni rajta nem lehet – és Google Translate-tel kommunikáltak.
– "Akadtak éles helyzetek, amikor negyven-ötven centis repedésekhez értünk. Egyszer csak azt vettük észre, hogy a fiatalember tolatni kezdett. Haladt hátrafelé vagy száz métert, aztán padlógázt nyomott az UAZ-nak, végül átugrattunk a jégtöréseken…”
Persze az összes nehézséggel együtt megérte a túra, hiszen egy magyarországi hosszúságú tavon állva olyan világ tárult eléjük, amelyet filmeken, festményeken, vagy még azokon sem láthatnak mindennap.
– "Szinte egész nap fotóztunk, de a legtöbb hidegrázós élmény a hőmérséklet ingadozása miatti hangrobajok okán az éjszakákhoz köthető. Szó szerint csattogott, kockákba tört, aztán megmozdult alattunk a jég a hatalmas tavon. Az egészet ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy hangfalat tartottak volna két centire a fülemhez, hogy azon keresztül halljam, amint felrobban egy gránát."
Gergő ekkor érezte az ember helyét úgy igazán a világban, és értette meg, hogy itt az történik, amit a tó akar.
jég | bajkál tó | szibéria | oroszország | fotók | hó
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!