Triesztben és Nápolyban is tudják, hogy a kávé nemcsak szent, hanem becsületbeli dolog is

Ha valaki Trieszttel köszönt, talán még mai napig könnyen Fiuméval válaszolunk.

A két város szabadkikötői rangot kapott háromszáz évvel ezelőtt VI. Károly magyar királytól, ezzel pedig virágzásnak indultak. Míg Fiume lényegében a magyar tengerpartot jelentette nekünk, addig Trieszt a Habsburg Birodalom legfontosabb hajózási és hadi kikötője lett, amely a harmadik legnagyobb vízi forgalmat bonyolította le a kontinensen.

Trieszt száz éve a birodalom legnagyobb városa volt Bécs, Budapest és Prága után,

és mindig is potenciális ütközőpontnak, csatatérnek számított a rendkívül fontos geopolitikai helyzete miatt – míg végül az olaszok a 20. század ötvenes éveiben végleg megszerezték.

Trieszt, a kávénagyhatalom

Trieszt azonban jóval több egy nagy múltú kikötővárosnál – talán kevesen gondolnák, de olasz és világszinten is különlegesen nagy kávénagyhatalomnak számít, és Nápoly mellett az északolasz város Olaszország legfontosabb kávéközpontja. A város történelmi kávézói többnyire bécsi stílusban készültek, és

olyan nagy írók látogatták a múlt századelőn, mint Umberto Saba, James Joyce vagy Italo Svevo.

A kávé egyébként már a reneszánsz idején is felütötte a fejét az Appennini-félszigeten, az eszpresszót azonban egy olasz üzletembernek köszönhetjük.

Luigi Bezzera egyik hobbija volt az, hogy gasztrokísérleteket végzett a kávéval – többek között így jött rá arra bő száz éve, hogy a gőznyomás nemcsak a kávékészítés sebességére, hanem a nedű ízeire is komoly hatással van.

És biztos, ami biztos, az olaszok 1998-ban létrehozták minőségbiztosítási célzattal az Istituto Nazionale Espresso Italianót, vagyis a Olasz Nemzeti Eszpresszó Intézetet, hogy végre leszögezhessék, mi számít igazi olasz presszókávénak.

Világörökségi státusz

Nagyon úgy fest, hogy az olasz eszpresszó felkerülhet az UNESCO világörökségének a listájára. Azonban a történet kissé bonyolult – olaszosan bonyolult. A trieszti és nápolyi rivalizálás ugyanis olyan nagy, hogy mindkét település magának akarja a kávénagyhatalmi címet. Így hát az UNESCO-hoz két olasz világörökségi pályázat is érkezett, az egyik Észak-, a másik pedig Dél-Olaszországból.

Az olasz agrártárca élén álló ötcsillagos trieszti politikus, Stefano Patuanelli blokkolta a nápolyi UNESCO-pályázatot, ugyanis szerinte a kérdést előbb tisztázni kell Nápoly és Trieszt között. Csak hogy ez nem lesz könnyű. A két város között komoly földrajzi, történelmi és kulturális különbségek adódnak, meg különben is:

az olaszoknál a kávé nemcsak szent, hanem becsületbeli dolog is.

A nápolyiak szerint az északolaszok a déliek kultúráját akarják a sajátjukként eladni. A campaniai régióban élők szerint az történik, mint 2017-ben: ekkor a pizzát és a pizzakészítés mesterségét vették fel a világörökségi listára, azonban először nem Nápolyt tüntették fel az olasz eredetű étel őshazájának. Akkor végül a déliek kiharcolták maguknak, hogy a „nápolyi” megnevezés a pizza mellé kerülhessen, kérdés, most sikerrel járnak-e.

Olaszország egyébként a pizzán túl ötvenöt felbecsülhetetlennek tartott természeti, kulturális, illetve építészeti örökséggel büszkélkedhet. A listán megtalálhatók a Lipari-szigetek, a Velencei-lagúna, az Amalfi-part, Pompeii és a Herculaneum régészeti lelőhelyei, a Dolomitok, továbbá Nápoly, Siena, Róma és Firenze történelmi központjai is.

Mi nem kívánnánk eldönteni a nápolyi és trieszti kávécsata végkimenetelét, de azt azért megemlítenénk, hogy Triesztben isszák Olaszországban a legtöbb kávét. Egy átlag trieszti naponta négy eszpresszót, azaz „nerót” fogyaszt el – ha valaki nem így kéri az eszpresszót az olasz kikötővárosban, máris elárulja magáról, hogy nem sokat konyít a helyiek életmódjáról és szokásairól. A napi négy kávé egyébként kétszer annyi, mint az olasz átlag.

Triesztben található továbbá 1903 óta a kávébörze és az egyetlen olasz kávétudományi felsőoktatási intézmény is

– újabb csavar a történetben, hogy a magánegyetem pont a nagy olasz kávérivális Nápolyból költözött át Triesztbe.

És hogy némi hazai kötődést is megemlítsünk: Triesztben két híres olasz kávévilágmárka honol, a Hausbrandt, illetve a temesvári származású Illy Ferenc által alapított Illy.

A magyar apától és német anyától született Illy Ferenc az osztrák fővárosban tanult, majd ezután Triesztbe költözött.

Dolgozott a város híres kávéüzeménél, a Hausbrandtnál, majd egy johannesburgi születésű, német–ír gyökerekkel rendelkező trieszti nőt vett feleségül, Vittoriát, majd két gyermekük is született: Ernesto és Hedda.

Illy Ferenc egyik unokája, Trieszt egykori polgármestere, Riccardo Illy így egy igencsak multikulturális családban nőtt fel, és úgy emlékszik vissza nagyszüleire, hogy

otthon többnyire németül beszéltek, de magyar ételeket és olasz italokat fogyasztottak.

Illy Ferenc először a fűszer-, majd a kakaókereskedelemben próbálkozott, majd innen váltott át a kávéiparba. És milyen jól tette.

1933-ban a Hausbrandt tulajdonosával közösen létrehozta az Illycaffèt, amely a mai cég jogelődjének számít. A vállalkozók nem voltak könnyű helyzetben, ugyanis a harmincas évekbeli Triesztben hatvannál is több kávécég volt számon tartva.

Illy újításai azonban úttörőnek bizonyultak: ő volt az, aki az automata eszpresszógépet és a légmentes kávédobozt szabadalmaztatta.

Az Illycaffè a negyvenes évekre megkerülhetetlen tényezővé vált egész Olaszországban, idővel pedig világmárkává vált. Ma már a bolygó számos nagyvárosában találhatunk Illy kávézót.

Trieszt a monarchia felszabdalása után fokozatosan veszített gazdasági és ipari jelentőségéből, odalett a város hosszú évtizedek alatt felépített kapcsolatrendszere, az évek elteltével egyre kevesebb áru mozgott a kikötőben.

Az a tény is sokatmondó, hogy a városban száz éve többen éltek, mint ma.

A város kulturális értelemben is elszegényedett: Trieszt a jelentős német- és szlovénajkú, valamint zsidó lakosságát is elvesztette. Illy Ferenc unokája, Riccardo Illy ugyanakkor méltó módon próbálja ápolni az egykori Habsburg-kikötőváros kávéházkultúráját. Polgármesterként visszahelyeztette Sissi királyné szobrát a trieszti pályaudvar elé, valamint elérte, hogy a régi Habsburg-neveket is kiírják a mai utca- és térnevek alá.

És ha már kávéházi élet:

(Forrás: BBC Travel, Azonnali)

olasz | nagy sztori | habsburg | Habsburg Birodalom | Riccardo Illy