Annyira elegem van a vírusból, hogy én már csak táncolok

Itt az ideje, hogy mind Kevin Baconné váljunk. A Footloose-ból. Mondom, miért.

Bár a Roadsteren igyekszünk csak olyan koronavírusos hírről írni, ami utazáshoz és vendéglátáshoz kapcsolódik, senkinek ne legyen kétsége, mi, a szerkesztőség tagjai még leírni is utáljuk ezt a szót. Elegünk van belőle. Miért? Mert a Roadster szellemiségével összeegyeztethetetlen az a világ, amibe emiatt a vírus miatt kerültünk. Korlátozások, lezárások, félelem és rettegés, bezártság. Félreértés ne essék, mind komolyan vesszük, maszkot hordunk, gyűjtjük az oltásokat (én háromnál tartok, kinek van több?), távolságtartunk. De én azért megmondom őszintén, elfáradtam. Elég volt.

Ami miatt most feloldom a vírusembargót egy rövid kis eszmefuttatás erejéig, az egy friss hír, miszerint Franciaországban négy hétig tilos a tánc a járvány új hulláma miatt – a diszkókat bezárják, de a rendelet szerint az éttermekben és a bárokban sem lehet táncolni.

Nincs több moonwalk, Éduard. Nincs több risza, Esmée.

Franciaországban tehát megvalósult a Footloose, Kevin Bacon 1984-es filmje, amelyek helyszíne egy amerikai kisváros, ahol betiltották a rockzenét és a táncot. Ide érkezik meg Kevin Bacon, a lázadó kívülálló, aki magával ragadja a helyi fiatalokat, és tüzel, agitál, lázít, hogy legyen megint zene és legyen megint tánc.

Nem kérdés, hogy a tánc ebben az esetben túlmutat önmagán, egyfajta szimbólummá emelkedett, az emberhez méltó, szerethető, élhető élet szimbólumává. Nagy kérdés, hogy egy országban, ahol a lakosság nagyjából 85%-a oltott, miért kell mindenkit megszívatni, és olyan körülményeket teremteni, amelyben egyedül a tálibok éreznék otthonosan magukat. Pourquoi? Én komolyan veszem ezt a dolgot, amennyire lehet, de nem akarom elfelejteni, miért is vállalok áldozatokat.

És igen, mondhatjuk, hogy az éttermek és a bárok legalább még nyitva vannak, de mégis van egy olyan érzésem, hogy valahol valakik azon dolgoznak, hogy hamarosan mosolyogni se lehessen.

Maradj otthon. Ne nézz senkire, ne szólalj meg. Csomagold bele magadat egy fekete zsákba és ülj be a sarokba. Majd szólunk, ha előjöhetsz.

Úgyhogy bár nem vagyok francia és nagy táncosnak sem mondanám magam, de lélekben már Kevin Bacon vagyok: már semmi sem érdekel, csak rázom, tekerem, kavarom, pörgetem.

franciaország | tánc

Rendeld meg a Roadster magazin 18. számát!

Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.

Megnézem, mert érdekel!