Close
Aranymetsszünk és vágjunk bátran a jobb fényképekért!

Aranymetsszünk és vágjunk bátran a jobb fényképekért!

Imádod a fotózást, de tanácstalan vagy, milyen gépet vegyél, vagy van már egy masinád, de nem vagy biztos benne, hogyan kellene használnod? Nemrég indult négyrészes sorozatunkban ezeken a kérdéseken fogunk végigmenni, kitérve a főbb pontokra, kezdve a kamera kiválasztásától, kedvenc témákon át a fotózásban használt alapszabályokon keresztül egészen a tanácsokig.

Már tudjuk, milyen gépet érdemes választani, és megismerkedtünk olyan fogalmakkal, mint a blende vagy a fényérzékenység. Ebben a részben néhány, fotózás közben használt alapszabállyal, praktikával és tippel fogunk megismerkedni.

Az aranymetszés, hogy megfogjuk a figyelmet

Az aranymetszés másnéven harmadolás: az összes képzőművészeti ágban ugyanúgy megjelenik, mint a fotográfiában, mivel a képen/alkotáson látható témák egymáshoz képesti aránya nem hagyható figyelmen kívül. Minél jobban illeszkedik ezekhez az arányhoz majd a fotónk kialakítása/komponálása, annál könnyebben lesz szerethető az általunk alkotott kép.

A fenti képen egyfajta harmadolás mentén alakul minden. Ahhoz, hogy könnyen befogadható lehessen a fotónk, érdemes minél jobban közelíteni ezekhez a szabályokhoz, az emberi szem és agy működése ugyanis a jól kialakított arányokra figyel fel leginkább. Egy rosszul megkomponált kép lehet akármilyen látványos elemekkel is teli, akkor sem fogja sokáig lekötni a figyelmünket. Pedig az a jó fotó, amit percekig nézegetsz, nem csak az, amelyiken ezer lájk van.

Vegyünk egy példát! Mondjuk kirándulás közben szeretnénk egy képet készíteni a párunkról, de úgy, hogy felismerhető legyen a későbbiekben az is, ahol voltunk. Talán a legáltalánosabb, hogy az emberek mindent közép-középre komonálnak. Teljesen érthető is valahol, hisz az avatatlan szem csak a témánk arcát nézni, hogy ő középpontban legyen. A kép azonban ilyenkor unalmas.

Az esetek többségében a közép-középnél az alany felett majdnem annyi hely marad a képen, mint amennyi a feje alatt van. Így egyrészt kihasználatlan a terület, másrészt azáltal, hogy középen van az arca, teljesen odairányul a figyelem, és megtöri a látványt a fotó két oldalán láthatókkal. Fekvő képnél érdemes ilyenkor valamelyik oldal egyharmadára komponálni alanyunkat úgy, hogy a felette lévő üres rész nagyjából a fejének magasságával egyezzen meg. Így van kifutója/kerete a képnek, és a háttér is kellő súlyt kap. Természetesen jól kell megválasztani a hátteret is, de a Grand Canyonnál nem lehet nagyot tévedni, nem?!

Vágás: a szokatlan lehet jó, a rossz viszont nem

A következő tétel a kép vágása. Rendszeresen látok olyan képeket, ahol egész alakos fotón le van vágva az alany lábfeje, vagy valamiért kilógnak úgy az ujjvégek stb. Minimális odafigyelés, viszont maximális eredmény! Alapszabály, hogy ízületben nem vágunk! Ha elkerülhetetlen, hogy valamiért nem fér rá a teljes test, akkor inkább térd felett, mondjuk combcsont közepénél vagy félalakos portrénál deréknál vágunk, de mindenképpen úgy, hogyha lógatja a karját, akkor az ujjvégek is látszódjanak még.

Mindig adott szituáció fog dönteni, de érezni kell, mi a jó és mi a rossz vágás közti különbség. Vannak persze extrém vágási technikák – például arc közepén megvágott kompozíciók –, ám azokon a képeken az arányok olyan helyesen alakítottak, hogy nem lesz tőle zavaró, sőt. Sokszor használok magam is szokatlanabb vágásokat, mert érdekesebbé teszik a képet, és az sem baj, ha utólag vágjuk szűkebbre a képet, az utómunka során. Hozzáadni utólag viszont nem lehet már, szóval előre kell tervezni!

Egy másik praktika az automatikák használata. Sokan amatőrnek gondolják azokat akik nem totál manuálban használják a fényképezőgépüket, pedig ezek a funkciók mindenki számára hasznos segítséget nyújthatnak, magam is szoktam élni velük néha. Ilyen a korábban említett rekesz- vagy zársebesség prioritás, ami a mode funkciók között található (általában A mint aperture/rekesz, és S mint shutter speed/zársebesség betűvel jelöltek). Ezen funkciók kiválasztása segít minket abban, hogy fotózás közben adott rekesz- vagy zársebesség érték mellett a gép automatikusan állítja hozzá a hiányzó értéket.

Mondjuk ha fixen beállítom a rekesz/blende nyílását f4-re, mert tudom, hogy az működni fog végig, akkor a gép automatikusan a fény szerint állítja hozzá a zársebességet (az ISO is lehet automatikus, de alapesetben ez fixen beállított érték, így egyik automatika sem befolyásolja). És ugyanígy fordítva: ha a zársebességet szeretnék fixen tartani, mert a haverunkat fotózzuk gyorsulás közben, és nem szeretnénk, hogy teljesen életlen legyen a kép, akkor a gép a fénymérő segítségével maga kalkulálja hozzá a rekeszértéket.

Minimális odafigyeléssel sokkal jobb képeket lőhetünk, ha alkalmazzuk az aranymetszés és a képvágás szabályát. Csak egy kicsit kell gyakorolni hozzá, és egy idő után teljesen természetessé válik majd. Főleg, amikor az ismerősök is több képünkre kapják majd fel a fejüket és jobbak lesznek az amúgy is szuper visszajelzések, és több lájkot kapunk a szokásosnál is.

A kaland folytatódik
Megjelent a Roadster magazin második nyomtatott kiadása, amelyben ismét olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek minket is folyamatosan inspirálnak. Szerintünk szebb lett, mint az első szám, reméljük, neked is tetszeni fog. Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.
Close

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom