Close
Különleges ékkel férkőzött be az Aston Martin a legrosszabb autók közé

Különleges ékkel férkőzött be az Aston Martin a legrosszabb autók közé

Az NSU Ro 80 forradalmi volt, és rossz, ezért csődbe vitte a gyártóját. Az Aston Martin Lagonda forradalmi volt, és rossz, mégis megmentette a márkát. Ha nem így lett volna, akkor is megérné foglalkozni vele, a valaha volt egyik legbátrabb formájú luxuslimuzinnal.

Attól, hogy nem ismerünk személyesen ilyeneket, biztosan vannak családok, ahol a sztorik között az „amikor hárman próbáltunk beülni a kétüléses Astonba”, az „emlékszel, milyen volt, amikor a Comói-tótól visszafelé nem ment az összes henger, csak tíz?” és hasonló történetek kerülnek elő. Talán mégsem lövünk nagyon mellé, ha kijelentjük, általában az emberek és egy Aston Martin között a kapocs nem a nagypapa vagy a szomszéd, hanem egy James Bond nevű nőcsábász brit köztisztviselő, és az ő DB5-öse:

Lenyűgöző ívek, kecsesség, kifinomultság, sportosság – az Aston Martin, ahogy százmilliók ismerik világszerte. A márka viszont több mint százéves, elevenítsünk fel most egy másik, frissebb epizódot:

Igen, ez is egy Aston Martin, méghozzá a Lagonda. De ugorjunk kicsit hátrébb, hogy jobban megértsük. A Lagonda korábban egy másik brit luxusautó-gyártó volt, amelyet az Aston Martin a háború után vásárolt fel. Utolsó modellje, a 3 Litre gyártása ’58-ban állt le – abból létezett négyajtós szedán is, innen jöhetett az ötlet, hogy a hatvanas évek elején az Aston Martintól idegen szedánt Lagonda Rapide néven mutassák be (a Rapide a harmincas években a Lagonda V12-es csúcsszériája volt).

Lagonda Rapide a hatvanas évek legelejéről

Az Aston Martin-féle Lagonda Rapide kicsit öszvérre sikerült, a hátulja egyértelműen astonos, az eleje szokatlan, a kettő között pedig ott a bőrrel és diófával burkolt beltér és a négyliteres, hathengeres motor. Kizárólag egyedi megrendelésre készült, ebből azonban csak ötvenöt futott be.

Az első Lagonda, ami már nevében is Aston Martin. A DBS alapjaira épült, 1974–76 között készült belőle összesen hét darab

Készült újabb, immár V8-as motorral szerelt prototípus és volt néhány darabos sorozatgyártás, ám ez kevésnek bizonyult ahhoz, hogy megmentse a hetvenes évek energiaválsága miatt nagyon nehéz helyzetbe került márkát. Az Aston Martin csődbe ment, és ha Peter Sprague nem segíti ki a céget, egy lenne a holt autógyártók hosszú sorából. De kisegítette, és amikor az addigra a Szilícium-völgyben is nevet szerzett üzletember meglátta, milyen formában gondolkozik az új Lagonda tervezője, eszébe jutott:

miért ne lehetne egy ilyen autóban igazán 20. századi, teljesen elektronikus, számítógépes információs rendszer?

Így lett a végül 1976-ban bemutatott, kettes szériaként emlegetett Lagonda kívül-belül különleges. Az angol William Towns rajzolta meg a szélsőségesen szögletes, ék alakú formát, ami megosztóbb lett, mint hogy kell vagy tilos cukrozni a káposztás tésztát. Könnyű elképzelni, milyen hatása volt a meghökkentő dizájnnak akkoriban: olyasmi, mint most.

Egyszerűen hihetetlen, hogy ilyen autót mertek készíteni.

Az alumíniumkarosszéria szokatlan arányai – 5,28 méter hosszú, 1,8 m széles, 1,3 méter magas –, az egyenes, hosszú vonalak, az optikailag magasra húzott far, a jelképes méretű hűtőmaszk két oldalon a lámpákkal, a felettük elrejtett bukófényszóróval és a gerendaszerű lökhárítóval, akkora motorháztetővel, amekkora egy kisebb garázst is lefedne, nemhogy egy 5,3 literes V8-ast – mind-mind szokatlan, jellegzetesen lagondás elem. És akkor még csak kívülről láttuk.

Belül ugyanis a Conolly bőrfotelek előtt ott

a világ első digitális LED-műszerfala, érintőpaneles vezérléssel és gázplazma-kijelzővel.

Az érintőképernyő és a LED-ek egy mai autóban nem keltenek feltűnést, a Lagonda belseje viszont most, negyven évvel később is annyira futurisztikus, hogy gyanakodni kezdünk, fogunk-e valaha ilyen jövőben élni.

Kérdés az is, jó lenne-e ez nekünk. Az egykori Lagonda-vásárlók szerint nem biztos: hiába a 230-as végsebesség, a vevők lomhának érezték a nagy benzinmotort és a Chrysler háromfokozatú automatáját, és csak azért nem emlegették annyit a mechanikai bajokat, mert a számítógépes rendszerrel sokkal több gond volt, állítólag ünnepnap volt, ha működött egyáltalán.

A Lagonda helyet kapott néhány olyan listán, amelyen ez nem számít dicsőségnek, a legrondábbak között is rendre feltűnik, a Time magazin pedig minden idők ötven legrosszabb autója közé sorolta.

Kilencvennyolc darab készült a modellfrissített, 1987-től gyártott változatból. Bukólámpa nincs, a fényszórók a lökhárítók fölé költöztek…
…a far pedig egészen vékony lámpacsíkot kapott

A gyártása ráadásul később indult be, a fejlesztések – karburátoros helyett befecskendezős motor, a bukólámpák elhagyása, katódsugárcsöves, majd vákuum fluoreszcens kijelzők… – ellenére is alig több mint hatszáz darabot adtak el belőle 1990-ig, főleg a Közel-Keleten. Ára ma ritkaságának és különlegességének megfelelően alakul: a Mobilén a legolcsóbb, kopottas darab 14 millió forintnyi euró, az ománi szultán 24 ezer kilométert futott, tévével és videóval is felszerelt Lagondájáért több mint 30 milliót kérnek, az árak pedig várhatóan csak emelkedni fognak.

A műszerfal is visszafogottabb lett a későbbi példányokban. A kormány már kétküllős, az érintőpaneleket hagyományos kapcsolók váltották, a kijelzők is újak

Bár az utolsó ék-Lagondák akkor készültek, amikor a márka már a Fordé volt, a digitális világot beharangozó típusnak sikerült stabilizálnia az Aston Martin helyzetét.

Remek ötlet volt, csak tizenöt-húsz évvel az ideje előtt

– dicsérte és kritizálta magát Peter Sprague évtizedekkel később.

Aston Martin Lagonda egyébként nemrég is készült: bár 2009-ben készült egy SUV-tanulmány, gyártásba végül egy másik, négyajtós került, amit Lagonda Tarafnak hívnak, a formájában felfedezhető a legendás előd. 2015-től 2016 decemberéig százhúsz darabot sikerült eladni belőle úgy egymillió dolláros áron.

Korábban kétszáz darabos értékesítésben reménykedtek, de nem taposták egymást az érdeklődők. Úgy látszik, sokan nem felejtették még el a szögletes őst.

Ez is érdekelhet:

Egy playboy álmából lett rémálom: a fordulatos DeLorean-sztori

A kaland folytatódik
Megjelent a Roadster magazin második nyomtatott kiadása, amelyben ismét olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek minket is folyamatosan inspirálnak. Szerintünk szebb lett, mint az első szám, reméljük, neked is tetszeni fog. Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.
Close

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom