Igazi csoda volt a hatvanas évek végén a német NSU új nagyautója, a közönség imádta, a szaksajtó pedig megválasztotta Az év autójának. Innen lehet nagyot zuhanni – a Ro 80 pedig ezt olyan hatásosan mutatta be, hogy az egész márkát magával rántotta.
Az NSU egyike volt a német járműgyártóknak – a múlt időnek és annak az oka, hogy ezt 2017-ben fel kell idézni, éppen cikkünk főszereplője. Az NSU a század elejétől gyártott motorkerékpárokat és kisautókat, az ötvenes évek közepére az NSU lett a világ legnagyobb motorkerékpárgyára. Technikailag mindig fejlett gépeket készítettek, a háború után viszont ez annak ellenére kevés volt, hogy az 1000-es autójuk még a raliban is tarolt.
Ezért amikor Felix Wankel – a többi nagy autógyártó mellett – az NSU-t is megkereste bolygódugattyús motorjának terveivel, úgy érezték, ez hozhatja meg az áttörést.
Az azóta Wankel-motorként ismert konstrukciót kis darabszámban beépítették meglévő NSU-típusokba, de ez nem volt elég.
A korábbi NSU-hagyományokkal szakítva négyajtós, orrmotoros, elsőkerék-hajtásos nagyautó fejlesztésébe kezdtek, amely méltó a szupermodern motorhoz, miközben erős, takarékos és megfizethető.
Nulláról induló és végtelen pénzbe kerülő fejlesztés után 1967-ben bemutatták a Ro 80-ast. A nyújtott, ék alakú forma a nagy üvegfelületekkel nemcsak maga volt a jövő, de akkoriban a 0,35-ös alaktényezőjével nagyon kis légellenállásúnak számított. A 4,78 méteres hossznak és a tengelytávnak köszönhető tágas beltér, a több mint 500 literes csomagtartó, a független kerékfelfüggesztés és a jó futómű, a négy tárcsafék, a félautomata – kuplungpedál nélküli – váltó, a szervofék és -kormány egy olyan gyártól is nagy dobás lett volna, amelynek nem ez az első típusa a kategóriában.
És ott volt még a bolygódugattyús motor, egyliteres térfogattal, 115 lóerővel, selyemfinom járással. Ez volt az első Wankel-motoros szedán – méghozzá micsoda szedán! A hatvanas évek végén ez a jármű nem autó volt, hanem űrhajó, négy keréken.
197 ponttal, főlényesen választották meg Az év autójának (a második helyezett, a Nagypolszki alapját adó Fiat 125 csak 133-at kapott), teljes joggal.
Utána viszont megtörtént a katasztrófa: beindult az értékesítés.
Már az is kicsit baljós volt, hogy a tervezett nyolcezer német márkás ár helyett a Ro 80 majdnem kétszeresébe került – ám ez volt a legkisebb probléma. A takarékos motor tizenöt, vagy akár húsz liter benzint fogyasztott, 25 ezer kilométer után pedig egyre több olajt is. Igaz, ez a gond tulajdonképpen megoldódott: 50 ezer kilométer táján a motor meghalt. Egy Wankelt pedig nem lehet csak úgy felfúrni, egy lehetőség maradt: a csere.
Az NSU a motor új éltömítéseivel sokat javított a helyzeten, de már mindegy volt: az első néhány hónapban eladott, és szépen sorban kidöglő Ro 80-asok nagyjából Charles Manson szintjére süllyesztették a típus, és ezzel együtt a márka presztízsét. Akkoriban kétféle Ro 80-tulaj létezett: a dühös, akinek már tönkrement az autója, és a rettegő, akinek még nem.
A legenda szerint, ha két Ro 80-as találkozott az úton, a tulajdonosok ujjaikkal mutatták egymásnak, hányadik cseremotornál tartanak.
Ráadásul a hírhedten halálos beteg konstrukció használtan sem kellett senkinek, tehát meg sem lehetett szabadulni az átoktól.
A fejlesztésbe mindenét beleölő NSU a vevők elmaradása, a garanciális bajok és a kényszerfejlesztések miatt brutálisan eladósodott, miközben a gyors reakció is túl lassú volt. Az embereket könnyebb lett volna meggyőzni, hogy halmozzák fel a pénzüket egy kupacba, gyújtsák fel, és indiánszökdelésben táncolják körül, mint hogy vegyenek egy frissített Ro 80-ast.
1969-ben, tehát csak egyetlen évvel Az év autója cím után a NSU-t megvásárolta a Volkswagen, és belőle, illetve a néhány évvel korábban szintén a VW-hez kerülő Auto Unionból megalapították az Audi NSU Auto Union AG-t, amely néhány évvel később a feltámasztott Audi márkanéven kezdte forgalmazni járműveit. Ebből a cégből lett 1985-ben az Audi AG – de az NSU sem tűnt el nyom nélkül: szlogenjük, a Vorsprung durch Technik, vagyis a haladás technikája azóta is az Audi jelmondata.
Ez is érdekelhet:
A valaha volt egyik legbátrabb luxuslimuzin egyik ötletgazdája szerint is túl korai volt a világnak. Mégis megmentette a márkát. Aston Martin Lagonda-sztori.
(Fotók: Audi AG, Wikimedia)
felix wankel | oldtimer | wankel-motor | nsu ro 80 | veterán autó | nsu
Egy jó tervhez is kellhet több perspektíva
–
Sulciová Silvia interjú
Skót nyár a ködös budapesti belvárosban – Ilyen a 2023-as év whiskyje
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!