Négyszáz lóerős, négy másodpercen belül ér százra, a szomszédok utálják, mi viszont minden percet élvezünk vele.
Az autógyártás ellentétekről, és az ezek kisimítására szolgáló kompromisszumokról szól. Néhány területen egészen jól állunk: lehet nagy teljesítményt elérni nem olyan vészes fogyasztással, tágas karosszériát gyártani nem túl nagy tömeggel, és jó autót nem annyira drágán. A TT RS viszont reménytelen:
annyira jó vele gyorsulni, de olyan rövid ideig tart.
Tisztában lehetett a problémával az Audi is, és a két megoldási lehetőség közül a sokkal jobbat választották: nem az élvezetet vették el, hogy ne bánjuk annyira, ha hamar véget ér, hanem élménnyé tettek minden mást is. Mindegy, hogy gyorsulunk, kanyarodunk, fékezünk, a motort vagy a kipufogót hallgatjuk, az endorfin ellepi a vérünket, csodálatos az emberi test, hogy mellette még oxigént is képes szállítani, és nem halunk hirtelen, boldog halált.
Igaz, ritka kellemetlen lenne, ha két olyan legendás Audi-innováció, mint a quattro-hajtás és az öthengeres motor párosításából valami átlagos jött volna ki. Vagy ha a farkasbőrben unott bárány vegetálna. A TT RS ugyanis formájával, arányaival, karbonszálas tükörházaival, fix hátsó szárnyával és az első lökhárítókat inkább csak dekorcsíkká zsugorító, óriási légbeömlőivel jelzi, finoman illik mellégurulni a piros lámpánál, nem pedig emberkedve.
Az első TT-generáció még érdeklődően nagy fényszórókkal meredt a világra, ez már szűk, szúrós tekintetté vált, mint az olyan embereké, akikkel nem érdemes vitába szállni, aminek az a legbiztosabb módja, ha hozzájuk sem szólunk. Ez a TT, legfőképp pedig TT RS tekintélyt parancsol – pedig még csak egyhelyben áll.
Amint beülünk – huppanni nem lehet, ahhoz kevés a 134 centis magassága és túl sportosak a steppelt sportülései –, csak fokozódik az érzés. Piros varrások, alul lapított, alcantarabetétes kormány, rajta egy fekete drive select és egy piros motorindító gomb: láttunk már hasonlót, szintén Audiban, az R8-asban. Okos és menő megoldás a turbinaszerű, piros szélű légbeömlőkbe helyezett ülésfűtés- és klímavezérlés-gombok, rögtön áttekinthető minden, ezért is tűnik fel, hogy valami hiányzik.
Elértük azt a korszakot, amikor az igazán sportos autóból nem a rádió vagy a csak nehezéknek való burkolatok hiányoznak, hanem a hagyományos műszerfaltól idegen középső monitor. Az iDrive tekerőjéhez hasonló, de annál valamivel bonyolultabban működő vezérlőtárcsa és a gombjai ott vannak a váltókar előtt, a reakciót viszont a kormány mögötti képernyőn érdemes figyelni. A virtual cockpit képe változtatható, alapvetően a fordulatszámmérő van középen, ha viszont családi autóként használjuk, és el akarunk jutni vele például egy rövidáruboltba, hasznosabb a térképes nézet, a kis mérőórákkal az alsó sarkokban.
Családi autóként? Persze. Egyrészt sok a csonka család, másrészt a TT RS kupéban hátul is vannak ülések. A lábtér annyira korlátozott, hogy nincs, a fejtér viszont bővíthető.
De térjünk végre a lényegre! Ahogy felhörög a 2,5 literes, öthengeres turbómotor, már tudjuk, hogy most valami nagyon jó fog következni. A 400 lóerőnek a nem egész másfél tonnás kaszni annyi, mint tornádónak egy üres nejlonzacskó, csak szerencsére a TT RS nem repül fel a faágakig. Úgy tapad az útra, hogy normálisan vezetve nem lehet onnan letéríteni, más kérdés, hogy a TT RS-t szinte lehetetlen normálisan vezetni. A motor- és kipufogóhang, a 3,7 másodperces, hátbarúgás-szerű gyorsulás, a legtöbbször villámgyorsan kapcsoló, a kormány mögötti fülekkel kézzel is dirigálható duplakuplungos automata váltó mind bűnre ösztöni a vezetőt, aki mivel csak egy ember, könnyen bűnbe is esik.
Az öthengeres motor hangja olyan, amilyen – csodás –, a kipufogó viszont lehet valamivel kevésbé durva: a TT RS-ben ugyanis nem kipufogó-hangosító, hanem kipufogó-halkító gomb van, amit ha megnyomunk, talán már csak a saját utcánkban élők riadnak fel álmukból éjjel, nem az egész kerület. Ugyanúgy utálni fognak, csak kevesebben.
Ha a Volkswagen Golf alapjaira ilyen kocsit lehet építeni, akkor miért nem ilyen minden Golf? Például azért, mert az alap, elsőkerekes, 180 lóerős TT ára is karcolja a 11 millió forintot, a TT RS túl van a 21 millión, a tesztautó az extrákkal – többek között a világ első szériaautójaként OLED hátsó lámpákkal, amelyek fénymezői stilizált négy karikát formáznak – majdnem 29 millió forint.
A TT RS a legélvezetesebb magyar autó – hungarikum nem lehet, mert nem magyar csúcsteljesítmény, csak Magyarországon készül, de ha az alföldi kamillavirágzat, a solymászat és a karcagi birkapörkölt mellé nem is fért fel a listára, a BMW M2 és a Porsche 911 Carrera mellé simán.
Ez is érdekelhet:
(Fotó: Tóth István)
teszt | autóteszt | audi tt rs | audi | quattro
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!