Close
Sose élveztük ennyire, hogy hátba rúg egy magyar – Audi TT RS-teszt

Sose élveztük ennyire, hogy hátba rúg egy magyar – Audi TT RS-teszt

Négyszáz lóerős, négy másodpercen belül ér százra, a szomszédok utálják, mi viszont minden percet élvezünk vele.

Az autógyártás ellentétekről, és az ezek kisimítására szolgáló kompromisszumokról szól. Néhány területen egészen jól állunk: lehet nagy teljesítményt elérni nem olyan vészes fogyasztással, tágas karosszériát gyártani nem túl nagy tömeggel, és jó autót nem annyira drágán. A TT RS viszont reménytelen:

annyira jó vele gyorsulni, de olyan rövid ideig tart.

Tisztában lehetett a problémával az Audi is, és a két megoldási lehetőség közül a sokkal jobbat választották: nem az élvezetet vették el, hogy ne bánjuk annyira, ha hamar véget ér, hanem élménnyé tettek minden mást is. Mindegy, hogy gyorsulunk, kanyarodunk, fékezünk, a motort vagy a kipufogót hallgatjuk, az endorfin ellepi a vérünket, csodálatos az emberi test, hogy mellette még oxigént is képes szállítani, és nem halunk hirtelen, boldog halált.

Igaz, ritka kellemetlen lenne, ha két olyan legendás Audi-innováció, mint a quattro-hajtás és az öthengeres motor párosításából valami átlagos jött volna ki. Vagy ha a farkasbőrben unott bárány vegetálna. A TT RS ugyanis formájával, arányaival, karbonszálas tükörházaival, fix hátsó szárnyával és az első lökhárítókat inkább csak dekorcsíkká zsugorító, óriási légbeömlőivel jelzi, finoman illik mellégurulni a piros lámpánál, nem pedig emberkedve.

Az első TT-generáció még érdeklődően nagy fényszórókkal meredt a világra, ez már szűk, szúrós tekintetté vált, mint az olyan embereké, akikkel nem érdemes vitába szállni, aminek az a legbiztosabb módja, ha hozzájuk sem szólunk. Ez a TT, legfőképp pedig TT RS tekintélyt parancsol – pedig még csak egyhelyben áll.

Amint beülünk – huppanni nem lehet, ahhoz kevés a 134 centis magassága és túl sportosak a steppelt sportülései –, csak fokozódik az érzés. Piros varrások, alul lapított, alcantarabetétes kormány, rajta egy fekete drive select és egy piros motorindító gomb: láttunk már hasonlót, szintén Audiban, az R8-asban. Okos és menő megoldás a turbinaszerű, piros szélű légbeömlőkbe helyezett ülésfűtés- és klímavezérlés-gombok, rögtön áttekinthető minden, ezért is tűnik fel, hogy valami hiányzik.

Elértük azt a korszakot, amikor az igazán sportos autóból nem a rádió vagy a csak nehezéknek való burkolatok hiányoznak, hanem a hagyományos műszerfaltól idegen középső monitor. Az iDrive tekerőjéhez hasonló, de annál valamivel bonyolultabban működő vezérlőtárcsa és a gombjai ott vannak a váltókar előtt, a reakciót viszont a kormány mögötti képernyőn érdemes figyelni. A virtual cockpit képe változtatható, alapvetően a fordulatszámmérő van középen, ha viszont családi autóként használjuk, és el akarunk jutni vele például egy rövidáruboltba, hasznosabb a térképes nézet, a kis mérőórákkal az alsó sarkokban.

Családi autóként? Persze. Egyrészt sok a csonka család, másrészt a TT RS kupéban hátul is vannak ülések. A lábtér annyira korlátozott, hogy nincs, a fejtér viszont bővíthető.

De térjünk végre a lényegre! Ahogy felhörög a 2,5 literes, öthengeres turbómotor, már tudjuk, hogy most valami nagyon jó fog következni. A 400 lóerőnek a nem egész másfél tonnás kaszni annyi, mint tornádónak egy üres nejlonzacskó, csak szerencsére a TT RS nem repül fel a faágakig. Úgy tapad az útra, hogy normálisan vezetve nem lehet onnan letéríteni, más kérdés, hogy a TT RS-t szinte lehetetlen normálisan vezetni. A motor- és kipufogóhang, a 3,7 másodperces, hátbarúgás-szerű gyorsulás, a legtöbbször villámgyorsan kapcsoló, a kormány mögötti fülekkel kézzel is dirigálható duplakuplungos automata váltó mind bűnre ösztöni a vezetőt, aki mivel csak egy ember, könnyen bűnbe is esik.

Az öthengeres motor hangja olyan, amilyen – csodás –, a kipufogó viszont lehet valamivel kevésbé durva: a TT RS-ben ugyanis nem kipufogó-hangosító, hanem kipufogó-halkító gomb van, amit ha megnyomunk, talán már csak a saját utcánkban élők riadnak fel álmukból éjjel, nem az egész kerület. Ugyanúgy utálni fognak, csak kevesebben.

Ha a Volkswagen Golf alapjaira ilyen kocsit lehet építeni, akkor miért nem ilyen minden Golf? Például azért, mert az alap, elsőkerekes, 180 lóerős TT ára is karcolja a 11 millió forintot, a TT RS túl van a 21 millión, a tesztautó az extrákkal – többek között a világ első szériaautójaként OLED hátsó lámpákkal, amelyek fénymezői stilizált négy karikát formáznak – majdnem 29 millió forint.

A TT RS a legélvezetesebb magyar autó – hungarikum nem lehet, mert nem magyar csúcsteljesítmény, csak Magyarországon készül, de ha az alföldi kamillavirágzat, a solymászat és a karcagi birkapörkölt mellé nem is fért fel a listára, a BMW M2 és a Porsche 911 Carrera mellé simán.

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Tóth István)

Megjelent a legújabb Roadster magazin!
Ismét egy magazin azoknak, akik szerint nem arra születtünk, hogy a négy fal között üljünk, akik szerint az élet olyasmi, amit nagykanállal kell fogyasztani és amiből sosem lehet elég. 170 oldalnyi friss, színes és energiával teli kontent felfedezőknek, kalandoroknak, inspirációt keresőknek mindarról, ami miatt érdemes nekivágni a világnak. Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.
Close

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom