A Gyilkos-tó egy természetes torlasztó tó Székelyföldön, a Hagymás-hegységben. A nagyrégió egyik legfontosabb és legszebb turisztikai látványossága még a reformkor idejében keletkezett azután, hogy egy hegyről lecsúszó törmelék elzárta több patak forrását. Legalábbis ez az egyik legelfogadottabb tudományos magyarázat a tó keletkezésére.
Azt már hamar leszűrheti bármelyik felfedező, hogy gészen páratlan látványt nyújtanak a rozsdás árnyalatú víztükörből kikandikáló fatörzsek – az egyik legenda szerint a hegy a leomláskor az itt legeltető pásztorokat is maga alá temette, és az ő vérük festette vörösre a tó vizét.
Az erdélyi tó keletkezésének legendáira még rá is erősíthet valamelyest az a különös hangulat, amely a tó medréből árad.
Orbán Balázs, néhai író, néprajzi gyűjtő és országgyűlési képviselő így írt a Gyilkos-tóról A Székelyföld leírása című kötetében:
„A legmeglepőbb, a legelragadóbb képek egyike áll előttünk. Még az is, ki felső Olaszország nagyszerü és Svájcznak ünnepelt tavait látta, bámulattal fog e látvány előtt megállani. Nagyobbszerü tüneményt talán igen, de szebbet, vonzóbbat bizonynyal nem rejtenek a havasok keblökben.”
A Gyilkos-tó körül egész komoly turisztikai ellátás alakult ki, amely annak is köszönhető, hogy a festői szépségű Békás-szoros is nagyon közel van. Így aztán ha kedvünk és erőnk tartja, akár többnapos programokat is szervezhetünk a környéken, melyekbe az egyszerű sétáktól a komolyabb túrákig vagy a merészebb sziklamászásig sok minden belefér.
De akár csónakot is bérelhetünk, igazán nagy kaland lehet ebben a misztikus környezetben a kidőlt fenyőcsonkok között manőverezni.
Azonban bármennyire is szemet gyönyörködtető ez a vidék, ha túrára adjuk a fejünket, akkor fontos előtte alaposan felkészülnünk.
A nyári turistaidény kezdete óta ugyanis a Hargita megyei hegyimentők több mint százötven esetben avatkoztak be, hogy segítsenek a hegyi túraösvényeken bajba jutott turistákon. A hargitai hegyimentő-szolgálat vezetője, Fekete Örs szerint az esetek nyolcvan százalékában a baleseteket az okozza, hogy
a turisták nem viselnek megfelelő felszerelést, és papucsban, rövidnadrágban próbálják bejárni a hegyi ösvényeket.
Néhány romániai turista rövidnadrágban, sportcipőben és szalmakalapban vágott neki a kontinens legmagasabb hegycsúcsának.
Példaként említette azokat a turistákat, akik autóval érkeznek a Vargyas-szoros bejáratához, és azt hiszik, hogy strandozásra való lábbeliben is végigmehetnek az ösvényen; emiatt pedig különböző baleseteket szenvednek. De ez nem valami helyi, unikális dolog – a téma nagyon aktuális külföldön is, például az Alpokban, aminek következtében az egyik franciaországi kisvárosban léptek is az ügyben:
Az elmúlt húsz évben száznál is több ember halt meg a Mont Blanc megmászása közben.
Fekete Örs a következőképpen foglalta össze a helyzet komolyságát: „Mivel a szorosban hegyi felszerelésre van szükség, a többség megcsúszik, megüti, elvágja magát. Elég sok gondunk akad itt minden hét végén. [...] Egyesek hosszú nadrág nélkül indulnak el, ami szintén probléma, mert hiába van nyár, éjszaka hideg van”.
Olyanok is vannak, akik a megye via ferrata ösvényeit próbálják meg bejárni, de azok túl nehéznek bizonyulnak erőnléti állapotukhoz képest, így nem tudnak tovább haladni, és a hegyimentők segítségét kérik.
Az elmúlt hetek során két komoly mentési akciójuk is volt a Hargita megyei hegyimentőknek. Az egyik esetben egy sziklamászót kellett lehozniuk több mint 100 méteres magasságból a Békás-szorosban, mivel eltörte a lábát, a másik esetben pedig egy kerékpárral szakadékba zuhanó kamaszt kellett kimenteniük Székelyudvarhely környékén, emellett több eltévedt személyt is meg kellett keresniük a hegyimentőknek.
Mindez azonban ne szegje kedvünket a vidék felfedezésétől. A Békás-szoros-Nagyhagymás Nemzeti Park olyan ritka, védett növényfajoknak ad otthont, mint a nehézszagú boróka, a Zawadzki-mécsvirág, az erdei berkipimpó, a henye boroszlán, a közönséges tiszafa, a boldogasszony papucsa vagy a vitézvér.
A Gyilkos-tó és Békás-szoros környéke 1996 óta számít nemzeti parknak.
A parkban endemikus növény is él, mégpedig a békási csűdfűvel – így ez a faj csakis itt található meg az egész világon.
Ugyanakkor a nemzeti park állatvilága is igen gazdag, akár barna medvével, szürke farkassal, szirti sassal, zergével, eurázsiai hiúzzal és keresztes viperával is találkozhatunk itt.
A Gyilkos-tó közigazgatásilag Gyergyószentmiklóshoz tartozik, a székely kisvárosba pedig autó mellett vonattal és busszal is eljuthatunk, de akár repülhetünk is: ez esetben Marosvásárhelyt érdemes célba vennünk, onnan viszont még egy két, két és fél órás út vár ránk a célállomásig.
Fekete szerint a következő hetekben is sokszor lesz szükség a hegyimentőkre.
A szakember azt tanácsolja a hegyre induló turistáknak, hogy megfelelően szerelkezzenek fel, és vigyázzanak egymásra.
Hargita megyében is előfordult ugyanis, hogy egy férfi kimerültség miatt nem tudta folytatni az útját, és a csoport, amellyel együtt volt, hátrahagyta őt abban a hiszemben, hogy egyedül is hazatér. A férfi végül a hegyimentők segítségére szorult, ők vitték le a hegyről.
„A hegyen az első számú szabály az, hogy senkit sem hagyjunk hátra. Ez rendkívül fontos.
Szerencsére a túraösvények itt nagyon jó állapotban vannak, a legtöbb eltévedéses helyzet telefonon keresztül is megoldható. Ha tudják, hogy hol vannak, honnan jöttek és hová akarnak menni, akkor telefonon is sokat tudunk segíteni nekik. De ha fogalmuk sincs róla, akkor nehezebb” – nyomatékosította a hegyimentő, aki azt tanácsolta még a turistáknak, hogy érdeklődjenek a tervezett útvonal hosszáról és nehézségi fokáról, hogy ne menjenek olyan helyekre, amelyek gondot okozhatnak nekik. A hegyimentők részletes információkkal tudnak szolgálni, és arra is van lehetőség, hogy hegyi vezetőket bocsássanak a túrázók rendelkezésére.
Ez is érdekelhet:
Freiburgban felnőni azt jelenti, hogy az ember bárhol is van, látja a hegyeket és az erdőket; de a város a környezetfejlesztési innovációkban is élen jár.
erdély | békás-szoros | gyilkos-tó | nagy sztori | tudatos turista
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!