Úri öltöny egymillióért Budapestről? – A Galamb Tailoring-sztori

A Parlamenthez közeli Zoltán utca 12. alatti bérház földszinti üzlethelyiségében tartózkodom, a tulajdonost követem, aki egy szűk lépcsőn az alacsony mennyezetes pincehelyiségbe vezet. Valaha ez volt a Széchenyi könyvtár fölös példánytára, nekem meg olyan érzésem kezd lenni, mintha egy katakombába szállnánk alá, de a helyzet sokkal izgalmasabb. Abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy megnézhetem a Galamb szabóság féltve őrzött családi kincsét.

Howard Jacobson londoni író szerint egy olasz szabó halála Cataniában vagy Cagliariban nem okoz földindulást, de ha ez a Sohóban történik meg, a veszteség óriási, Londonban ugyanis nincs felesleges olasz szabó. Ez a kis aforizma hatásosan szemlélteti, mekkora érték egy dél-olasz szabászmester, úgyhogy szinte megszeppenve lépek be a Galamb félhomályos műhelyébe, ahol egy szövetekkel teli munkaasztal mögött megpillantom Girolamót. Girolamo, a nápolyi szabó a hatvanas éveiben jár, napbarnított bőrű aprócska férfi, farmert visel, indigókék inget, és finom kezeivel éppen az egyik rendelésen dolgozik. Az iPadből Kispál szól. Apja, anyja szabó volt, az első öltönyét a legendák szerint nyolcévesen készítette. A bona serámat kedvesen viszonozza, de amikor megtudja, hogy a beszélgetést csak angolul tudnám folytatni, a nadrág összeszerelésébe merül. „A szabók igazi művészek, nem mindig könnyű velük" – vallja be Baranyi Csaba később. "Lelkük van, önfejűek, kiszámíthatatlanok, nem ebben a világban élnek. Nekem hosszú évekig tartott, mire megtanultam bánni velük."

Baranyi Csaba jobban öltözött nálam

Sötétkék könnyű öltönyt visel, a zsebben pochette, fehér ing, a lábán piros mokaszin. Nem hivalkodó, de képtelenség nem észrevenni az eleganciát. Nagy meglepetés nem ér, botrányos is lenne, ha az ország egyik vezető bespoke szabóságának tulajdonosa stílusosság tekintetében nem járna elől jó példával. A családi vállalkozásként indult Galamb szabóságot 2008-ban alapították, akkor még a Galamb utcában volt a főhadiszállás, és bár 2014-ben elköltöztek a Zoltán utcába, nem lettek Zoltán szabóság, maradtak Galamb. A vállalkozás életében akkor nyílt új fejezetet, amikor 2015-ben a jelenlegi főszabót, Girolamo Dispotorát sikerült Budapestre csábítaniuk, ezzel ugyanis a made to measure szintről felléptek a bespoke szintre.

Bespoke: A megrendelt öltöny

A bespoke szó az angol bespeak igéből származik, ennek jelentése: megrendel, lefoglal. Szabósági értelemben véve tehát olyan öltönyt jelent, amit valaki szóban megrendel. Ezen az univerzumon belül is léteznek nagy különbségek. A made to measure szabóságokban egy konfekció szabásmintát igazítanak a vevőre, azaz egy meglévő sablont módosítanak. A bespoke szint azt jelenti, hogy a kuncsaft lemért méretei alapján szerkesztenek egy vevőre passzoló egyedi szabásmintát. Lényeges különbség, hogy minden kézi öltéssel készül – egy öltöny esetében nagyjából négy millióval –, és nem használnak ragasztást, ami a konfekcióban kötelező technológiai eljárás, mivel lényegesen gyorsítja a ruhák előállítását.

– Magyarországon a szabóságoknak a II. világháború előtt nagyon nagy kultúrája volt, még az ötvenes években is remek szabók dolgoztak az országban. A londoni Savile Row a méret utáni szabósági kultúra fellegvára, egy fogalom ebben a világban. A jelenlegi leghíresebb szabó egy ’56-ban disszidált magyar szabótól tanult 1962 és '65 között, és most ő London szabófejedelme.

A két alapító, Baranyi Zsolt és Baranyi Csaba mérnökök, mérnökcsaládban nőttek fel, és saját elmondásuk szerint nem tudnak varrni, ennek ellenére sikerre vittek egy meglehetősen niche piacot kiszolgáló vállalkozást Budapestről a nagy gazdasági világválság hajnalán indulva. Ma már évi hetven-nyolcvan öltönyt gyártanak nagyjából 2500-3500 euró közötti áron, és egyedi forgalmazói a világ három legjobb szövetgyára közé tartozó angol Scabalnak, és hozzájuk tartozik a Solbiati és a Loro Piana is.

Angol, olasz, japán

Baranyi Csaba véleménye szerint az aktuális bespoke kultúrának két nagy irányvonala van, az angol és az olasz. Az olasz vonalon három nagy iskola működik: a firenzei, a milánói és a nápolyi, ez három teljesen különböző öltönyt jelent. Az angol tradicionálisabb, az olasz jobban követi a trendeket, és mellettük ott van még azok, akikre Baranyi Csaba szerint érdemes nagyon odafigyelni: a japánok.

– Ez az egész szakma a szabásmintákra épül. A három öltöny alap szabásminta a harmincas, a negyvenes és az ötvenes években alakult ki, ez a három stílus az, amibe ez az egész kultúra belefoglaltatik, és az olaszok ezt nagyon fogják, szorítják és kapaszkodnak bele. Sajnos Londonban nincs már szabóképzés, és szerintem ennek megfelelően a Savile Row haldoklik.

„– Sok ember jön ide Londonból az öltönyeinkért, és az a helyzet, hogy jók vagyunk.”

Kétfrontos támadás

Havonta hat-nyolc öltönyt készítenek el, de a közeljövő célja, hogy tizenöt öltönyt termeljenek ki. Igény lenne rá, de Baranyi Csaba nem akar kompromisszumot kötni a minőséget illetően.

– A mi öltönyeinket két próbával készítjük, ezek teljes egészében kézzel készülnek, amit Girolamo Dispotora szakmai vezetésével nyolcvan munkaóra alatt készítünk el. Van mellette négy segéd, így néz ki a csapat. De nemsokára szeretnénk bővíteni, hogy tudjuk növelni a kapacitásunkat. Ez azért fontos, mert ez, amit mi csinálunk, Nyugat-Európában minimum négy-öt ezer euróba kerül, mi ennek közel a feléért dolgozunk. A terv az, hogy Girolamo viszi tovább a bespoke szintet, de egy második szabó vezényletével kicsit gépiesítenénk a folyamatokat, hogy gyorsabban is tudjunk öltönyt készíteni. Most négy-hat hét alatt készül el egy öltöny, ami kicsit lassú. Ha valaki rendel, az szeretné két-három hét múlva hordani, ezt pedig jelen pillanatban nem tudjuk teljesíteni. Ez egy féléves terv, a második csapatot szeretnénk jövő év februárjában beindítani.

Először Firenze, majd Európa

– Mi sokat fektetünk a marketingbe. Egy olyan korban lévő vállalkozásnak, mint a miénk, ez szerintem a legfontosabb dolog. Firenzében évente kétszer rendezik meg a bespoke kultúra egyik legfontosabb eseményét, ami olyan horderejű, mint az autóknál a genfi autószalon. Minden bespoke influencer szabóság, véleményvezér egy helyre összpontosul. A külföldi piac szempontjából fontos lépés, hogy ott megjelenjünk és elkezdjünk kapcsolatokat kiépíteni. Tavaly voltunk először és az a terv, hogy mindig ott legyünk. ha híre megy a Galambnak, akkor tudunk egy trunk show-t szervezni.

A trunk show nem más, mint egy bespoke szabósági hakni. Egy főszabó és csapata előre meghirdetett időpontban megjelenik egy városban, eltölt ott egy hetet, ez idő alatt a vevők felkereshetik őket, hogy levegyék a méreteiket. Újabb egy hónap elteltével visszatérnek méretigazítás céljából, majd egy-két héten belül leszállítják a kész ruhadarabokat. Bár a közmondás szerint minden szentnek maga felé hajlik a keze, Baranyi Csaba csak tavaly ölthette magára első bespoke öltönyét, korábban egyszerűen nem volt idő arra, hogy „a főnöknek” is legyen egy méret után készült öltönye. A Galamb egyébként nem feltétlenül klasszikus szabóságként szeretné definiálni magát, de ők az öltönyök mellett mindent csinálnak, ami férfiruházat. Ők például az egyetlenek, akik méret utáni farmert készítenek: „jövő hónapban jön például egy elképesztő szövet Japánból, ami a világ legjobb farmerszövete”.

A szabóság, mint költészeti forma

Nem kétséges, hogy a Galamb olyan pont akar lenni, ami szintézisben van a világ bespoke szabászatainak élvonalával, és mindezt Budapest szívéből. A szabóság szlogenje a stílus, precizitás és tradíció, ami minden csak nem eredeti, de a kiváló minőségű, különböző színű szövetek, a próbababák, gombvarrógépek között mindegyik indokoltnak és jogosnak tűnik. Miközben kisétálok az interjúról, nem tudok nem arra gondolni, hogy ezentúl teljesen másképpen fogok gondolni a fővárosra, sokkal mágikusabb és rejtélyesebb helynek fogom képzelni. Egy olyan városnak, ahol lágy fényekbe borult pincék mélyén öreg nápolyi szabók varrnak meseszép, méret után készült öltönycsodákat, és közben Kispált hallgatnak.

savile row | bespoke | nápoly | galamb tailoring | szabóság