A forradalmak véresek, büdösek és hangosak. A bakelit és a lemezjátszók szomszédban zajló, talán véletlenszerű forradalma ezzel szemben csendes, meleg és analóg. Mutatjuk a jövőt, illetve annak egy nagyon is lehetséges és kívánatos verzióját, és megszólaltatjuk a bakelitforradalom osztrák Robespierre-jét is, Herr Loibl-öt.
Egy igazi hi-fi (valójában audiofil) berendezés, tartja a mondás, a helyiséggel kezdődik, ahol az ember majd zenét fog hallgatni. Megfelelő méret, berendezés, a padló és a falak előírt borítása - s csak ekkor jöhet az első lépés a tényleges zenelejátszó eszközök beszerzése, ahol a belépő szint egy csöves erősítővel, két tisztességes hangfallal meg mondjuk egy lemezjátszóval is millióknál kezdődik. S ha mindez megvan, akkor továbbra is ott a kérdés, hogy mégis mit hallgasson az ember. Nem a zenéről magáról van szó, hanem a hordozóról, és ha a berendezés kérdése ölre menő vitákat képes generálni, akkor a hanghordozó még ennél is erősebb indulatokat kavar, lévén a lehetőségek száma nagyjából évről évre meduplázódik:
Hi-Res (magasfelbontású) digitális fájl? DSD? FLAC? Szalag? CD? SHM CD? Hybrid SACD? Blu Spec CD? HQ bakelit?
A hullámok elültével azonban szinte egy hordozó marad talpon, a bakelit, amelyre finoman szólva is ráfért a technológiai megújulás, hiszen minek költsön az ember milliókat, na jó, százezreket egy zeneberendezésre, ha maga a hordozó kényes, minősége gyakran a lutri függvénye, relatíve kevés adatot képes tárolni - cserébe viszont olyan analóg, meleg és teljes hangzást ad, amit semmi más.
A kiváló minőségű bakelit keresése sok kiváló eljárást eredményezett, kezdve a Mobile Fidelity Sound Labtől az ún. half-speed mastering technikáját alkalmazó újabb megoldásokig a szokott 130 gramnál 50-70-90 grammal nehezebb bakeliten. Akkor ez az igazi, dőlhet hátra az ember, lehet izzítani a hitelkártyát, lévén az MFSL bakelit 50-60 eurónál kezdődik, és sokan hajlandók vagyunk ennyit, sőt még többet is fizetni azokért az albumokért, amik nélkül lehet élni, de nem érdemes.
Aztán feltesszük a lemezjátszóra, szólnak a hangfalak, vagy intimen dünnyög a füles, aztán lassan mi is, de nem örömünkben, mert... Ez még mindig nem az igazi. Közelít, de nem az igazi.
Majdnem úgy szól, mint a lassan referenciának számító 24-192-es felbontású, vagy a még ennél is nagyobb DSD-fájl. Majdnem. És ez a majdnem két szakembert nem hagyott nyugodni. Mi van, tette fel a kérdést egymástől függetlenül, majdnem harminc év különbséggel, két osztrák zenebolond,
mi van, ha ezt az egészet újragondoljuk?
Mi lenne, ha a lemezjátszó, egy tisztességes felépítésű, megbízható, nem tucatmotorral ellátott berendezés lenne, ami mondjuk nem kerül annyiba, mint egy használt Opel? - tehette fel magában a kérdést 1991-ben Heinz Lichtenegger, majd a kérdés megválaszolására megalapította a Pro-Ject márkanevű céget, amely mára az audiofil piac egyik meghatározó szereplője lett.
És mi lenne, ha a lemez, amit felteszünk erre a lemezjátszóra, nem egy kényes, kétes minőségű bakelitdarab lenne, hanem egy olyan lemez, ami nem elég, hogy majdnem képes a jelenleg ismert legjobb minőséget visszaadni, még csak nem is kerül annyiba, mint egy új vacsora? - tehette fel a kérdést magában Günter Loibl pár évvel ezelőtt, majd megalapította a HD Vinyl nevű céget, összegründolt majdnem ötmillió dollár befektetői tőkét, és ha minden a tervei szerint alakul, akkor öt év múlva a termék kiszoríthatja a hagyományos bakelitet.
Mi ez, ha nem forradalom - áldozatok nélkül, amelyből a zenehallgató csak profitálni tud? És miért pont két osztrák cég játszik kulcsszerepet ebben a folyamatban?
– Tiszta véletlen – válaszolja Günter Loibl. – Nem hiszem, hogy külön oka lenne ennek, csak így alakult.
Az viszont már nem lesz véletlen, állítja, hogy a jövő év elején már boltokba kerülő HD Vinyl lassan, de biztosan kitolja a polcokról a hagyományos bakeliteket, és ennek több jó oka is van.
Herr Loibl forradalmi ötlete abban áll, hogy a legjobb minőségű, eredeti mesterszalagokat 3D-ben lézerrel digitalizálja, majd így állít elő egy nyomólemezt, amely minden nyomólemez fölött áll.
A bakelitgyártás leggyengébb pontja a "fiú-lemez" vagy prés-matrica, amely minden egyes nyomással gyengébb és gyengébb minőségű barázdákat présel bele a PVC-alapanyagú, hőre lágyuló vinilitbe. Egy ilyen préslemezzel a legjobb esetben is 3-400 lemezt lehet megnyomni, de a hetvenes-nyolcvanas években gyakran ezret is nyomtak egy ilyen prés-matricával.
– Az első ötven nyomatnak a legjobb a minősége, onnét folyamatosan gyengül – fejtette ki Günter Loibl a Roadsternek. –A HD Vinyl lézeres eljárással készült nyomolóemezének alapanyaga kerámia, így mindig ugyanolyan minőséget képes előállítani, azaz az első sorozat utolsó, akár ötezredik darabja is pontosan olyan minőségben fog szólni, mint az első.
S ha ez nem lenne elég, akkor amíg a hagyományos bakelitek 15 Khz-es frekvenciát képesek reprodukálni, addig a lézeres letapogatásnak köszönhetően a a HD Vinyl ezzel szemben akár 100 Khz-et is, ami nem csak hangosabbá teszi a lemezt, hanem nyilvánvalóan, szabad füllel hallhatóan jobb minőségűvé is.
A lézeres letapogatás újabb előnye, hogy sokkal pontosabban képes reprodukálni a barázdákat, így egy lemezoldalra akár 30 percnyi zene fér rá, amely plusz időt a kiadók, magyarázza Herr Loibl, háromféleképpen terveznek használni. Egyfelől egykoron dupla albumként megjelent lemezek egy korongra ráférnek. Másfelől a plusz helyet extrákkal lehet megtölteni, harmadszor pedig minden maradhat a régiben, annyi a zene a HD Vinylen, mint az "eredeti" verzión, és ez, nyugtat meg Günter Loibl, nem fogja befolyásolni az árat. Mint mondja, egy korong ára nem lesz több a jelenlegi átlagnál, ami 22-27 euró között mozog.
Innét pedig érdemes visszakanyarodni a Pro-Ject lemezjátszóihoz, amelyek nagyjából a teljes spektrumot beterítik ár és minőség szempontjából. Herr Lichtenegger forradalmi ötlete az volt, hogy elhagyta a fölösleges lózungokat a lemezjátszóiról. A belépőszintű berendezések nem automaták, nem félautomaták, nincs rajtuk semmi extra, csak a motor, a kar, a tű és a meghajtás. Mivel kiváló minőségű alkatrészekkel dolgozik a cég, a lemezjátszó összeszerelésének utolsó lépéseit a felhasználóra hagyja, így nem csak az árat tudja relatíve alacsonyan tartani, hanem a szállítás is sokkal könnyebben megoldható.
Nagyszerű húzás volt a részéről, hogy inkább a funkciók tekintetében alkudott meg, mintsem a minőségében. A belépőszintű lemezjátszónál még gomb sincs a 33-as és a 45-ös fordulat közt, a meghajtószíjat magunknak kell áthelyezni, s a tű a lemez végén békésen marad az utolsó barázdában, kézzel kell leemelni róla.
A hangminőség cserébe mindig kiváló, és nyilván nem éri utól az audiofil szektor méregdrága zászlóshajóit, még a laikusok számára is egyértelműen jobban szól, mint a fele- vagy ugyanennyibe kerülő nagy márkák eltérő külsővel, de azonos belsővel rendelkező lemezjátszói.
S ha az ember egy előerősítőt is rácsatol a kimenetre, akkor majdnem úgy érezheti magát, mintha a hi-fi szobában ülne, feltett lábbal, a whiskyben lassan olvadó jégkocka társaságában - különösen akkor, ha a lemezjátszóra egy HD Vinylt helyez fel.
A forradalmak véresek, büdösek és hangosak. A bakelit és a lemezjátszók szomszédban zajló, talán véletlenszerű forradalma ezzel szemben csendes, meleg és analóg, és a bakelit mint hordozó, mint zeneforma, mint gyűjtői szenvedély vagy csupán zenehallgatási élmény végre minőségében is majdnem olyan alapjog lehet, amiről oly régóta oly sokan álmodtak.
Ez is érdekelhet:
404 Not Found
(Fotók: Unsplash)
nagy sztori | günter loibl | lemezjátszó | minőség | bakelit
Jön az a különleges fesztivál, amelyen minden ízében megélheted a Márton-napi hagyományokat
Megfogni a jövő építőit – Bálint Attila-interjú
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!