Természetes, erős, szinte korlátlanul nő, és olyan sokoldalú, hogy jóformán egy komplett épületet el lehet készíteni belőle, berendezéssel együtt. A bambuszépületek divatba jöttek, amiért nem győzünk elég hálásak lenni.
Az egész talán 2014-ben kezdődött, amikor Elora Hardy megtervezett egy rendkívül látványos bambuszépületet Balin. Hamar híre ment a lótuszvirág formáját idéző épületnek, amelyhez csaknem minden nyersanyag kinőtt a földből ott helyben.
Egy-egy ajtónál, ablaknál került üveg is az épületbe, de azt leszámítva még a berendezési tárgyak, az árnyékolók, sőt az étkészlet egy része is bambuszból készült. Értelemszerűen a wok az egyik kivétel.
A 750 m²-es épület mintegy félmillió dollárba került. Négyszobás családi otthon, egy iskola és irodák is vannak benne. Tapétára nincs szükség, a kilátás mindenhol rendben van, de a hatodik emeletnek megfelelő legfelső szinten egyenesen lélegzetelállító.
„Gyönyörű, sokoldalú, könnyű”
– méltatta a bambuszt akkor Elora Hardy. De további előnyökkel is bír a perjefélék családjába tartozó örökzöld: három év alatt építőanyag-nagyságúra nő, és amikor „learatják”, a gyökérzet érintetlen marad. „Olyan, mintha nőtt volna a fű három évig, és abból született volna ez az épület.”
Közben olyan különlegességeket is kitaláltak, mint a légkondit helyettesítő bambuszcső, amelynek a belsejéből áramlik ki a friss levegő esténként. A jól hajlítható bambusz tehát elképesztően sokrétűen használható, Hardy egy TED-előadásban a nem túl masszívan elszigetelt vécét nevezte meg gyenge pontnak.
Nem volt hasztalan a tapasztalat, Hardy azóta az Ibuku nevű céggel sorra készíti a bambuszépületeket, többnyire lakóházakat, és kisebb közösségi tereket.
Egyes fajtáknak a használható hossza 18 méter, az átmérője 15 centiméter, a teherbírása pedig négy tonna. Megfelelő kezeléssel pedig tartóssá is tehető.
Ideális építőanyag, nem csoda, hogy a közelmúltban egyre komolyabb szintre jutott a felhasználása, Thaiföldön például egy kisebb sportcsarnokot készítettek belőle.
A 782 négyzetméteres csarnokban lehet kosarazni, röplabdázni, tollasozni vagy futsalozni, biztosan kézilabdára is alkalmas lenne, ha valamivel ismertebb sportágnak számítana Indokínában. Jéghokizni viszont akkor sem lehetne, ha az lenne a legismertebb sport.
A sportpálya mellett színpad, öltözők és emeleti tribünök is találhatóak az épületben, amely
teljesen nyitott, nem kell árammal világítani vagy keringetni benne a levegőt, ezért egyáltalán nincs ökolábnyoma – ez persze a trópusi klíma nagy előnye.
Ám bárhogy is, ez már egy másik ország, másik cég (a thai Chiangmai Life Construction) épülete, és ma már az egész térségben egyre komolyabb csodák készülnek bambuszból.
Más éghajlatokon jóval korlátozottabb a bambusz felhasználási lehetősége (azért a belsőépítészetben mindenhol van létjogosultsága), ám a trendeket nem csak az egyre nagyobb és komplexebb konstrukciók jelzik, hanem például a bambuszépítészetnek szentelt első nemzetközi biennále is 2016-ban.
A Kínában rendezett biennálén tizenkét építész – köztük jól ismert nevek, mint Kengo Kuma és Anna Herringer – terveit mutatták be, az épületeket pedig nem bontották le, tovább szolgálják a várost. És mi volt a cél? Kiaknázni a fenntartható alapanyagban rejlő potenciált, a kortárs építészet követelményeinek megfelelően.
De a bambusz felemelkedése túlmutat önmagán. A fenti épületek máris megtermékenyítően hatnak az ázsiai építészetre, mert világosan mutatják, le lehet térni a modern minimalizmus szigorú, nyersbeton-acél-üveg ösvényéről. Az organikus építészet új lendületet kapott, és ehhez nem feltétlenül a bambusz használata a lényeg, mint a bangkoki suvarnabhumi reptér új, trópusi esőerdőt idéző terminálja esetében.
És 2041-et is nagyon várjuk már, amikor kész lesz a világ legmagasabb faépülete. A tokiói Sumitomo Forestry a 350 méter magas W350 nevű felhőkarcolóval ünnepli majd a 350 éves fennállását.
A teljes struktúra kilencven százaléka fából készül majd, a cél pedig hasonló, mint a bambusznál: fejleszteni a természetes építőanyag felhasználási lehetőségeit. Csakhogy a W350 kétszer annyiba kerül majd, mint egy hagyományos felhőkarcoló, a bambusz viszont kifejezetten olcsó alapanyag, és nem győzzük kivárni, mi minden épül még belőle a következő években.
Ez is érdekelhet:
Letisztult formák, természetes anyagok, és sok-sok üveg. Szegényebbek lennénk a Bauhaus nélkül, elmeséljük, hogyan kezdődött.
indonézia | kína | nagy sztori | vietnam | dizájn | építészet
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!