Új könyvét huszonhat nyelven adták ki, és eddig 2,6 millió példány fogyott belőle csak a tengerentúlon.
Barack Obama röviddel azután kezdett a könyv megírásába, hogy 2017-ben leköszönt, és 2020 nyár végén fejezte be a munkát. A legfontosabb célja az volt, hogy őszintén számot adjon az elnöksége idejéről. Nemcsak hivatali időszakának legfontosabb eseményeit és a megismert jelentős személyiségeket kívánta bemutatni, hanem néhány politikai, gazdasági és kulturális folyamatot is, amelyek a leginkább meghatározták az előtte és kormánya előtt tornyosuló kihívásokat, és befolyásolták az általuk hozott döntéseket.
Lehetőség szerint ízelítőt kívánt nyújtani abból, hogy milyen érzés az Egyesült Államok elnökének lenni, hiszen az elnöki pozíció minden hatalmával és csillogásával együtt is csak egy munkakör; és a Fehér Házban dolgozó férfiak és nők ugyanolyan hétköznapi örömöket, csalódásokat, hivatali súrlódásokat, csúfos felsüléseket és apró győzelmeket élnek át, mint bárki más. Személyes történetének elmesélésével továbbá egyértelműen inspirálni szeretné a közszolgálati, politikai pályát fontolgató fiatalokat is. El akarta mesélni, hogyan indult a politikai karrierje:
„kerestem a helyem a világban, próbáltam kibogozni a gyökereim különböző szálait, és végül egy személyemen túlmutató tervhez kapcsolódva tudtam kiteljesedni, megtalálni a közösségemet és az életcélomat.”
Izgalmas, nagy várakozással övezett elnöki memoárjának első kötetében elmeséli valószínűtlen útjának történetét, amely során az identitását kereső ifjúból a szabad világ vezetőjévé vált. Megdöbbentően személyes részletekbe enged betekintést politikai tanulmányait és történelmi jelentőségű elnöksége első ciklusának ikonikus pillanatait – a drámai átalakulás és zűrzavar időszakát – bemutató írásában.
Minden írói tehetségét latba vetve kalauzolja végig az olvasót azon a lenyűgöző pályán, amelyet a legkorábbi politikai törekvéseitől kezdve a választók aktivizálásának köszönhető, döntő jelentőségű iowai jelölőgyűlésen aratott győzelemig bejárt, majd a 2008. november 4-i vízválasztó éjszakáig, amikor az Amerikai Egyesült Államok 44. elnökévé választották, és ezzel ő lett az első afroamerikai származású férfi, aki az ország legmagasabb hivatalát betölthette.
A személyes és a politikai vonatkozásokat művészien ötvözve mesél az Ovális Irodában szerzett tapasztalatokról, szinte észrevétlenül kapcsolva össze saját fejlődését a demokrácia alakulásával,
„hiszen minden különbözőségünk ellenére mégis egy nép vagyunk, és mi, jó szándékú férfiak és nők együtt, megtalálhatjuk az utat egy jobb jövőhöz.”
A könyv hét részből áll; „A tét”, ez a címe az elsőnek, „Kötéltánc”, ez pedig a befejező résznek. Az Egy ígéret földje egy férfi drámai története is, aki szerepet vállalt a történelem alakításában, egy közösségszervezőé, akinek a világpolitika porondjára kilépve kellett próbára tennie a hitét. Obama őszintén vall arról, milyen hajmeresztő mutatványt jelentett számára feketeként elindulni az amerikai elnökválasztáson, viselni a „remény és változás” üzenetein fellelkesülő nemzedék elvárásainak súlyát, és megfelelni a nagy horderejű döntéshozatal jelentette erkölcsi kihívásoknak, különösen, ha azok amerikaiak millióira voltak hatással.
Nyíltan ír a vele szemben feszülő bel- és külföldi erőkről egyaránt, és arról is, hogyan élték meg a felesége és a lányai a Fehér Házban töltött időszakot. Nem fél megfogalmazni a kételyeit és a csalódásait sem, amelyeket a kemény politikai arénában való harcok és az Amerika kettészakadásának egyre keserűbb megnyilvánulásai okoztak, ugyanakkor egy pillanatra sem inog meg optimista hitében és idealizmusában, hogy az Amerikának nevezett nagyszerű, folyamatosan zajló kísérletben mindig lehetséges az előrelépés.
Az elnökségére visszagondolva részletesen leírja az elnöki hatalomban rejlő bámulatos lehetőségeket és annak korlátait. Az Ovális Irodába és a Fehér Ház Válságtermébe, valamint Moszkvába, Kairóba, Pekingbe és számos más helyszínre invitál, és egyedülálló betekintést nyújt az Egyesült Államok belpolitikájának és nemzetközi diplomáciájának dinamikájába is. Bizalmasan elmeséli, mi járt a fejében, amikor kialakította a kabinetjét, a gazdasági világválsággal állt szemben, Vlagyimir Putyin befolyásának mértékét próbálta felmérni, vagy amikor leküzdhetetlennek látszó akadályokat elhárítva keresztülvitte az egészségügyi ellátás kiterjesztésére vonatkozó törvényt.
Ahogy beszámol arról is, milyen szempontok vezették, amikor összeütközésbe került a tábornokaival az afganisztáni stratégia miatt, a Wall Street megreformálására tett lépéseket, a Deepwater Horizon katasztrófája utáni eseményekre reagált, és az Oszáma bin Láden halálához vezető Neptun Szigonya Akciót jóváhagyta.
A könyvből megismerhetjük a politikai és civil vezetőként megtanult kemény leckéket; hogy nem elég kivitelezni az észszerű politikai terveket, tudatában kell lenni annak, hogy a szokások és rituálék mennyire fontosak; hogy a jelképek, a protokoll és a testbeszéd sokat számít; hogy a lelkesedés fenntartását más nem tudja elvégezni helyettünk; hogy fontos a munkatársak véleményét kikérni arról, miben javulhatunk; hogy sosem érhetjük el, hogy minden érdekelt fél maradéktalanul elégedett legyen; hogy időnként a katasztrófa-elhárítás a legfőbb feladat, viszont ez gyakorlatilag észrevétlen marad; valamint hogy nem számít milyen meredek a hegy, meg kell próbálni feljutni rá.
Talán a leginspirálóbb gondolat, amelyet Obama megoszt velünk, ahogy azt Martin Luther King az 1963-as washingtoni beszédében megfogalmazta, az, hogy „egyedül nem mehetünk”. Obama abban hisz, hogy a demokráciát nem ránk hagyták, hanem azt közösen, tevőlegesen kell megalkotnunk.
Az Egy ígéret földje jelentős irodalmi teljesítmény, amely életre kelti a történelmet, és valamennyiünkre – de különösen az ifjú nemzedékre – kiterjeszti a meghívást, hogy „forgassuk ki sarkaiból a világot, és hozzuk létre kemény munkával, elszántsággal és jó adag képzelőerővel azt az Amerikát, amely végre legjobb valónkat tükrözi!”.
(Fotók: Getty Images)
egy ígéret földje | könyv | amerikai egyesült államok | barack obama | elnök
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!