Amit Bécsben a bécsiek karácsonykor (t)esznek – és nem (t)esznek

Ahány a ház, meg annak a szokása, és az osztrák főváros lakói sem lennének büszke Echte Wienerek, ha a karácsony közeledtével nem csinálnának néhány dolgot, mondjuk így: eltérően, de legalábbis sajátosan. Ezekből szedtünk össze néhányat, amelyek részben vagy egészben hozzájárulnak ahhoz, hogy az ünnepek a Császárvárosban ne csak túlélhetők legyenek, hanem kimondottan élvezhetők is.

Karácsonyfa

Azt mindenki állít, ember nincs, aki képes lenne december 24-én a csupasz nappaliban a szőnyegen heverészni. Nos. Vannak fát nem állítók, és nem is kevesen. Hagyományosan csak a gyerekes családoknak van karácsonyfája, a gyermektelen pároknak és az egyedülállóknak nincs. A karácsonyfa mintha csak az utódokkal rendelkezők privilégiuma lenne – vagy éppen igénye. S azok sem különösebben szívbajosak és érzékenyek, akiknek a lakása közepén ott díszeleg a karácsonyfa.

Mint minden, ez is alaposan (és okosan) szabályozott: december elején egy előre meghatározott nappal kezdődően árulhatnak csak fát az árusok, azt is keretek közt tartott áron, és nem szabad leértékelniük árujukat a szenteste közeledtével. A vorarlbergi fenyő métere éppúgy harminc euró december 8-án, mint 24-én. A város abba természetesen nem szól bele, hogy ki meddig nézegeti a fáját, de az biztos, hogy január közepe után már nem lehet kitenni őket a kifejezetten erre a célra kialakított gyűjtőhelyekre, a határidő lejártával mindenkinek magának kell gondoskodnia az elszállításáról. A gondosan lecsupaszított fákat összeszedik, felaprítják, és az állatkertbe viszik – eleségnek.

Karácsonyi vásár

Az is jár karácsonyi vásárba, aki ezt nem vallja be, és szinte mindenkinek van egy kedvenc helye, amire esküszik.

Több összeállítás foglalkozott már a bécsi karácsonyi vásárokkal, amelyek közül értelmszerűen a Városházánál található a leghíresebb – és a leginkább kerülendő.

Rengeteg ember, saroktiprás, kattogó fényképezőgépek, futószalagszerű kiszolgálás jellemzi ezt is, mint szinte az összes belvárosi vásárt, így a helybéliek nyilván a kisebb és eldugottabb helyeket kedvelik, ahová turista csak elvétve téved.

Nem is kell messze menni, a Kärtner Strassétól egy sarokra a Neuer Markton ugyan nem sok karácsonyfadíszt lehet kapni, ellenben a Rotary Klub pultjánál rendkívül goromba és igencsak ízletes forralt bort mérnek, és a kolbászt is roppanósra sütik. Az egyik legbájosabb bécsi karácsonyi vásárért Sieveringbe kell indulni, az Anton-Karas-Platzra, ahol az egész vásár talán négy standból áll, kettőnél inni lehet, egynél enni, egynél meg venni valamit, ami kiváló alibit biztosít, hogy miért is jöttünk ide.

Templom

Népszerű bon mot, hogy az osztrákok templombajárók, de nem vallásosak, és ebben a bécsiek sem kivételek. A város csurig van szebbnél szebb, gyönyörűen karbantartott templomokkal, ami nem is csoda, lévén ha az ember nem figyel oda, egyházi adót fizet, ráadásul nem is keveset, amiből futja a karbantartásra.

Trükkös dolog ez.

Amikor az ember állandó lakhelyként megjelöli a címét a vonatkozó űrlapon, egy ártatlan rubrikába be lehet (nem kell) írni a vallását, hogy aztán pár hónap múlva jöjjön a meglepetés egy borítékba dugott csekk formájában az illetékes egyházközségtől, és nem tíz-húsz euróról, hanem száz-kétszázról, és nem egész évre, hanem annak negyedére. Így aztán érthető, ha egyházi ünnepeken, különösen karácsonykor tömve vannak a templomok: ha már adót fizet a bécsi polgár, akkor elvárja, hogy kapjon érte valamit. Vagy fogja magát, és nagy levegőt véve aláereszkedik a bürokrácia útvesztőjébe, nem kis hercehurca árán megszabadul az adótól – de azért ott áll az éjféli misén.

Ünnepi menü

Mint Magyarországon, úgy Ausztriában is nagy hagyománya van a karácsonyi halételeknek, a boltok tele vannak ponttyal és halbelsőséggel, bár halászlevet jellemzően nem főznek. A halat sütik, egyben, szeletben, hogy huszonötödikén az ünnepi ebédre már jobbára magyar kacsát és libát egyenek. Már akinek van kedve vagy ideje főzni. November közepétől ugyanis szinte képtelenség még a közepes éttermekbe is asztalt foglalni az ünnepek idejére, és a legtöbb hely külön ünnepi menüsorral várja a vendégeket az ünnepek közti időszakban is, nem csak az ünnepnapokon. Asztalfoglalás mondjuk nem feltétlenül szükséges 28-án ebédre, viszont ajánlott.

Akinek nem jut asztal, az sem esik kétségbe, hiszen a nagy boltok – élükön a Billával és a Merkurral –  különleges ünnepi hidegkonyhai ajánlatokkal állnak elő (a magyar ízvilágtól meglepő módon talán ez áll a legtávolabb, hiszen a majonézes saláták sora sokkal savanyúbb és ecetesebb a megszokottnál, de ezért kárpótol a sonkák és sajtok zavarbaejtő sokasága).

Jövés-menés

Az utakon ünnepek táján jelentős a forgalom, ám az utazók jelentős része nem csak rokonlátogatás okán indul útra. Egész Ausztriában elképesztő programdömping veszi kezdetét december közepén, és tart egészen január első hetéig. A sípályák tömve vannak, a hüttékben hajnalig tart a csujogatás, ahol nincs hó, ott túráznak vagy bicikliznek, egy maroknyi elszánt példának okáért szilveszter éjjel a Neue Donau négy-hat fokos vizében úszik egyet – elvégre, ahogy az osztrák mondás tartja: rossz idő nincs, csak nem megfelelő ruházat.

Bécsben az ünnepi tespedés kevésbé népszerű szabadidős tevékenység.

Nagy a zsizsegés, hiszen a múzeumok is várják a látogatókat, a mozik és bevásárlóközpontok szinte kidurrannak a látogatóktól és vásárlóktól – bár az is igaz, hogy Bécsben még a karácsonyi vásárlás őrjítő gyakorlata is elviselhető, hiszen a boltok és a kereskedők is felkészülten várják az ünnepeket.

Akinek még ez is sok, az fogja magát, és buszra vagy kocsiba ülve kimegy a Wienerwaldba, és addig bolyong a csendes erdőben, míg nem talál egy hangulatos kiskocsmát, ahol erős a forralt bor, kényelmes a szék, roppan a käsekreiner, és ellenállhatatlanul édes a tejszínes-túrós rétes.

(Fotók: Unsplash, Getty Images)

pihenés | szokások | nagy sztori | bécs | templom