A híres békejelet mindannyian ismerjük, de miért éppen ilyen lett?

Mindannyian ismerjük a békejelet, lehetnek is ötleteink arra, hogy honnan származik, valójában viszont egy kicsit tekervényes úton született meg.

A békének többféle szimbóluma is van, többek között a galamb vagy az olívaág, de a legismertebb talán a Mercedes logót plusz egy vonallal megtoldó kör formájú embléma. Miért pont ez lett a béke jele, és hogyan alakult ki?

Erről egészen életképes elméleteket lehet gyártani egy házibuliban, de csak úgy fejből lehetetlen kitalálni a megoldást:

a logó egy 1950-es évekbeli brit anti-nukleáris mozgalomtól származik.

A második világháború végén, az atombombák bevetése után mindenki számára világossá lett, hogy a fegyvereink már képesek elpusztítani a világot. Így indult útnak az említett mozgalom, amelynek fő célja a nukleáris lefegyverzés volt. A logót Gerald Holtom (1914–1985) dizájner-művész tervezte, és 1958 februárjában, amikor bemutatta a britek nukleáris lefegyverzési bizottságának, azonnal elfogadták, így pár héttel később már ilyen zászló alatt vonulhattak a protestálók a Trafalgar téren.

Igen ám, de ez még mindig nem magyarázza, hogyan született meg a jel. Holtom a zászlós szemaforjelzésekből indult ki, azon belül is az N és a D betű (mint Nuclear Disarmament) jeléből:

A két zászlójelzés stilizált vonalait egyesítette, majd egy körbe foglalta, ami a Földet, így átvitt értelemben a természetet, békét, egységet szimbolizálja. A brit mozgalom tehát azonnal elfogadta jelképnek, onnan vették át a különböző békemozgalmak, majd tették univerzálissá a jelentését a hippik.

Holtom egyébként többet is belelátott a jelbe: a lefelé mutató vonalakat egy ember tehetetlenül széttárt karjának mutatja, ami az akkoriban érzett kétségbeesésére rímelt. Ezen kívül a dizájner számára Francisco Goya 1808. március 3-a című festménye is inspirációt adott a szimbólum megtervezéséhez.

(Forrás: Wiki, fotó: Unsplash, nyitókép: GettyImages)

békejel | piece | béke | gerald holtom

Rendeld meg a Roadster magazin 18. számát!

Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.

Megnézem, mert érdekel!